Ön tudja mi a hétköznapi luxus? Mutatjuk!

A Zsolnay, a holicsi, a hollóházi, a Fischer és a köznépi kerámiák sosem látott válogatása találkozik a Néprajzi Múzeum kiállítóterében, hogy a hazai keménycserépgyártás csaknem kétszáz éves történetén keresztül meséljen a magyar ízlésről, identitásról és a mindennapok alakulásáról. A Hétköznapi luxus. A királyné asztalától a parasztházig című nagyszabású tárlat a Néprajzi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében valósul meg, és a keménycserép sokszínű világát mutatja be – a főúri étkészletek eleganciájától a parasztházak falait díszítő színes tányérokig.

Fotó: Incze László/Néprajzi Múzeum

A keménycserép – vagy más néven kőedény – egy 1100–1200 °C-on égetett, fehér, vékony falú, finoman formázható anyag, amely a 18. század első felében indult hódító útjára Angliából. Néhány évtized alatt meghódította Európát, majd a magyar piacot is. A 19. század során a hazai műhelyek és gyárak keménycserépből készült termékei egyszerre lettek a polgári otthonok elegáns kellékei a parasztházak díszei, és helyet kaptak az uralkodói asztalokon is. A Hétköznapi luxus. A királyné asztalától a parasztházig című nagyszabású tárlaton három intézmény – a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központhoz tartozó Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum – együtt szereplő és egymást kiegészítő tárgyanyaga tekinhető meg, ami egyedülálló áttekintést nyújt a keménycserép sokféle felhasználásáról.

Hétköznapi luxus. A királyné asztalától a parasztházig című nagyszabású tárlat a Néprajzi Múzeumban (Fotó: Incze László/Néprajzi Múzeum)

A látogatók megismerhetik a díszkerámia művészi csúcsait (Zsolnay, Fischer, Hollóháza), a paraszti tárgykultúra üzenethordozó tányérvilágát és a polgári élet mindennapi kellékeit. A kiállítás mintegy 600 db műtárgyon keresztül mutatja be, miként vált a keménycserép a 19. század végére a magyar iparművészet egyik legfontosabb szimbólumává, és hogyan járult hozzá a nemzeti formanyelv kialakításához. A gyárak – különösen a Zsolnay – a népi motívumok, történeti és a keleti ornamentika szabad variálásával keresték a magyar stílust, miközben a Monarchia piacán megjelenő külföldi üzemek (Altrohlau, Wilhelmsburg) célzottan a magyar közönségnek gyártottak. Ez a sokszínű verseny tette a korszakot egyszerre izgalmassá és ellentmondásossá.

Fotó: Incze László/Néprajzi Múzeum

A 19. század első évtizedeinek műhelyeiben megszülető áttört peremű tányérok, plasztikus díszek és levonóképek a polgári reprezentáció világából indultak. A „bécsi rózsa” és társai előbb kézi festésben, majd egyszerűsödve, élénk színekkel tértek vissza a paraszti enteriőrök falaira, később sablonokkal, nagy szériákban terjedtek el – miközben a feliratok („Emlék”, keresztnevek, jókívánságok, vallásos szövegek) a 19. század végére személyes üzenetté váltak. 

A tányér így nemcsak dísz, hanem kommunikációs felület: identitás, érzelem, humor és propaganda hordozója. A látogatók egy interaktív, digitális alkalmazás segítségével maguk is elkészíthetik és elküldhetik saját „tányérüzenetüket”, a hagyomány mai újraértelmezéseként. 

Fotó: Incze László/Néprajzi Múzeum

A tárlat a 20. század történetét is feltárja, megmutatva, hogyan lett a keménycserép a modern háztartás alapanyaga. 

Az első világháború és Trianon után a kerámiaipar térképe újrarajzolódott, a hangsúly pedig fokozatosan a használhatóságra és a jó ár-érték arányra helyeződött át.

A kispesti Gránit gyár formatervezett készletei, egymásba rakható tálai és a „spritzdekor” technika olyan praktikus, szerethető tárgyakat hoztak létre, amelyek ma is nosztalgiát ébresztenek. A hetvenes–nyolcvanas évek Házgyári konyhaprogramjának a tervei, prototípusai pedig már rendszerben gondolkodtak: kutatás, igényfelmérés és tervezés – modern, magyar történet, kerámiában elmesélve.

A keménycserép – bár sokak számára ismerős – még sosem jelent meg ilyen átfogó, tudományosan megalapozott, mégis közérthető formában. A mintegy 600 db műtárgyat felvonultató tárlaton nemcsak ugyanannak az anyagnak a sokféle felhasználásával találkozhatunk, hanem hallhatunk társadalmi mobilitásról, a nemzeti önkép változásáról vagy a modern formatervezés kialakulásáról. A Néprajzi Múzeum kiállításán a látogatók egyszerre láthatják a művészi csúcsteljesítményeket, a hétköznapok praktikusságát és a közösségi identitás tárgyait.

A kiállítás helyszíne: Néprajzi Múzeum, Budapest
Időtartam: 2025. december 3. – 2026. augusztus 23.
Főkurátor és projektfelelős: Vida Gabriella (NM)
Kurátorok: Ridovics Anna (MNMKK MNM), Radványi Diána (MNMKK IMM), Bodnár Katalin (NM)

Hat csodaszép tárgy, amit látni kell a Hétköznapi luxus című  tárlaton

1. Fonatos mintájú gyümölcskosár (Holics, 18. század vége) a Zsolnay-gyár tanulmányi gyűjteményéből. – Finom plasztika, klasszicista ízlés – a polgári asztal ikonja.
2. „Queen’s ware” hagyományt idéző, dinnye alakú mártásosedény Kassáról, a 19. század elejéről – A Wedgwood-hatás magyar története: elegancia, funkció és reprezentáció egy darabban.
3. Batizi fekete díszedény emlékanyag – Egy világszínvonalú technikai bravúr története – redukált égetés, ezüst/arany lüszter; a ’46-os iparműkiállítás sztárja volt.
4. Pápai biedermeier tányér, márványozott peremmel - Amikor a színek beköltöznek a tányérra: polgári divat és kézi festés találkozása.
5. Hollóházi „piros rózsás” falitányér (millenniumi évek körül) – A paraszti magyaros stílus csúcsa: erős színek, dús kompozíció – identitás a falon.
6. Gránit gyár modern konyhakészlete (1970–80-as évek) – Formatervezett, sorolható elemek – a magyar modern konyha szerethető alapjai Minya Mária és Semsey Gabriella tervei alapján, amelyek Formatervezési Nívódíjat is nyertek.