A gazdag kulturális gyökerekkel rendelkező nagyváros az Európa legtisztább tavaként emlegetett Annecy-tó partján fekszik. A világoskék víztükör hátterében magasodik az Alpok, de ha ez nem lenne önmagában elég festői környezet, a történelmi városnegyedet átszövő csatornarendszer mentén egymást követik a hangulatos pékségek, hentesüzletek, sajtboltok, kicsi éttermek. A város rászolgált az Alpok Velencéje elnevezésre, ha pedig már animációs fesztivál, épp az egyik közeli dombtetőn magasodik a Chateau de Menthon-Saint-Bernard, amiről Walt Disney mintázta Csipkerózsika kastélyát.

Annecy 2025: fókuszban a magyar animáció
Bár Franciaország keleti csücskében járunk, az itt élők nem feltétlenül tekintenek magukra franciaként, a város az osztrák, a francia és olasz szárd népek kulturális sokszínűségén osztozik, más szóval különösen befogadó és érdeklődő a közeg, így rögtön érthetőbbé válik az is, miért fogadtak mindenhol kitörő lelkesedéssel, amikor kiderült, honnan érkeztünk.
A fesztivál a város legnagyobb kulturális eseménye (a látogatók számát idén 18 ezerre becsülik), és ebben az évben mi, magyarok voltunk a díszvendégek, ami olyan nem hivatalos előnyökkel is járt, hogy a boltosok közül többen is mosolyogva kínáltak kedvezményt a portékáikra, ha véletlenül szóba jött a származásunk.
Meglehet, a filmfesztivál közönsége nem az antropológiai vizsgálódás igénye vagy a kulináris élvezetek miatt érkezik az alpesi nagyvárosba, ezek hatása alól mégsem vonhatja ki magát az egyszeri látogató. Jómagam például a tóparton futottam össze a Piros Animation csapatával: Erhardt Domonkosnak két éve a Szemem sarka című kisfilmje versenyzett a Berlinálén (ezt idén Annecyban is vetítették a panoráma programban, a nyolcvan hazai animációs alkotás között), Lazin Damján pedig az idei Friss Hús animációs pitch fórumának közönségdíjasaként érkezett Annecyba.
Csak elkapott szavakból értesültem róla, hogy Lazin Damján mellett a többi nyertes (Murányi Krisztina, Glaser Katalin, Szakály Réka Anna, Tudisco Julia, Tóth Luca) is akkora sikerrel adta elő Annecyban a saját animációs projektjét, hogy van, akinél egymással versenyeznek a potenciális partnerek – persze hogy ebből mi fog megvalósulni, az még a jövő zenéje.
Ez viszont rávilágít a fesztiválnak arra a talán kevésbé nyilvánvaló hozadékára, ami egyúttal a fiatal hazai alkotók legnagyobb kihívása is, hogy rátaláljanak a szükséges szakmai együttműködésekre, gondoljunk akár a gyártásra, akár a szervizmunkára, a koproducerkedésre vagy a forgalmazásra.
Idén csaknem kétszáz akkreditált magyar résztvevővel képviseltük magunkat a rendezvényen, nagy részük pályakezdő vagy fiatal filmes a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről vagy a Budapesti Metropolitan Egyetemről – egyébiránt az egész fesztiválra jellemző a rendkívül fiatal közönség, amire a szervezők is nagy hangsúlyt fektetnek a kedvezményes belépőkkel, meghívásokkal. Összehasonlításképpen az osztrák jelenlét harminc-negyven fő lehetett, míg a legnagyobb, ötszáz fő körüli delegáció Amerikából érkezett Annecyba, ahol a nagy stúdiók, a Warner vagy a Disney is egyre nagyobb erővel képviselteti magát, és keresi a jövedelmező együttműködéseket.