Drakula, a hírhedten kegyetlen XV. századi havasalföldi vajda nem a középkori kortársait is elborzasztó szadista tetteinek, hanem egy XIX. századi ír származású brit írónak, Bram Storkernek köszönheti világhírét, akinek az 1897-ben megjelent és azóta számtalan kiadást megélt Drakula című regénye mind a mai napig bestsellernek számít.
Drakula a kétkulacsos fejedelem, aki egyszerre szolgálta a szultánt és Hunyadit
A Hunyadi című historikus játékfilmsorozat fontos epizódszereplői, II. Vlad Dracul és a fia, a fiatalemberként a szultán udvarában túszként raboskodó későbbi III. Vlad Tepes egyáltalán nem Bán Mór írói fantáziájának teremtményei, hanem a Hunyadi család történetének nagyon is valós történelmi szereplői.
Vlad Tepes Segesváron, 1431. november 8-án született II. Vlad Dracul havasalföldi vajda és Cneajna moldáviai hercegnő második fiaként. Annak ellenére, hogy Havasalföld volt a hazájuk, a Vlad család hosszú éveken át Erdélyben élt, miután Vlad apját a lázadó bojárok elűzték szülőföldjéről. Vlad Dracul a bojárok ellenállását megtörve 1436-ban elfoglalta a havasalföldi trónt és ekkor Târgoviștébe tette át fejedelmi székhelyét. Vlad Dracul, aki az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság árnyékában lavírozva próbálta megszilárdítani hatalmát, a veszélyesebbnek ítélt török megszállást elkerülendő, Drinápolyban II. Murád szultán színe elé járult és megalázkodva, a szultán papucsát megcsókolva a padisah vazallusának ajánlkozott. Murád mivel kevésbé bízott a kétkulacsosnak tartott havasalföldi vajdában, az egyezség biztosítékául túszként magánál tartotta a vajda első és másodszülött fiát, Mirceát és az ifjabbik Vladot.
Vlad csak nagyon nehezen viselte el a kényszerű drinápolyi fogságot, mert simulékonyabb természetű öccsével szemben már ekkor kiütköztek rajta személyiségének agresszív jegyei, a gorombaságával és önfejűségével pedig sok kellemetlenséget okozott magának; oszmán őrei gyakran megverték és tömlöcbe vetették a fékezhetetlen természetű ifjút. Az itt elszenvedett atrocitások és megaláztatások is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy évekkel később elborzasztóan szadista kegyetlenséggel bánt el a fogságába került törökökkel. Vlad családja és a Hunyadiak közötti első komolyabb konfliktus 1444-re datálódik. Vlad Dracul noha formálisan a Magyar Királyságnak is szövetségese volt, ám mint II. Murád vazallusa az oszmánok oldalán vett részt a szultán számára győzelemmel, Hunyadi János számára pedig vereséggel végződött 1444. novemberi tragikus kimenetelű várnai csatában, amelyben I. Ulászló magyar király is életét vesztette.
Mi több, a csatából éppenhogy csak megmenekült Hunyadit Vlad Dracul elfogatta és tömlöcbe vetette,
és végül csak a nádor háborús fenyegetésének hatására engedte szabadon. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Hunyadi János ugyanúgy, mint II. Murád kétszínű és megbízhatatlan „szövetségesként” tekintett a havasalföldi vajdára. Ezért sem véletlen, hogy amikor 1447-ben a bojárok ismét fellázadtak Vlad Dracul ellen, a havasalföldi főurak Hunyadi parancsára meggyilkolták a menekülő vajdát. De nem jutott jobb sorsra Vlad Tepes bátyja, Mircea sem, akit néhány hónapos uralkodás után Tárgovistében elfogtak a politikai ellenfelei, majd megvakították és elevenen elégették.
Szadista természetét mindenki rettegte
Apja, illetve bátyja halála után Vlad Tepes a törökök iránti gyűlöletét félretéve II. Murád szultántól kölcsönkért egy oszmán sereget, hogy segítségükkel elfoglalhassa Havasalföld trónját. Az ekkor még csak a 17. életévében járó Vlad vállalkozását azonban nem koronázta siker, mert II. László havasalföldi vajda legyőzte az ellene törő trónkövetelőt. Vlad kilenc évvel később, 1456-ban azonban magyar támogatással sikeresen megszállta Havasalföldet és fejedelemmé választatta magát.
A világraszóló nándorfehérvári diadal után a táborban kitört pestisjárvány áldozatául esett az eposzi győzelem mindkét kovácsa, Hunyadi János, és a győzelem kivívásában hervadhatatlan érdemeket szerzett irreguláris keresztes had lánglelkű vezére, Kapisztrán Szent János is. Hunyadit idősebb fia, László követte az országos főkapitányi tisztségben. Hunyadi László cseppet sem bízott meg a fejedelmi babérokra törő Vlad Tepesben, ami kitűnik a brassói polgároknak címzett figyelmeztető leveléből is, amiben azt írta, hogy Vladnak „nem áll szándékában hűségesnek maradni a magyar királyhoz.” Drakulának azonban e figyelmeztető szavak ellenére is 1456. augusztus 20-án sikerült megszereznie és hat éven át megtartania a havasalföldi trónt.
A fejedelmi trónus elfoglalása utáni első intézkedése apja gyilkosainak megbüntetése volt, akiket kíméletlenül karóba húzatott. Az 1457-ben Magyarországon kitört trónviszályt kihasználva betört Erdélybe és kifosztotta Brassót, valamint Nagyszebent. Az erdélyi hadjáratát kegyetlenkedések egész sora tarkította.
Ezekben az időkben ragadt rá a Tepes, vagyis a Karóbahúzó melléknév.
Szadista természetét mindenki rettegte, mert uralma alatt még a legkisebb vétségekért is karóba húzás járt. A karóba húzáson kívül kedvelt kínzási módszerei közé tartozott az elevenen megnyúzatás és a testcsonkítás is, melyekhez képest egy „egyszerű” lefejezés valóságos megváltásnak számított.
Vlad kegyetlenül üldözte a koldulást és a munkakerülést is. A helyi legenda szerint Tárgovistében, a fejedelmi székhelyén egy alkalommal összegyűjtette és maga elé hozatta a város koldusait, illetve szegényeit, majd hamiskásan mosolyogva megkérdezte tőlük, hogy szeretnének-e mindörökre megszabadulni a szegénységüktől. Miután a gyanútlan emberek egységesen igennel feleltek, Vlad bezáratta őket egy terembe, amit rájuk gyújtatott. Vlad felszámolta a szász városok autonómiáját és kereskedelmi előjogaikat, továbbá kegyetlen rajtaütéseket szervezett ellenük.
Húszezer török levágott feje rettentette vissza a szultáni sereget
Vlad 1459-ben felmondta a törökökkel még az apja által megkötött vazallusi megállapodást, és megtagadta a további adófizetést. Hogy bebiztosítsa magát, 1460-ban szövetséget kötött Hunyadi János másodszülött fiával, Mátyással, a magyar királlyal, akinek később az egyik másodunokahúgát, Szilágyi Justiniát vette feleségül a szövetség megpecsételéseként. A vazallusi szerződés felmondásának hírén felháborodott II. Mehmed szultán sereget küldött Vlad ellen Hamza bég parancsnoksága alatt azzal a meghagyással, hogy mozdítsák el trónjáról a renitenskedő fejedelmet.
Vlad az ellene felvonuló oszmán hadnak azonban csapdát állított és súlyos vereséget mért a gyanútlanul lépre ment törökökre. Az oszmán sereg vezérét, Hamza béget válogatott kínzások után egy különösen magas karóba húzatta, hogy messziről kitűnjön annak a sok száz karónak a tengeréből, amelyeken az elfogott török kínlódtak. A következő évben 1461/62 telén Vlad, miután elfoglalta Gyurgyevót, átkelt a Dunán és betört Észak-Bulgáriába, ahol szörnyű vérengzésbe kezdett. A korabeli krónikák szerint e véres hadjáratban 36 ezer törököt mészárolt le, a többségüket kegyetlen kínzások közepette; Vlad vérben fürdő útját karóerdők szegélyezték. Két, a színe elé hurcolt török defterdárnak a fejéhez szögeztette a turbánját, mert nem voltak hajlandók levenni fövegüket a tiszteletadás jeleként. A brutális hadjárat hírére nem is váratott sokáig magára a törökök ellencsapása.
A havasalföldi fejedelem vérfürdőjén felháborodott II. Mehmed szultán, Konstantinápoly meghódítója és Hunyadi János korábbi nagy ellenfele 1462 tavaszán Vlad Tepes megbüntetésére hatalmas sereggel indult Havasalföldre. Vlad a háromszoros túlerőben lévő török sereg elől visszavonulva felégette a falvakat, megmérgezte a kutakat, a sűrű erdőkkel benőtt hegyvidéki terep adottságait kihasználva pedig gerillaszerű rajtaütésekkel zaklatta folyamatosan a török sereget.
A végső csapást pedig egy brutálisan hatásos pszichológiai akcióval mérte a török sereg moráljára,
ugyanis visszavonulása közben húszezer karót veretett le az oszmán had felvonulási útja mentén, mindegyikre egy levágott török fejet tűzve. Vlad Tepes „erdejét” megpillantva a halálra rémült török sereg harc nélkül visszavonult.
Drakula Visegrádon
II. Mehmed szultán a kudarcos büntetőexpedíció után más taktikához folyamodott és Valachiát a szintén fejedelmi babérokra vágyó Radunak, Vlad öccsének ajándékozta, aki ezután hálából egy nagy török sereggel rátámadt a bátyjára. Radu ügyesebbnek bizonyult, mint korábban a szultán, és egészen az erdélyi határig üldözte a szorult helyzetbe került testvérét. A helyi hagyomány szerint a reménytelennek látszó helyzetben itt, a Fogarasi-havasokban lett öngyilkos Vlad felesége, aki mélybe vetette magát az egyik sasbércről.
Vladnak végül a sebeit nyalogatva sikerült visszavonulnia Erdélybe, ahová – lévén magyar felségterület –, Radu és serege már nem merte őt követni. Vlad az erdélyi tartózkodása alatt Hunyadi Mátyással is találkozott, de túl korainak bizonyult a hamis biztonságérzete, mert a trónkövetelő Radu 1462 augusztusában szövetségi szerződést kötött Mátyás királlyal. Ennek folyamodványaként Hunyadi Mátyás elfogatta Vladot, akit erős őrizet alatt Visegrádra vitetett. A hírhedt Karóbahúzó elfogását még Janus Pannonius is megénekelte a De captivitate Dragulae waivodae Transalpini, azaz Dragula havasalföldi vajda fogságbaesésről című versében.
A négy évig tartó kényszerű visegrádi „vendégség” utáni sorsáról már keveset tudunk.
A fogságából kiszabadulva állítólag áttért a katolikus hitre, és 1476-ban már ismét elég erősnek érzete magát ahhoz, hogy visszafoglalja a trónt. Vlad és Báthory István erdélyi vajda 1476-ban közös sereggel törtek be Havasalföldre. A sereg betörésének hírére Basarab fejedelem és csapatai elmenekültek, részben a törökök védőszárnyai alá, részben pedig a Kárpátok rengetegébe vetve be magukat.
Miután Vlad ismét elfoglalta a trónt, Báthory vajda az erdélyi hadtesttel együtt kivonult Havasalföldről, magára hagyva Karóbahúzó Drakulát. Vladnak ezért nem maradt elég ideje ahhoz, hogy nagyobb sereget toborozzon a trónja visszafoglalására jelentős török sereggel érkező Basarab vajda ellen. Szorult helyzetében így kénytelen volt mindössze négyezer fős seregével felvenni a harcot a jelentős túlerővel szemben. Az 1476 decemberében Bukarest mellett lezajlott csatában Vlad Tepes serege megsemmisült és a hírhedt Karóbahúzó is az ütközetben vesztette életét. Fejét Konstantinápolyba küldték, ahol II. Mehmed szultán parancsára egy karó hegyére tűzve tették közszemlére, hogy mindenki lássa, legyőzték az Ördögöt.
Ki is volt valójában Drakula?
- II. Vlad Dracul havasalföldi fejedelem másodszülött fia,
- aki a fiatalkorát a szultán udvarában töltötte túszként,
- aki kegyetlen és szadista természete miatt hírhedt volt már a kortársai előtt is,
- aki Hunyadi Mátyás egyik unokahúgát vette feleségül,
- és aki 1476. decemberében a bukaresti csatában vesztette életét.
