Az anyák megmentője a valaha élt egyik legnevesebb magyar, de csak a halála után vált azzá, életéről olvasva nem igazán lehet őt irigyelni. Bécsben akkor volt szülész, amikor veszélyesebb volt a kórházban szülni, mint az utcán: a gyermekágyi láz a legrosszabb hónapban harmincszázalékos halálozási arányt okozott. A bécsi közkórház, az Allgemeines Krankenhaus szülészetének I. számú klinikáján, ahol dolgozott, többszörös volt a halálozás, mint a II. számún – innen jött rá később, hogy mi ennek az oka: a bábák nem boncoltak. Szakmai kiválósága ellenére orvosként hóhérnak érezhette magát, és mint később kiderítette, akár szó szerint. Felfedezését, mely szerint a gyermekágyi láznak egyetlen oka van, a „hullaméreg” az orvosok kezén, és egy klórmeszes kézmosás megoldja a problémát, annak idején hihetetlennek tartották és kigúnyolták, magát Semmelweist pedig meghurcolták. Haláláig harcolnia kellett az orvostársadalommal, akik azt sem akarták elhinni, hogy az anyák és újszülötteik halálát maguk a szülészek okozzák. Az orvostudomány akkori állása szerint képtelenségnek tűnt, amit állított, Louis Pasteur csak két évtizeddel később bizonyította a magyar orvos igazát a baktériumok felfedezésével. Semmelweis Ignác alig 47 évet élt, utolsó éveiben testileg és lelkileg is leromlott az állapota. A döblingi elmegyógyintézetben hunyt el, ahol ápolói bántalmazták, és tisztázatlan halálában egy műtét közben szerzett seb elfertőződése is szerepet játszhatott. Róla nevezték el a Semmelweis-effektust, ami alatt az új tudás reflexszerű elutasítását értik a berögzült hiedelmek javára.
Ebből az életútból tehát egy igazi horrordráma is készülhetett volna, valószínűleg ilyen lenne Gárdos Péter verziója, ami végül könyvként jelent meg (és igazából a jelen filmre adott válaszként lehetne több létjogosultsága). Az elkészült dolgozat ennek a totális ellentéte, egy jó értelemben véve hollywoodias közönségfilm. Maruszki Balázs forgatókönyvíró és Koltai Lajos rendező magabiztos lazasággal kezelték a történelmi hűséget, ami nem is baj, mivel nem a hűség, hanem a hitelesség fontos, egy hű feldolgozás száraz dokumentumfilmes rekonstrukció lenne. Mint nemrég Ridley Scott Napóleonja kapcsán is leírtam, nem az a fontos, hogy mindez így történt-e, hanem hogy történhetett-e volna így is. Az alkotók úgy kerekítettek hollywoodi befejezést a történetből, hogy egyfajta orvosi krimiként dolgozták fel alanyuk életét. Erre utalt a munkacím, a Láthatatlan gyilkos is, habár remek döntés, hogy elvetették ezt a B-kategóriás bűnügyi filmeket idéző címet. Csak a kulcsfontosságú 1847-es bécsi hónapokat, a gyermekágyi halálozások okának kinyomozását látjuk annak elejétől a végéig, hitelesen, sőt annál sokkal jobban: átélhetően. Egy fiktív romantikus szál és egy fiatal nővér (Nagy Katica) segít dramatizálni és érzelmekkel megtölteni a Semmelweis (Vecsei H. Miklós) öntörvényűsége és munkaalkoholizmusa által is hajtott történetet: a nő, mivel a bábáktól érkezik az I. számú klinikára, akaratlanul juttatja közelebb a megoldáshoz a főhőst.
Az alkotók alighanem rokonlélekre találtak a roppantul ambiciózus, szorgalmas és kitartó hősükben, legalábbis az elkészült film erényei erről árulkodnak. Az operatőrként Oscar-jelölt Koltai Lajos egyébként is híresen maximalista. Ősszel a budapesti klasszikusfilm-maraton nyitófilmjeként vetítették le tőle a Malénát filmszalagról: a kópia egy elrontott felirat miatt két évtizedig érintetlenül maradt. A Semmelweis persze nem annyira észbontóan gyönyörű film, mint Giuseppe Tornatore rendezése, de az talán öncélű is lett volna, hiszen itt a történet és a hős a fontos. Habár a legújabb magyar történelmi filmektől leginkább elirigyleni szokás a honi viszonylatban magas költségvetést, a kétmilliárdból készült Semmelweisnek igazából jót tett volna a még több büdzsé, hiszen a császárváros pompájából nem sokat látunk. Összességében viszont jól sikerült alkotás Koltai Lajos rendezése, aminek témájához remekül illik a közönségfilmes megvalósítás: egy nagy formátumú személyiséget hőstörténetként kell megfesteni a mozivásznon. Legalábbis első körben, aztán most, hogy ez megvolt, már azt a horrordrámát is szívesen megnézném.
Borítókép: Jelenetkép a filmből (Fotó: Szvacsek Attila)
