A dokumentumfilm Henley szavaival és Ramsland elemzéseivel próbál választ adni arra a kérdésre, hogyan manipulálhat és tehet bűntárssá egy felnőtt férfi egy sebezhető fiatalt.
Az HBO Maxon látható film nem csupán a múlt borzalmait idézi fel, hanem arra is figyelmeztet, milyen könnyen manipulálhatók a fiatalok, ha rossz társaságba keverednek.
Henley története hátborzongató bizonyítéka annak, hogyan válhat egy átlagos tinédzser a történelem egyik legszörnyűbb bűntettének részesévé.
A börtönművész
Henley 1974-ben életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Kezdetben az ország közvéleménye hidegvérű gyilkosként tekintett rá, ám az évtizedek során alakja lassan más megvilágításba került. Több interjúban beszélt arról, hogyan manipulálta és félemlítette meg őt Corll, s hogy kamaszfiúként szinte képtelen volt ellenállni a befolyásának.
A börtön falai között Henley új identitást talált: a festészetben.
Vásznain gyakran jelennek meg expresszív, szürreális és erősen szimbolikus képek – sokan a belső vívódásait, bűntudatát és vágyott szabadulását olvassák ki belőlük. Műveit börtönkiállításokon mutatták be, és időnként licitre is bocsátották – nem kis vitát kavarva az áldozatok családjai körében.
A mai napig vita tárgya
Elmer Wayne Henley ma is börtönben ül, és jó eséllyel soha nem szabadul. Megítélése máig kettős: egyesek szemében szörnyeteg, aki részt vett tizenéves fiúk lemészárlásában, mások szerint pedig maga is áldozat – egy manipulált kamasz, aki végül épp azzal, hogy lelőtte Candy Mant, megakadályozott további gyilkosságokat.
Henley a rácsok mögött számos alkalommal próbálkozott szabadlábra helyezésért, eddig mindegyik kérelmét elutasították, feltételes szabadlábra helyezésre legkorábban októberben válhat jogosulttá.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!