Az emberi kegyetlenség rémtettei hosszú évekre vagy akár évtizedekre nyomot hagynak a társadalom emlékezetében. Magyarország legkegyetlenebb gyilkosai között számos sorozatgyilkos található, akik rendkívüli brutalitással követték el bűncselekményeiket – hívta fel a figyelmet a Veol.
Kiss Béla – a bábmester
Kiss Bélát, a magyar krimináltörténet egyik legismertebb alakját, „bábmesterként” emlegették, mert a bűncselekményeiben és az áldozatok kiválasztásában olyan kifinomult manipulációt alkalmazott, mintha bábokat mozgatott volna a háttérből.
Nem egyszerűen brutális gyilkos volt, hanem pszichológiai játszmák mestere, aki a társadalom peremén élő nők bizalmába férkőzött, majd hidegvérrel megölte őket.
Bűnözői pályafutása a 1910-es években zajlott, főként Budapest és környékén. A rendőrség 1916-ban fogott gyanút, amikor egy házban különös fémhordókra bukkantak, Kiss Bélát azonban sosem fogták el, eltűnt a frontról való visszatérése után.
Kovács Péter – a martfűi rém
Kovács Péter 1934-ben született Szolnokon, és a martfűi cipőgyár dolgozójaként vált hírhedt sorozatgyilkossá. 1957 és 1967 között több nőt gyilkolt meg különös kegyetlenséggel, miközben az első gyilkosságért tévesen egy másik férfit, B. Árpádot ítélték el és zártak börtönbe.
Áldozatai általában fiatal nők voltak, akiket megtámadott, megerőszakolt, majd brutálisan meggyilkolt.
Kovács Péter a gyilkosságok után igyekezett eltüntetni a nyomokat, de a hasonló módszerek miatt a rendőrség később összekapcsolta a bűntetteket.
A brutális gyilkost 1967-ben fogták el, miután egy újabb áldozat holtteste előkerült, és a nyomozók végre az igazi tettesre kezdtek gyanakodni. Kovács Péter vallomást tett, több gyilkosságot is beismert, köztük azt is, amiért korábban mást ítéltek el. A bíróság 1968-ban halálra ítélte, és még ugyanabban az évben kivégezték.
Ügye a magyar kriminalisztika egyik legsúlyosabb botránya, mivel éveken át ártatlanul börtönöztek be valakit, miközben a valódi gyilkos továbbra is szabadon gyilkolhatott. A történetből 2016-ban A martfűi rém címmel film is készült.
Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna – a fekete özvegy
A 20. század elején a Tiszazugban több asszony is mérgezéssel végzett férjével és más családtagjaikkal.
Fazekasné – aki bábaasszonyként dolgozott – arzénnal átitatott légypapírból készített mérget, amit eladott a helybéli asszonyoknak.
Ők ezt felhasználva szabadultak meg nem kívánt hozzátartozóiktól. A gyilkosságok 1911 és 1929 között történtek, az áldozatok száma akár 300 is lehetett.
Az ügy 1929-ben robbant ki, amikor egy névtelen levél érkezett a Szolnoki Királyi Ügyészségre, amelyben arról tájékoztatták őket, hogy néhány asszony légypapírból kiáztatott arzénnel mérgezi rokonait. A nyomozás során 162 arzénnal megölt ember maradványait találták meg.
A történet az egyik legismertebb magyar sorozatgyilkosság, és mély nyomot hagyott a társadalomban. A tiszazugi méregkeverő asszonyok ügye a magyar kriminalisztika egyik legsúlyosabb bűntetteként tartják számon.
Pándy András belga-magyar sorozatgyilkosnak, Nagy László móri mészárosnak és Szabó Zoltán balástyai rémnek a történetét ide kattintva elolvashatják a Veol.hu cikkében.
