Bánovits Vivianne: Mindig is vonzott, hogy feszegessem a határaimat

Nemrég tért vissza a Thália Színház színpadára a filmszerepeiről is jól ismert színésznő. A fiatal édesanya azonnal egy ősbemutató egyik főszerepében tűnt fel, Az utolsó vacsora című szatírában, amelyről lapunk hasábjain is olvashattak már kritikát. Bánovits Vivianne-t, akit Szigethy Gábor ajánlott a Lugas interjúsorozatába, gyermekkoráról, szerepálmairól és anyaságáról is kérdeztük.

Bánovits Vivianne színésznő Fotó: Havran Zoltán

– Svédországban született, ahonnan viszont hazaköltöztek, amikor még csak egyéves volt. Hogy érzi, hozott északról valami pluszt? Van kötődése az országhoz?
– Persze. Először is minden évben visszajártam nyáron, mert édesapám ott élt, és a nyarakat ott töltöttem. Tanultam is kint fél évet, mivel a bátyámmal együtt visszamentünk. Tehát elég erősen kötődöm az országhoz még úgy is, hogy nagyon pici voltam, amikor eljöttünk. Illetve abban is közrejátszottak a svédországi élményeim, hogy milyen lett a személyiségem.

Bánovits Vivianne úgy véli, hogy a svédek udvariasak de távolságtartók (Fotó: Havran Zoltán)

– Milyenek a svédek? Mások, mint mi?
– Szerintem teljesen mások, pozitív és negatív értelemben is. Például nagyon udvariasak, mindig nagyon nyugodtak, nagyon kedvesek és előzékenyek. De pont ezért nehezebben talál ott az ember – legalábbis én – magyarként barátokat. Nálunk a családban nagyon erős szeretetnyelv az érintés. Ez nem annyira megszokott a svédeknél, ott nincs olyan, hogy mindenki ölelget mindenkit. Gyerekként ez nekem furcsa volt, hogy nincsen testi érintés és kedvesség, inkább csak udvarias távolságtartás. Persze lehet, hogy ez azóta változott. Tizenegy éves korom óta nem nagyon voltam kint, mert úgy alakult az élet.

– Milyen karakterű színésznek tartja magát?
– Ez kettős dolog, egyrészt a külsőm miatt általában a naiv, ártatlan fiatal lány szerepét kapom, a másik, hogy én belül milyennek tartom magam. 

Érdekelt és mindig is vonzott az, hogy a naivaszerepből kicsit kitörjek és feszegessem a határaimat. 

Azonban életem eddigi szakaszában nagyrészt ilyen karaktereket játszottam.

– Fél a beskatulyázástól?
– Nem. Úgy gondolom, hogy már majdnem minden színész be van kicsit kategorizálva, hiszen olyan szerepet osztanak rád, amilyen te vagy, illetve ahogy kinézel. Az már különlegességnek számít, ha valami mássá át tudod varázsolni magad.

– Úgy tudom, kétéves a kislánya, így az anyaság még elég friss élmény önnek. Hogy érzi, megváltoztatta? És ezeket az új élményeket tudja használni a színészi munkája során is?
– Úgy érzem, az anyaság még több rétegűvé tett emberileg. Nagyon sok mindenben megváltozott a személyiségem is, és az, amit gondolok a világról, meg úgy alapjában mindenről. 

Ez teljes mértékben pozitív változás. Sokkal érzékenyebb vagyok a problémákra, a társadalomra, a gyerekekre, a veszteségre, a halálra. 

Furcsa módon a húszas éveimben ezekkel a kérdésekkel nem nagyon foglalkoztam. Ezt az új érzelmi skálát pedig föl tudom használni a színpadon is.

Úgy érzem, az anyaság még több rétegűvé tett emberileg – mondta interjúsorozatunkban Bánovits Vivianne (Fotó: Havran Zoltán)

– Szigethy Gábor a vele készített interjúban úgy fogalmazott: nagyon sajnálja a mai színészeket, mert azt látja, nincsenek úgy megfizetve és tisztelve, mint régen. Ön milyen nehézségeket lát a színészi pályán?
– Ebben igaza van a tanár úrnak. Én csak hallomásból tudhatom, hogy milyen volt régen, de az biztos, hogy más státust jelentett színésznek lenni. Nagyon sok minden felhígult azzal, hogy van tévé meg vannak celebek. Ma már a színészeknek ahhoz, hogy megmutathassák magukat a nagyvilágnak is, nemcsak az adott kis közönségüknek, el kell vállalniuk tévészerepléseket, mert ezekkel lehet előrelépni a pályán, vagy legalábbis afelé, hogy jobban megismerjék őket. A színházak is törekednek arra, hogy olyan színészekkel dolgozzanak, akik híresek, mert egy ismert névre jobban bejönnek a nézők. Nem lenne a tévével és a sorozatokkal semmi baj, ha valami színvonalasat csinálhatnának ott is a színészek. Mert jó forgatni, jó sorozatot játszani, jó akár évadokon keresztül egy karaktert megformálni, ez izgalmas feladat is lehet. De itt mindig az a probléma, hogy nagyon rövid idő alatt kevés pénzből kell legyártani sorozatokat, filmeket. Nem mindig van idő a minőségre.

– Jelenleg a Thália Színház tagja, az új évad pedig már megkezdődött.
– Igen, az idei a rejtélyek évada lesz. Nyomozós, krimis, thrilleres, izgalmas előadásokkal várjuk a közönséget.
– Láthatjuk valamelyik új darabban?
– Az utolsó vacsorában, ami egy izgalmas szatíra, és a hazai ősbemutatója is nálunk, a Tháliában volt. Nem akarom lelőni a poént, de krimiről van szó, ami öt fiatalról szól, akik együtt szoktak vacsorázni vasárnaponként, és mindig hívnak egy vendéget is, akivel az élet nagy dolgait szeretnék megfejteni. Azonban a legújabb vendégük nagyon más nézeteket vall, mint ők, és ebből lesz némi bonyodalom.

– Melyik karaktert alakítja?
– Paulie-t, az öt fiatalból az egyiket. A karakterem komolyan átformálódik az előadás alatt: az elején még egy jószívű, békeszerető, szociálisan érzékeny lány, aki azonban az események hatására teljesen más emberré válik.

– Több filmben és sorozatban is játszott már, többek között a mindenki által jól ismert Elk…rtukban is. Érte bármilyen negatívum azért, mert eljátszotta Réka szerepét az alkotásban?
– Réka szerepe színészileg érdekelt. Akik ismerik a filmet, tudják, hogy ez egy fikció, ami megtörtént esemény alapján készült, de az a szál, amit az általam játszott Rékához kötődik, kitalált vonal, teljesen kitalált sztori. Szerintem az alkotás története érdekes, és külföldön számos film készül politikai tartalommal. Én csak Rékát néztem ebben az egész dologban: mint színésznő eljátszottam a szerepemet, amit amúgy nagyon élveztem.

– Volt a pályája kezdetén klasszikus szerep­álma?
– Júliát el akartam játszani. Gondolhatják, hogy ez „milyen klisés”, miközben nehéz szerep, amit szerintem már csak tanulópénzként is nagyon jó, ha előad az ember. Szerencsére el is játszhattam az egri Gárdonyi Géza Színházban.

– Ezenkívül milyen más szerepálom érdekelné még?
– Minden érdekel. Ha kapok egy lehetőséget, mindig azt nézem, hogyan tudom a feladatot megoldani. 

Inkább arra vágyom, hogy minél jobbakat, többfélét játszhassak, nekem ez a fontos.

– Mit gondol a klasszikusok újraértelmezéséről, néha teljes kifordításáról?
– Ízlés kérdése, hogy az újraértelmezett klasszikus tetszik-e valakinek. Lehet jót, de lehet nagyon rosszat is kihozni belőle.

A művésznő sokáig nem tudta eldönteni, hogy színész legyen vagy táncos (Fotó: Havran Zoltán)

– És ha már teljesen elrugaszkodik a könyv vagy a darab valódi jelentésétől?
– Akkor azt kell mondani szerintem, hogy ez egy átirat, vagy azt, hogy ebből jött az ötlet, de akkor ez már nem az eredeti. Én először mindig megnézek valamit, és csak utána alakítom ki róla a véleményemet. Egyébként mindig mindennel így vagyok.
– Van olyan hazai vagy külföldi színész vagy rendező, akivel szívesen dolgozna együtt, vagy akire felnéz?
– Horváth Csaba rendezővel szívesen dolgoznék együtt. Nagyon szeretem a mozgásszínházat, mert a mozgás is fontos volt az életemben. Sokáig nem is tudtam eldönteni, hogy színész legyek vagy táncos. Csabáék pedig nagyon jó mozgásszínházat csinálnak, szeretem nézni. Itt, a Tháliában is rendezett annak idején, és az is nagyon megfogott. A külföldiek közül nagyon kedvelem Andrew Garfield munkásságát. Tehetséges srácnak tartom, vele szívesen játszanék.

– A Thálián kívül a Játékszínben és a Karinthy Színházban is játszik egy-egy darabban.
– Igen, a Játékszínben játszom az Aranylakodalom, a Karinthy Színházban pedig már évek óta A piszkosak című előadásban.

– Mik a tervei?
– Hogy minél többet forgathassak, mivel szeretem és hiányzik. A szülés miatt most kimaradt két év, így ezért is nagyon hiányzik. Remélem, hogy visszakerülök a pezsgésbe és újra forgathatok. Emellett pedig ott vannak a színházi szerepek, amelyek szerencsére megtalálnak a Tháliában.

– Ezek szerint úgy érzi, jó helyen van, jó a társulat, a színház vezetése, a közönség?
– Igen, ez egy nagyon jó és erős társulat, jó színészekkel, jó kollégákkal, és emberileg is nagyon szeretek mindenkit, hiszen ez színészközpontú színház. Bár még csak most csöppentem vissza, de nagyon szeretek itt lenni.

– Van hobbija, vagy minden idejét leköti a család és a munka?
– Még a Covid idején elvégeztem a jógaoktatóit, azért is, mert érdekelt a spirituális háttere is ennek a mozgáskultúrának. Így már maga a jóga is fontos pillére lett az életemnek, és kapcsolódik is a régebbi táncos múltamhoz, mert a flow jógát gyakorlom.