Miért nézték szultánnak Báthory Zsigmondot?

A muzeológusi munka – a gyűjteménykezeléstől a tudományos munkán át a kiállításszervezésig – igen sokrétű, ám a legizgalmasabb szegmense kétségtelenül a „vadászat”. Egy-egy, a gyűjteménybe illő tárgy felkutatása és megszerzése viszont nem mindig könnyű feladat. Kikkel kell megküzdeni a műtárgyakért, min múlik a siker, és mikor kell hátralépni? Gödölle Mátyás, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának vezetője az intézmény csaknem 2800 alkotást számláló festményraktárában végigvezetve mesélt nekünk a legutóbbi, kiemelkedő jelentőségű „zsákmányokról”, azok háttértörténeteiről, valamint a begyűjtés körülményeiről.

Fotó: Mirkó István Forrás: MI

Az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb szerzeménye

Gödölle Mátyás szerint a festmény vélhetően az 1590-es évek elején, Báthory fejedelemsége elején keletkezett, ezt arra alapozza, hogy 1593–94-ben Báthory már szembefordult a törökökkel, csatlakozott a Szent Ligához, és a Habsburg-szövetségben bekapcsolódott a török elleni tizenöt éves háborúba, komoly hadi sikereket elérve. 

A Báthory Zsigmondot ábrázoló kép az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb festménye, amely a látókörünkbe került, ugyanis – a királyi család tagjain kívül – ez ma a legkorábbi ismert, magyarországi gyűjteményben lévő, magyar személyt ábrázoló festményportré

– hangsúlyozza Gödölle Mátyás. Mint mondja, hasonló korú portrék csak a királyi családról vannak a Magyar Nemzeti Múzeumban. 

– Mivel bizonytalan volt a kép meghatározása, ezért nem volt nagy licitharc, közel a kikiáltási áron meg tudtuk vásárolni. 

Hogyha ismert lett volna az aukciósház részéről, hogy kit ábrázol, akkor biztos, hogy jóval magasabb áron tudták volna eladni – mutat rá a muzeológus.

Kikkel kell megküzdeni a műtárgyakért?

A muzeológusi munkának a „vadászat” csak egy része. Figyelik a piacot: régebben a nyomtatott katalógusok alapján folyt a munka, amelyeket többnyire megküldtek a nagyobb aukciósházak, ma már ezek sokkal könnyebben elérhetők, átnézhetők az interneten. – Van egy olyan kiterjedtebb gyűjtői, kereskedői kör is, amely időnként felhívja a figyelmünket egy-egy érdekesebb alkotásra. Tehát van, ami ilyen javaslat alapján jut el hozzánk, de az említett Báthory-képet épp a katalógust böngészve láttam meg. Ha valami olyat találunk, amiről úgy gondoljuk, hogy kiemelkedően fontos a Magyar Nemzeti Múzeum, jelesül a Történelmi Képcsarnok számára, akkor írunk róla egy vételjavaslatot, amelyben egy indoklással együtt megvételre javasoljuk a műtárgyat. Ezt a vezetőség elbírálja, és ha pozitív választ ad, akkor részt veszünk az aukción. Ott pedig, ha sikeres a licitharc és miénk az utolsó tét, akkor mi szerezzük meg – magyarázza Gödölle Mátyás. – Persze nincs mindig könnyű dolgunk, hiszen egy-egy kép megszerzésében érdekeltek lehetnek a környező országok közgyűjteményei is. Hogyha explicit ki lett volna mondva, hogy ez egy erdélyi fejedelmi portré, akkor a román köz- és magángyűjteményi oldalról is lett volna érdeklődés. 

Van egy történelmi érdeklődésű gyűjtői kör is , akik közül szintén lehetnek »ellenfeleink«.

Volt, hogy valamit meg szerettünk volna venni, egy bizonyos licitlépcsőig volt felhatalmazás a vezetőség részéről, hogy megvásároljuk, és nem mi bizonyultunk a győztesnek a licitáláson. Ilyenkor lemondunk róla, nem tudunk mást tenni, és az adott műtárgy valaki másnak a gyűjteményébe kerül – teszi hozzá a művészettörténész. 

A Nemzeti Múzeumban tavaly ősszel rendeztek kamarakiállítást Egy fejedelem arcai – Báthory Zsigmond ismeretlen képmása címmel, amelynek a központjában a festmény állt. A tárlaton a fejedelmi portré mellett a tizenöt éves háborúba bekapcsolódó, ezzel jelentős európai érdeklődést és hírnevet kivívó Báthory Zsigmond más típusú arcképeit is bemutatták.

 

Az utolsó magyar királykoronázás

Néhány éve szintén 

egy bécsi aukción vásárolta meg a múzeum Felix Schwormstädtnak (1870–1938) az utolsó magyar királykoronázásáról készült képét, amely azóta a XX. század eleji történeti festészet kiemelkedő darabjaként szintén a Történelmi Képcsarnok gyűjteményét gazdagítja. 

A képet 1917-ben, tehát már a koronázást követően készítette el a művész az otthonában. IV. Károly koronázási lakomájára a budavári királyi palotában, annak is a legnagyobb báltermében került sor 1916. december 30-án. 

Gödölle Mátyás, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának vezetője Felix Schwormstädt alkotása előtt (Fotó: Mirkó István)

– A koronázási eseménysor záróaktusa egy ceremoniális ebéd, ezt látjuk a képen: a megkoronázott IV. Károly és Zita királyné, az esztergomi érsek, a miniszterelnök, Tisza István, a pápai nuncius ülnek az asztalnál, és a magyar főurak fölszolgálják a 17 fogásból álló menüt. Ez egy ceremoniális ebéd, amit ugyan fölterítetek az asztalra, de senki nem kezdett hozzá. Pohárköszöntőt mondtak, a királyt éljenezve, majd elvonultak. A királyi lakoma fogásait pedig – mivel ekkor már két éve tartott az első világháború – a király döntése alapján a budapesti hadikórházakban lévő háborús sebesülteknek küldették le – magyarázza Gödölle Mátyás. Hozzáteszi: Felix Schwormstädt a kor egyik legjelentősebb illusztrált folyóiratának, a lipcsei Illustrierte Zeitungnak volt a képes tudósítója, aki a saját vázlatai alapján festette meg a képet, ezáltal jól beazonosíthatók a rajta szereplő személyek az apostoli keresztet tartó kanonoktól a püspökökön át a gárdakapitányokig.

A „legkeményebb koponyájú magyar”

Mecséry Dániel huszárkapitány portréját szintén egy bécsi aukción sikerült megvásárolni (Fotó: Mirkó István)

Tovább sétálunk a festményraktárban, majd egy újabb izgalmas háttértörténetű alkotás, Mecséry Dániel huszárkapitány 1815-re datálható portréja előtt időzünk el kicsit, amelyet 2022-ben az im Kinsky bécsi akcióján sikerült megvásárolni. 

Mecséry Dániel a magyar huszárság történetének egyik legendás hírű alakja, aki a »legkeményebb koponyájú magyarként« is ismert. Eposzi jelzőjét azzal érdemelte ki, hogy a napóleoni háborúkban, 1805. október 20-án a Nürnberg melletti eschenaui csatában tizennégy sebet, köztük kilenc fejsebet kapott, de a csodával határos módon mindet túlélte.

Erről a korabeli sajtóban metszetek is megjelentek. Később a koponyáját a bécsi helyőrségi kórház anatómiai gyűjteménye kapta meg, majd átkerült a Naturhistorisches Museumhoz tartozó Anatómiai Múzeumba, ahol ma is megtekinthető – mondja Gödölle Mátyás. A kép mestere a korabeli Bécs egyik legnevesebb portréfestője, ifj. Johann Baptist Lampi, aki tábornoki díszegyenruhában, aranyszínű sujtásokkal díszített vörös dolmányban, vállra vetett fehér mentében ábrázolja Mecséryt. – Ezt a festményt szintén bemutattuk egy kamarakiállításon. Általában azokat a jelentősebb képeket, amelyeket sikerül megszereznünk, egy-egy nagyobb új szerzeményi kiállításon vagy önálló tárlaton – mint amilyen a Báthory Zsigmond-kép köré szervezett is volt – mutatjuk be – magyarázza a muzeológus.