Lindsay Caldicott röntgenfelvételekből összeállított, kényszeresen ismétlődő kollázsai egy súlyosan sérült elme rendteremtő kísérletei. José Manuel Egea tintával elmaszatolt portréi az emberből előtörő fékezhetetlen energiát idézik meg. Egea rajong a Marvel-képregények szuperhőseiért. Lenyűgözi a hétköznapi ember hatalmas, félelmetes és elpusztíthatatlan lénnyé válása. Munkáinak nagy része magazinokból kivágott fényképek átalakításából áll: a portrékat golyóstollal addig satírozza, amíg az arc el nem tűnik a tinta alatt.
Az egyik képen az 1950-es évek egyik legismertebb szexszimbólumát, Marilyn Monroe-t ruházta fel valamiféle angyali megszállottsággal.
Hasonló belső kényszer tükröződik Elayne Goodman Elvis-képein is. Az Első reggeli című munkán saját mitológiát épít a rock ’n’ roll királya köré:
Krisztus és az apostolok is Presley arcát viselik.
A képben nemcsak a kultusz, hanem maga az alkotás folyamata is látható; ahogy Goodman szöveteket, gyöngyöket, hímzéseket és kerámiát kever össze, az mélyen tükrözi az Egyesült Államok déli kultúráját.
A Photo│Brut nem kínál könnyű befogadást. Nem szépít, sőt nem is akar tetszeni – éppen ezért hat elementárisan. A Capa Központ és a Foto Arsenal Wien közös tárlata, amely március 29-ig látogatható, arra emlékeztet, hogy a fotográfia nem csupán technika, stílus vagy eszköz, hanem létszükséglet: egy kétségbeesett, mániákus, vágyakozó, mégis élni akaró emberi gesztus.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!