Nem kis célt tűzött ki maga elé a nagy múltú magyar zenekar, ezekkel az újításokkal készülnek

Új, inspiráló korszak kezdődik az idén fennállása 30. évfordulóját ünneplő Magyar Nemzeti Cigányzenekar életében, melynek vezetésével hazánk egyik legismertebb és legkiválóbb fiatal prímását bízták meg január elsejétől. Koncepciójában a hagyományok tisztelete a friss, kreatív megközelítéssel, modern művészi szemlélettel találkozik, ezzel kívánja újra meghatározó szereplővé tenni az együttest a hazai és a nemzetközi zenei életben. Hogy ez pontosan mit jelent, arról a Magyar Nemzeti Cigányzenekar vezetőjét, Johan Jánost kérdeztük, és szó esik a közelgő jubileumi koncertjükről is.

Johan János Fotó: Ladóczki Balázs

– A zenekar új vezetőjeként milyen tervekkel, célokkal indul neki az elkövetkező időszaknak?

Johan János, a Magyar Nemzeti Cigányzenekar vezetője. Fotó: Ladóczki Balázs

– Gőzerővel készülünk 21 fős zenekarunkkal – köztük két alapítótaggal, Bóni Zsolt nagybőgőssel és Vadász Károly Liszt Ferenc-díjas cimbalomművésszel – az április 1-jei „újból” bemutatkozó nagykoncertünkre, amelyet a Hagyományok Házában rendezünk meg. Nem volt egyszerű az újraindulás, ugyanis majdnem egy évig tartott a zenekar jogi helyzetének tisztázása, mára szerencsére minden rendeződött. A célom az, hogy ezt a nagy múltú zenekart ismét a színpadra tudjam vinni, s hogy a magyar népdalt, a magyar cigányzenét minél szélesebb körben tudjuk népszerűsíteni. Nem lesz könnyű munka, de hiszem, hogy van jövője ennek a műfajnak.

 

Új korszak a Magyar Nemzeti Cigányzenekar életében

–  Mindig érdekes és gyakran vitákat szülő kérdés, hogy hogyan lehet jó ízléssel, jó arányérzékkel találkoztatni a tradíciókat a modern, mai szemlélettel. Ön szerint mi ennek a módja?

– Egyrészről a régi tagok közül már alig élnek, aki él, az pedig már nem aktív. Így a jelenlegi felállásba olyan fiatal prímásokat, szólistákat vontam be, akikkel új lendületet fog kapni a zenekar. Ők 

mind aktív muzsikusok, akik bizonyítani szeretnének, megmutatni, hogy helyük van a magyar zenei életben. 

Ami a tradíciókat illeti, a cigányzene több mint kétszáz éves múltra tekint vissza, ezt a gyönyörű örökséget ápolni kell. A frissesség a színpadi kreativitásban fog megmutatkozni, szeretnénk bevonni lehetőség szerint énekeseket és táncos produkciókat is. Emellett újítás lesz az is, hogy egyszerre két klarinétos lép majd színpadra mint szólista, cimbalmosból pedig nem kettő, hanem egy lesz, Vadász Károly személyében. 

Azt tapasztalom, hogy a mai cigányzenekarok nem nagyon játsszák azokat a műveket, amelyeket kifejezetten erre a formációra hangszereltek, hanem elmennek a klasszikus zene irányába.

Van olyan cigányzenekari formáció, amelyik nem játszik csárdást vagy népdalt. Úgy gondolom, hogy a mi felelősségünk ezt továbbvinni, tovább ápolni. Gondolok itt a verbunkos zenére, a nagy zeneszerzők, Radics Béla, Farkas Gyula műveire, illetve most már ide lehet sorolni Berki László hangszereléseit is. A jövőben erre szeretnék nagy hangsúlyt fektetni.

Forrás: Magyar Nemzeti Cigányzenekar

 

Még mindig rácsodálkoznak a cigányzene szépségére

– Mennyiben tapasztalja a cigányzene átértékelődését, azt, hogy nem kezelik a helyi értékén? 

– A cigányzene alulreprezentált a médiában – tisztelet a kivételnek, úgymint a Dankó Rádió vagy a Duna Televízió –, ezen volna mit javítani. 

Húszéves aktív zenész pályafutásom alatt számtalanszor előfordult, hogy odajöttek hozzám, és megjegyezték, nem gondolták volna, hogy a cigányzene ennyire jó.

Tudniillik a fejekben a kávéházi cigányzene valami szomorú, melankolikus műfaj, pedig ennél jóval többről van szó: legalább annyira szól az életerőről és a jókedvről, mint a fájdalomról. Úgy gondolom, nagy felelősségünk van abban, hogyan adjuk elő, hogyan adjuk át ezt a zenét a hallgatóságnak. Másrészről ma a zenét elsősorban nézik az emberek, nem hallgatják, emiatt természetesen adnunk kell a megjelenésre is. Egy cigányzenész maradjon meg cigányzenésznek, elegánsan, szép, tiszta öltönyben álljon a színpadra. Hozzáteszem, farmerben, pólóban nem is tudna, mert nem érezné magát komfortosan.

– Milyen repertoárral készülnek az április 1-jei gálakoncertre?

– A koncert első részét ifjabb Sánta Ferenc emlékének ajánljuk fel. Meghívtam a legkiválóbb magyarnóta-énekeseket, Szóka Júliát, Budai Beatrixot, Benedekffy Katalint, Bokor Jánost és Tolnai Andrást. A magyar nóták mellett elhangzanak majd nemzeti identitású dalok is, gondolok itt például a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című dalra. A második részben ifjú tehetségeket mutatunk be: fellép egy szám erejéig egy tehetséges marosvásárhelyi operetténekes-színész, Nemes Tibor, valamint Masa Tamás és Masa Anita, akik a Hegedűs a háztetőn főcímdalát fogják elénekelni a zenekarral. Lesz palotás, táncosokkal kiegészülve, elhangzik Sánta Ferenc repertoárjának állandó darabja, a Pizzicato polka, de játszunk Sosztakovicsot is. Továbbá előadunk egy olyan szerzeményt, amelynek nagyon érdekes a története. 

A legenda szerint Radics Béla meghívást kapott zenekarával a Titanicra. A vonat azonban, amely a kikötőbe vitte volna őket, késett, így nem szálltak fel a hajóra, amely pár nappal később örökre eltűnt a jeges tengerben. Radics Béla és zenészei így menekültek meg a végzettől. 

E történet emlékére komponálta meg Titánia keringő című művét, amely most a Magyar Nemzeti Cigányzenekar előadásában fog megszólalni.

Fotó: Ladóczki Balázs

A zenekar története

A Magyar Nemzeti Cigányzenekar gyökerei az 1980-as évek végére nyúlnak vissza. Ábrahám Dezső 1988-ban határozta el, hogy létrehozza a magyar nemzet saját cigányzenekarát. A kezdeményezéshez ifj. Sánta Ferenc, a világhírű hegedűművész-prímás csatlakozott, aki művészeti vezetőként meghatározó szerepet játszott az együttes létrejöttében. Az első nagy bemutatkozás a budapesti Atrium Hyatt Szálló elegáns termében zajlott, ahol a zenekar már ekkor hatalmas sikert aratott. 1995-ben az együttes felvette a Magyar Nemzeti Cigányzenekar nevet, és hosszú éveken át fontos szereplője lett a magyar zenei életnek. Ifj. Sánta Ferencnek a zene nemcsak hivatás, hanem küldetés volt. Hitvallása szerint a cigányzenészek páratlan hangszeres tudását kötelesség megőrizni és továbbadni a következő generációknak – az operettől a csárdásig bemutatva a magyar zene szépségét.