A Netflix a magyarokat választotta, de a franciák is bolondultak értünk

Idén június 8. és 14. között rendezték meg a világ legjelentősebb animációs seregszemléjét, az Annecy Nemzetközi Animációsfilm-fesztivált, amit szakmai berkekben az animációs Oscarként emlegetnek, hangulatában mégis inkább a nagy európai filmfesztiválokat idézi.

Fotó: Mate Bugar Forrás: NFI

Masszív szakmai jelenlétünket nemcsak a díszvendégség indokolja, hanem hogy ezekből jó eséllyel lesz üzlet is, mivel Magyarországon egyszerre lehet építeni az alkotókra, az oktatásra és az infra­struktúrára is – tudtam meg Takács Ildikótól, a magyar díszvendégség programigazgatójától, és erről a résztvevők is meggyőződhettek a rengeteg különféle panelbeszélgetésen.

Idén például a Netflix bejelentette, hogy a magyarországi Digic stúdiót választotta egy roppant népszerű digitális kártyajátékon (Magic: The Gathering) alapuló sorozat gyártópartnerének, Temple Rékát pedig beválasztották az Európai Animációs Produceri Szövetség elnökségébe. 

A producernek tavaly a Kék Pelikan című animációs dokumentumfilmje szerepelt a versenyprogramban, idén a Csongor és Tünde telt házas nemzetközi premierjét tartották, illetve szabadtéri vetítésen, francia nyelven, többezres nézőközönség előtt volt látható a tavaly díjazott Kojot négy lelke. Az egész estés animáció rendezője, a többszörös Annecy-díjas Gauder Áron mesterkurzust is tartott idén, és ő volt az Annecyban rendezett, a világ legnagyobb animációsfilm-vásáraként számon tartott MIFA Campus fővédnöke is.

Jóllehet a különböző rövidfilmes versenyprogramokba beválogatott alkotások (Vácz Péter: Kutyafül, Ulrich Gábor: Capriccio, Tőkés Anna: Az utolsó dobás, Mikori Tama: Kippkopp és Tipptopp) idén nem nyertek díjat, 

a magyar animáció már évek óta kiemelkedően teljesít a folytonos jelenléttel, és erre a szakma is felkapta a fejét, ami legalább annyira hozzájárult az idei díszvendégségünkhöz, mint maga a 111 éves jubileum.

Ugyanakkor hiába a megtiszteltetés, a díszvendégség csak egy lehetőség, a magyar szervezőkön múlt, hogy ezt mennyire tudják kihasználni. Marcel Jean, a fesztivál igazgatója szerint még soha egyik ország sem mutatta meg magát olyan látványosan, mint most a magyarok, és talán nem túlzás azt állítani, hogy nem csak udvarias­ság szólt belőle.

Kiemelt szerepünkről a programok mellett az utcákon is rengeteg jel árulkodott: a kalocsai mintákat és nemzeti trikolórt idéző fesztiválplakáttól kezdve a Pathé mozi mögött felállított, a Magyar Zene Házában látható hangdóm ihlette „Annecy magyar dómon” (amiben a hazai és külföldi alkotók immerzív munkáit lehetett megtekinteni) keresztül az Annecy különböző pont­jain elhelyezett hatalmas rajzfilmfigurákig (köztük olyan, számunkra ikonikus karakterekkel, mint a kockásfülű nyúl, Frakk vagy Lusta Dick a Macskafogóból).

Ezek a street art installá­ciók továbbá QR-kódok segítségével egy olyan weboldalra navigáltak, amely magába sűrít szinte mindent, amit a hazai animációs iparról tudni érdemes, legyen az a jelen vagy a múlt. A Hunimation Hits the Street mellett három klasszikusabb kiállítóteret is berendezett a hazai delegáció: egy kortárs animációs alkotók képzőművészeti reprintjeit bemutató pop-up kiállítást, egy Reisenbüchler Sándor retrospektív kiállítást, valamint az 1985-ös Daliás időkről szóló tárlatot. Utóbbi a magyar animáció és Annecy első jelentős keresztmetszetét adja azzal, hogy annak idején Gémes József alkotása volt az első egész estés film, amely elnyerte a fesztivál fődíját, az Annecy-kristályt. Idén ez a megtiszteltetés a francia Arcónak jutott.