Derengő hajnal a magyar szemhatáron

Napilapot indít Prágában a magyar baloldali emigráció Benes cseh külügyminiszter égisze alatt az ottani kormány szolgálatában. Széchenyi István tiszteletére rendez a Faluszövetség jubileumi kiállítást a Városligetben, amelyen a gyümölcs- és zöldségtermesztés terén elért nagy fejlődést is bemutatják. A kommün idején bebörtönzöttek szabadulásuk hatodik évfordulóját ünneplik. Az újjászülető Magyarországról ír Paul-Eugene Régnier francia író egy párizsi folyóiratban. A New York Herald Tribune szerint hazánk a világtőke teljes bizalmára méltó, mert az egyetlen közép-európai ország, amely amerikai adósságait rendezte.

A kommün idején bebörtönzöttek szabadulásuk hatodik évfordulóját ünneplik. Mint a Budapesti Hírlap írja augusztus 6-án: 

Az 1919. évi rémuralom közéletünk sok kimagasló alakját hurcolta börtönbe, s majdnem az akasztófa alá is. 1919. augusztus 4-én nyílt meg a börtön ajtaja először, s ekkor megfogadták, hogy minden évben az évforduló alkalmával összejövetelt tartanak, de nem azért, hogy önmagukat ünnepeljék, hogy a gyűlölet szellemét hirdessék, hanem azért, hogy a múlt dicső és szomorú tapasztalatain okulva, munkálkodjanak egy szebb, igazibb és boldogabb magyar jövő megépítésén.

Előbb a gyűjtőfogház kápolnájában szentmisén vesznek részt, este pedig a Júniusi Bajtársak Szövetsége társas vacsoráján a Tisztviselő Kaszinóban. Hindy Zalán ügyvéd emlékbeszédében arra hív fel minden jelenlévőt, „tegyen fogadalmat, hogy sem magával, sem másokkal szemben nem lesz engedékeny, amikor az ezeréves Magyarország feltámasztásáért folyik a küzdelem.” Báró Perényi Zsigmond beszédében pedig azt fejtegeti: „a nemzetek sorsa nem írott szerződéseken, még csak nem is a háború esélyein, hanem fiainak erényein fordul meg, hiszen a mi dicső történelmünk is arra tanít, hogy a múltban a magyarság csakis ősi erényeivel és kiváló tulajdonságaival győzött és élte túl az ezredév támadásait és viharait.” Hozzáteszi: azt látja, 

„mintha feltámadtak volna egy időre a régi erények. Dicsőséggel állottuk a harcot és ha el is veszítettük a háborút, nem mirajtunk múlott, úgyhogy büszke önérzettel gondolhatunk vissza a hősi tettekre és a túlerővel vívott nagyszerű küzdelmünkre.” 

Báró Perényi Zsigmond. Forrás: Wikipédia

Az újjászülető Magyarországról ír egy francia író, Paul-Eugene Régnier az Opinion című párizsi folyóiratba ― számol be róla a Pesti Hírlap augusztus 5-én. Méltatóan leírja: „A polgári osztály, amely rettentő sokat szenvedett Kun Bélának és társainak proletárdiktatúrájától, most erejének tudatára ébredt és szervezkedett a bolsevisták felforgató propagandája elleni küzdelemre.” Úgy látja:

az osztrákokkal ellentétben a magyarok szilárdan hisznek abban, hogy elkövetkezik az a nap, amikor sorsuk ismét tekintélyes tényező lesz a nemzetek koncertjében.

Hasonló szellemben ír az amerikai New York Herald Tribune hazánkról, amit a Budapesti Hírlap ismertet augusztus 6-án. Az amerikai lap úgy értékel: az ország politikai életét gróf Bethlen István alakja dominálja, akinek a helyére igen nehéz volna megfelelő utódot találni. Szerintük az ellenzéki „tábor annyira egyenetlen, hogy a kormánynak alig tud nehézséget okozni”. Az országnak viszont magántőkére lenne szüksége. Kiemelik: 

„miért ne volna a világtőke teljes bizalmára méltó egy olyan ország, mint Magyarország, amely már stabilabb szomszédainál és az egyetlen közép-európai ország, amely a maga amerikai adósságait rendezte. 

Egészen bizonyos, hogy a magyar szemhatáron rózsás hajnal dereng már.” 

Borítókép: A Városligeti-tó a Vajdahunyad várával 1933-ban (Forrás: Fortepan/Kurutz Márton)