Drakula, a hírhedten kegyetlen XV. századi havasalföldi vajda nem a középkori kortársait is elborzasztó szadista tetteinek, hanem egy XIX. századi ír származású brit írónak, Bram Storkernek köszönheti világhírét, akinek az 1897-ben megjelent és azóta számtalan kiadást megélt Drakula című regénye mind a mai napig bestsellernek számít.

Drakula a kétkulacsos fejedelem, aki egyszerre szolgálta a szultánt és Hunyadit
A Hunyadi című historikus játékfilmsorozat fontos epizódszereplői, II. Vlad Dracul és a fia, a fiatalemberként a szultán udvarában túszként raboskodó későbbi III. Vlad Tepes egyáltalán nem Bán Mór írói fantáziájának teremtményei, hanem a Hunyadi család történetének nagyon is valós történelmi szereplői.

Vlad Tepes Segesváron, 1431. november 8-án született II. Vlad Dracul havasalföldi vajda és Cneajna moldáviai hercegnő második fiaként. Annak ellenére, hogy Havasalföld volt a hazájuk, a Vlad család hosszú éveken át Erdélyben élt, miután Vlad apját a lázadó bojárok elűzték szülőföldjéről. Vlad Dracul a bojárok ellenállását megtörve 1436-ban elfoglalta a havasalföldi trónt és ekkor Târgoviștébe tette át fejedelmi székhelyét. Vlad Dracul, aki az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság árnyékában lavírozva próbálta megszilárdítani hatalmát, a veszélyesebbnek ítélt török megszállást elkerülendő, Drinápolyban II. Murád szultán színe elé járult és megalázkodva, a szultán papucsát megcsókolva a padisah vazallusának ajánlkozott. Murád mivel kevésbé bízott a kétkulacsosnak tartott havasalföldi vajdában, az egyezség biztosítékául túszként magánál tartotta a vajda első és másodszülött fiát, Mirceát és az ifjabbik Vladot.

Vlad csak nagyon nehezen viselte el a kényszerű drinápolyi fogságot, mert simulékonyabb természetű öccsével szemben már ekkor kiütköztek rajta személyiségének agresszív jegyei, a gorombaságával és önfejűségével pedig sok kellemetlenséget okozott magának; oszmán őrei gyakran megverték és tömlöcbe vetették a fékezhetetlen természetű ifjút. Az itt elszenvedett atrocitások és megaláztatások is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy évekkel később elborzasztóan szadista kegyetlenséggel bánt el a fogságába került törökökkel. Vlad családja és a Hunyadiak közötti első komolyabb konfliktus 1444-re datálódik. Vlad Dracul noha formálisan a Magyar Királyságnak is szövetségese volt, ám mint II. Murád vazallusa az oszmánok oldalán vett részt a szultán számára győzelemmel, Hunyadi János számára pedig vereséggel végződött 1444. novemberi tragikus kimenetelű várnai csatában, amelyben I. Ulászló magyar király is életét vesztette.