– Számunkra a történelmi hitelesség olyan, mint a tökéletesség. Törekedni lehet rá. Hiszen ha leültetek öt különböző történészt, amit mi is megtettünk, öt különböző verzió fog ütközni egymással, vita alakul ki már abban is, hogy melyik történelmi feljegyzés tekinthető hitelesnek. De amiben biztosak lehetünk, ahhoz tartjuk magunkat. […]
De hogy miről beszéltek a hálószobában, abban annyira vagyunk történelmileg hitelesek, mint Shakespeare
– fűzte tovább a hitelesség kérdését Lengyel Balázs showrunner (aki egyben az utolsó rész rendezéséért is felelt), hozzátéve, hogy egy dramatizált sorozat mégsem ezektől hat hitelesnek. Tudjuk például, hogy a középkorban általánosan elfogadott volt a kényszerházasság, de azt nem tudjuk, hogy ez lelkileg hogyan érintette a családokat, hogy miként lehetett az ilyesmit kezelni. – Ami itt számunkra igazán releváns, azt ki kell találni, és itt arra tudunk csak építeni, ami a mi világrendünkből következik – zárta a gondolatmenetét Lengyel Balázs.
Szász Attila rendező (Apró mesék, Örök tél) szintén Shakespeare-re hivatkozva beszélt a sorozat nőábrázolásáról, ami egész egyszerűen azért kapott akkora hangsúlyt a sorozatban, mert szakmai öngyilkosság lett volna kihagyni. – A nők elképesztő mértékben befolyásolják a férfiak sorsát. Nem ugyanaz történne velük, ha nem lennének női karakterek Ebben a történetben gyönyörűen összefolynak a férfi- és a női sorsok – meséli Szász Attila, amihez Lengyel Balázs hozzáeszi, hogy ebből a férfi-nő dualitásból a történetet mégis kiemeli az, hogy Szilágyi Erzsébetet vagy Mara Brankovicsot sem csak a férjeik miatt ismerjük.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!