Leckék optimizmusból

India-néző című tanulmányaiért és Magyarországról írt angol nyelvű esszéiért Szingh Vikramot kétszer is kitüntették Kőrösi Csoma Sándor hungarológiai díjjal, amelyet a Balassi Bálint Intézet adományoz évek óta a magyar nyelv és kultúra megismerésére vágyó egyetemi hallgatóknak. A tíz hónapos akkreditált képzés sikeres elvégzését a Balassi-intézet és a Pécsi Tudományegyetem abszolutórium (végbizonyítvány) kiállításával igazolja. A nyelvtudás fejlesztése a képzés hangsúlyos része, az intenzív nyelvoktatás heti 12–28 órában történik kis létszámú csoportokban. A nyelvi képzés államilag akkreditált, nemzetközileg elismert ECL (kommunikációs készséget mérő) nyelvvizsgával zárul. A hungarológiai tanfolyamok a magyar kulturális örökségről és a mai Magyarországról adnak átfogó, sokoldalú ismereteket. A kötelező előadások és szemináriumok témakörei: történelem, szépirodalom, nyelvészet, néprajz, művészet- és zenetörténet, természetföldrajz, valamint a mai társadalom, gazdaság, kultúra és politikai rendszer. A hallgatók egyéni érdeklődésüknek megfelelően választható szemináriumokon is részt vesznek.

Szingh Vikram indiai egyetemista hat évvel ezelőtt vette a fejébe, hogy megtanul magyarul. Kedvtelésből, kíváncsiságból, Delhiben. Kezdetben nehéz volt a tanulás, de kitartott. Négy évig járt a városban működő Magyar Kulturális Központba, emellett naponta hét órát tanult magánúton, egyedül, magyar nyelvkönyveket olvasva – mindezt munka mellett. Eleinte a kiejtés, az igekötők, a feltételes mód és az igenevek bizonyultak a legnehezebbnek, de sok gyakorlással és olvasással igyekezett fejlődni. Szingh Vikram ma kis akcentussal, folyékonyan és helyesen beszél magyarul, kedvenc költője Arany János, legkedvesebb verse az Őrizem a szemed Ady Endrétől, de végigolvasta az Egri csillagokat is. Angolra fordított több magyar verset, esszét írt Puskás Ferencről, és több magyar irodalmi esten is fellépett előadóként. Indiáról készített egy olyan magyar nyelvű útikalauzt, amely nem a turistalátványosságokról, hanem az ország rejtett kincseiről szól, olyan helyekről, ahol nem szoktak megfordulni az utazók. A mai napig őrzi azt a ritka tízforintost, amelyen másik kedves költője, József Attila portréja szerepel, és csak hétezer példányban bocsátotta ki a Magyar Nemzeti Bank. Szülővárosában közgazdászként végzett, Delhiben, majd Svédországban dolgozott, végül mégis a magyar nyelvet és hazánkat választotta.
A lelkes nyelvtanulás eredményeként 2008-ban ösztöndíjat kapott a Balassi Bálint Intézettől, ahol magyar történelmet, földrajzt, irodalmat és művészettörténetet tanult. Halásztelekről járt be naponta a Gellérthegyre, mégis úgy látja, hogy remek a budapesti közlekedés – természetesen a 17 milliós lélekszámú Delhivel összehasonlítva. A Szegedi Tudományegyetemen már magyar nyelvű képzésre járt, üzleti kommunikációt, nemzetközi humánerőforrás-politikát, valamint gazdaságpszichológiát hallgatott.
Optimizmusa irigylésre méltó: véleménye szerint a gyakorlatban szinte azonnal hasznosítható tudást kaphatunk a magyar iskolákban, amelyet kamatoztathatunk későbbi munkahelyünkön. Ő mindenesetre úgy látja, hogy számára az üzleti és stratégiai tervezés, valamint a kommunikáció bizonyult a legkifizetődőbbnek.
– Az üzleti kapcsolatok kialakulásában óriási a különbség India és Magyarország között: itt a protekció a legfontosabb egy-egy megrendelés elnyerésénél, Indiában viszont az számít, mennyire korrekt és versenyképes az ajánlat – mondja. – Magyarországon sokat panaszkodnak az emberek, és kevesen összpontosítanak a kreatív problémamegoldásra, túlságosan megszokták, hogy megmondják nekik, mit csináljanak. Nálunk inkább a felmerült gondok orvoslására törekednek – fogalmazott.
Több egyetemen is vendéghallgató volt Budapesten és Pécsett. Úgy tapasztalta: a magyar emberek nyitottak, kedvesek, könnyű barátkozni velük, és kifejezetten segítőkészek.
– A magyar gazdasági problémák gyökere az, hogy a tízmillió emberből csak nagyon kevesen végeznek termelőmunkát és fizetnek adót. Itt mindenki mindenről papírt kér, nem számít, mit tud a munkavállaló, a lényeg a bizonyítvány. Ezzel szemben Indiában a kezdőket hosszú évekig betanítják, a szamárlétra legalsó fokán kell kezdenie mindenkinek, és apránként sajátítja el a szakma fortélyait – mondja.
Bár Szingh Vikram több évet töltött el hazánkban, ma sem érti, miért végződik válással a magyar házasságok többsége.
– Ha Indiában gond merül fel egy házasságban, mindkét család segít a megoldásban – magyarázza. – Az életben csak egyszer kapunk lehetőséget.
A fiatalember meggyőződése, ha megnősül, örök életre együtt marad majd a feleségével. Ha nem talál társat, akkor a szülei választanak neki valakit, de kész elfogadni a jelöltet.