Charlie Kirk meggyilkolása megrázó aktualitást kölcsönöz egy új budapesti darabnak

Játszhat-e valaki Istent azért, mert liberális? Feltehetjük persze másképp is a kérdést: azért mer valaki Istent játszani, mert liberálisként nem ismeri a hit tanításait? Egy valódi hazai ősbemutatón jártunk a Thália Színházban, ahol Az utolsó vacsora című szatírán az elején még nevettünk, majd megdöbbentünk, míg a végén egy jó nagy gombóccal a gyomrunkban és kérdések sokaságával a fejünkben távoztunk a teátrumból.

Szabó Győző a fiatalok körében Fotó: Juhász Éva Forrás: Thália Színház

Körülbelül egy hónappal ezelőtt Amerikát és a világ értelmesebb felét megrázta egy konzervatív médiaszemélyiség, a 32 éves Charlie Kirk meggyilkolása. Merénylőjének, Tyler James Robinsonnak az ügyészség szerint a politikai meggyőződésében gyökerezett az indítéka. Az elkövető családjának elmondása alapján Robinson az elmúlt években politikailag aktívabb lett, és kifejezetten meleg- és transzjogokat támogató beállítottságot vett fel. Így jutott el odáig a mindössze 22 éves vádlott, hogy megölt egy kétgyermekes családapát, mivel véleménye szerint „a gyűlölettel nem lehet megalkudni”. A Thália Színházban látható Az utolsó vacsora pont azért olyan megrázó, miközben fekete humorán azért tudtunk nevetni is, mert ezúttal az élet sajnos igazolta a deszkákon látható fantáziát.

Az utolsó vacsora című darab rávilágít a szélsőséges nézetek és tettek embertelenségére  (Fotós: Juhász Éva)

A történet szerint egy amerikai kisvárosban élő fiatal, liberális és vegán társaság minden hétvégén vacsorát rendez, ahol egy-egy meghívott vendéggel a világ történéseiről vitáznak. Egy alkalommal a kiszemelt vendég helyett váratlanul más érkezik, így a békés vacsora hamarosan gyilkosságba fordul, majd az események láncolata elképesztő méreteket ölt. 

Az elején békésnek, kiegyensúlyozottnak, nyitottnak tűnő társaság meggyőzi magát arról, hogy amit tettek és még tenni fognak, az mind jobbá teszi a világot. A vendégek, akik egyre ártatlanabbak, egymásnak adják a kilincset, ítészeik mégis egyre vérszomjasabbá válnak.

Az amerikai szerző, Dan Rosen eredetileg egy film forgatókönyveként írta meg a történetet, amit még 1995-ben mutattak be Az utolsó vacsora (The Last Supper) címmel, olyan ismert színészekkel a főbb szerepekben, mint Cameron Diaz és Ron Perlman. Ezt az eredeti művet dolgozta át színdarabbá, amit 2022-ben be is mutattak a tengerentúlon. A magyarországi egy ősbemutató, aminek jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga a szerző eljött a budapesti bemutatóra.

Bánovits Vivianne megmutatja egy vadabb oldalát is (Fotós: Kállai-Tóth Anett)

A magyar színészek mind hitelesen alakítják karakterüket az izgalmas előadásban. Külön kiemelnénk Szabó Győzőt, aki egy vérbeli médiaguruként reszketve ugyan, de kidumálja magát szorult helyzetéből, Bánovits Viviannét, aki igazi jellemleépülésen megy át a színpadon, jelentről jelentre válik szende fruskából vérszomjas gyilkossá, valamint a seriffet alakító Udvarias Annát, aki kiváló és emlékezetes karaktert alkotott meg. 

Udvarias Anna zseniálisan alakítja a seriffet (Fotós: Kállai-Tóth Anett)

Az utolsó vacsora rendezője, Horváth Illés nem ismeretlen a Thália látogatói számára, hiszen több előadást is igazgatott már itt. Láthatóan bátran nyúlt a darabhoz, a színészek a megfelelő pillanatban énekelnek vagy táncolnak, esetleg nyomnak egy fekvőtámaszt. Vannak bőven új vagy újszerű színpadi megoldásai, miközben ezekkel nem nyomja el az előadás valódi mondanivalóját. Az is érezhető, hogy hagyta a színészeket kibontakozni, hiszen lubickolnak alakításaikban. 

Szabó Győző kicsit még edz is a színpadon (Fotós: Kállai-Tóth Anett)

Az utolsó vacsora rávilágít a szélsőséges nézetek és tettek embertelenségére

És hogy mi a darab valódi tanulsága? Mivel nem egyoldalúan a liberális oldalt ostorozza, kap bőven a konzervatív, vagy magát annak állító csapás is. 

Az előadás leginkább arról szól, hogy bármely szélsőségessé váló ideológia elvezethet embertelen cselekedetekhez, és ha a „magasabb cél” érdekében feladjuk a morált, a legalapvetőbb emberi parancsolatot (Ne ölj!), illetve öntelten azt gondoljuk, hogy minden törvény fölött állunk, akkor gyorsan és elkerülhetetlenül jutunk el oda, hogy azzá a gonosszá váljunk, ami ellen elvileg küzdeni szerettünk volna.

Persze konkrét tanulsággal is szolgál az előadás, amit Szabó Győző karaktere mond ki a gyilkos hordának. A liberális fiatalok tetteiket egy olyan hipotézissel igazolják, ami rém egyszerűnek tűnhet: ha a világégés előtt találkozunk Hitlerrel, tudván, mit fog elkövetni, megölnénk? A fiatalok válasza nyilván az igen, azonban a sokat látott médiaszemélyiség, magát igyekezve menteni, mást választ ad: beszélgetne vele és megpróbálná jobb belátásra téríteni. Egyszerűsítve: indulatok helyett több beszélgetésre lenne szüksége világunknak.