A gazdag kulturális gyökerekkel rendelkező nagyváros az Európa legtisztább tavaként emlegetett Annecy-tó partján fekszik. A világoskék víztükör hátterében magasodik az Alpok, de ha ez nem lenne önmagában elég festői környezet, a történelmi városnegyedet átszövő csatornarendszer mentén egymást követik a hangulatos pékségek, hentesüzletek, sajtboltok, kicsi éttermek. A város rászolgált az Alpok Velencéje elnevezésre, ha pedig már animációs fesztivál, épp az egyik közeli dombtetőn magasodik a Chateau de Menthon-Saint-Bernard, amiről Walt Disney mintázta Csipkerózsika kastélyát.
Annecy 2025: fókuszban a magyar animáció
Bár Franciaország keleti csücskében járunk, az itt élők nem feltétlenül tekintenek magukra franciaként, a város az osztrák, a francia és olasz szárd népek kulturális sokszínűségén osztozik, más szóval különösen befogadó és érdeklődő a közeg, így rögtön érthetőbbé válik az is, miért fogadtak mindenhol kitörő lelkesedéssel, amikor kiderült, honnan érkeztünk.
A fesztivál a város legnagyobb kulturális eseménye (a látogatók számát idén 18 ezerre becsülik), és ebben az évben mi, magyarok voltunk a díszvendégek, ami olyan nem hivatalos előnyökkel is járt, hogy a boltosok közül többen is mosolyogva kínáltak kedvezményt a portékáikra, ha véletlenül szóba jött a származásunk.
Meglehet, a filmfesztivál közönsége nem az antropológiai vizsgálódás igénye vagy a kulináris élvezetek miatt érkezik az alpesi nagyvárosba, ezek hatása alól mégsem vonhatja ki magát az egyszeri látogató. Jómagam például a tóparton futottam össze a Piros Animation csapatával: Erhardt Domonkosnak két éve a Szemem sarka című kisfilmje versenyzett a Berlinálén (ezt idén Annecyban is vetítették a panoráma programban, a nyolcvan hazai animációs alkotás között), Lazin Damján pedig az idei Friss Hús animációs pitch fórumának közönségdíjasaként érkezett Annecyba.
Csak elkapott szavakból értesültem róla, hogy Lazin Damján mellett a többi nyertes (Murányi Krisztina, Glaser Katalin, Szakály Réka Anna, Tudisco Julia, Tóth Luca) is akkora sikerrel adta elő Annecyban a saját animációs projektjét, hogy van, akinél egymással versenyeznek a potenciális partnerek – persze hogy ebből mi fog megvalósulni, az még a jövő zenéje.
Ez viszont rávilágít a fesztiválnak arra a talán kevésbé nyilvánvaló hozadékára, ami egyúttal a fiatal hazai alkotók legnagyobb kihívása is, hogy rátaláljanak a szükséges szakmai együttműködésekre, gondoljunk akár a gyártásra, akár a szervizmunkára, a koproducerkedésre vagy a forgalmazásra.
Idén csaknem kétszáz akkreditált magyar résztvevővel képviseltük magunkat a rendezvényen, nagy részük pályakezdő vagy fiatal filmes a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről vagy a Budapesti Metropolitan Egyetemről – egyébiránt az egész fesztiválra jellemző a rendkívül fiatal közönség, amire a szervezők is nagy hangsúlyt fektetnek a kedvezményes belépőkkel, meghívásokkal. Összehasonlításképpen az osztrák jelenlét harminc-negyven fő lehetett, míg a legnagyobb, ötszáz fő körüli delegáció Amerikából érkezett Annecyba, ahol a nagy stúdiók, a Warner vagy a Disney is egyre nagyobb erővel képviselteti magát, és keresi a jövedelmező együttműködéseket.
Masszív szakmai jelenlétünket nemcsak a díszvendégség indokolja, hanem hogy ezekből jó eséllyel lesz üzlet is, mivel Magyarországon egyszerre lehet építeni az alkotókra, az oktatásra és az infrastruktúrára is – tudtam meg Takács Ildikótól, a magyar díszvendégség programigazgatójától, és erről a résztvevők is meggyőződhettek a rengeteg különféle panelbeszélgetésen.
Idén például a Netflix bejelentette, hogy a magyarországi Digic stúdiót választotta egy roppant népszerű digitális kártyajátékon (Magic: The Gathering) alapuló sorozat gyártópartnerének, Temple Rékát pedig beválasztották az Európai Animációs Produceri Szövetség elnökségébe.
A producernek tavaly a Kék Pelikan című animációs dokumentumfilmje szerepelt a versenyprogramban, idén a Csongor és Tünde telt házas nemzetközi premierjét tartották, illetve szabadtéri vetítésen, francia nyelven, többezres nézőközönség előtt volt látható a tavaly díjazott Kojot négy lelke. Az egész estés animáció rendezője, a többszörös Annecy-díjas Gauder Áron mesterkurzust is tartott idén, és ő volt az Annecyban rendezett, a világ legnagyobb animációsfilm-vásáraként számon tartott MIFA Campus fővédnöke is.
Jóllehet a különböző rövidfilmes versenyprogramokba beválogatott alkotások (Vácz Péter: Kutyafül, Ulrich Gábor: Capriccio, Tőkés Anna: Az utolsó dobás, Mikori Tama: Kippkopp és Tipptopp) idén nem nyertek díjat,
a magyar animáció már évek óta kiemelkedően teljesít a folytonos jelenléttel, és erre a szakma is felkapta a fejét, ami legalább annyira hozzájárult az idei díszvendégségünkhöz, mint maga a 111 éves jubileum.
Ugyanakkor hiába a megtiszteltetés, a díszvendégség csak egy lehetőség, a magyar szervezőkön múlt, hogy ezt mennyire tudják kihasználni. Marcel Jean, a fesztivál igazgatója szerint még soha egyik ország sem mutatta meg magát olyan látványosan, mint most a magyarok, és talán nem túlzás azt állítani, hogy nem csak udvariasság szólt belőle.
Kiemelt szerepünkről a programok mellett az utcákon is rengeteg jel árulkodott: a kalocsai mintákat és nemzeti trikolórt idéző fesztiválplakáttól kezdve a Pathé mozi mögött felállított, a Magyar Zene Házában látható hangdóm ihlette „Annecy magyar dómon” (amiben a hazai és külföldi alkotók immerzív munkáit lehetett megtekinteni) keresztül az Annecy különböző pontjain elhelyezett hatalmas rajzfilmfigurákig (köztük olyan, számunkra ikonikus karakterekkel, mint a kockásfülű nyúl, Frakk vagy Lusta Dick a Macskafogóból).
Ezek a street art installációk továbbá QR-kódok segítségével egy olyan weboldalra navigáltak, amely magába sűrít szinte mindent, amit a hazai animációs iparról tudni érdemes, legyen az a jelen vagy a múlt. A Hunimation Hits the Street mellett három klasszikusabb kiállítóteret is berendezett a hazai delegáció: egy kortárs animációs alkotók képzőművészeti reprintjeit bemutató pop-up kiállítást, egy Reisenbüchler Sándor retrospektív kiállítást, valamint az 1985-ös Daliás időkről szóló tárlatot. Utóbbi a magyar animáció és Annecy első jelentős keresztmetszetét adja azzal, hogy annak idején Gémes József alkotása volt az első egész estés film, amely elnyerte a fesztivál fődíját, az Annecy-kristályt. Idén ez a megtiszteltetés a francia Arcónak jutott.
