A besúgó nem vesződik sokat a karakterek megrajzolásával, remek színészei pedig többé-kevésbé kiküszöbölik ezt a csorbát. Végre fiatal, tehetséges és ami még fontosabb, nem elhasznált arcokat látunk! Váradi játszott már mozifilmfőszerepet (Guerilla), Patkós az Örkény Színház társulatának tagja, de láthattuk már például a tavalyi A legjobb dolgokon bőgni kell című első filmben vagy a Napszálltában és a Kincsemben is kisebb szerepekben. Száva lázadó barátnőjét Szász Júlia, a Nemzeti Színház fiatal színésznője játssza, a Kis elvtárs lányát alakító Szőke Abigélt pedig korábban az Akik maradtak főszereplőjeként szerette meg az ország. A fiatalok mellett persze Thuróczy is hozza az elvárhatót a szintén felülről zsarolt, frusztrált pártkatona szerepében, mellette pedig olyan veteránokat is láthatunk, mint Mácsai Pál a rendszernek puncsolni kénytelen Kossuth-díjas író szerepében, vagy az egyetemi tanárt alakító Hajdu Szabolcs. Hajdu figurája mondja ki a Kádár-kor egyik legfontosabb tézisét, miszerint a rendszer nemcsak az irodákban, hanem tízmillió ember reflexeiben van jelen, bekúszik a bőrünk alá. Geri viselkedése is ezt húzza alá: hiába járunk immár a nyolcvanas évek második felének puha diktatúrájában, mégis kételkedés vagy tiltakozás nélkül azonnal teszi, amit kértek tőle.
Ha valaki nem tudja, mi a kapcsolat a magnókazetta és a ceruza között, akkor egész biztosan nagyon fiatal. A besúgó óriási nosztalgialöketet ad: zseniális főcímet az Európa Kiadótól (Mocskos idők), szocreál építészetet, kis Polskit és kocka Ladát, májkrém alatt kanyarodó kiflit és műanyag tejesdobozt, röpcédulákat és Edda-koncert-plakátot. A koli folyosóján mindenki azt kérdezi a másiktól: „te tudod, mit jelent az, hogy Rambo?” Talán utalás a Moszkva térre, talán nem, ám tény, hogy sem Török Ferenc 2001-es, szintén rendszerváltás előtt játszódó kultfilmjében, sem pedig itt nem látják a srácok Sylvester Stallone dzsungelharcát. A Láng Imola (A feleségem története, Testről és lélekről) által tervezett díszleteknek viszont sajnos egy nagy hibájuk van: nem adják vissza a korszak valódi arcát. A szürkeséget, a lerohadt, minőségvesztett környezetet. A fiatalok színes, változatos ruhái pedig akár maiak is lehetnének, és noha a nyolcvanas évek derekán járunk, mégsem látunk arc- vagy testszőrzetet rajtuk, ami elég mulatságos behódolás a mai szépségideál előtt.
