Meglepetések helyett

<p>V I L Á G U T A Z Ó </p><p>Málta sok magyar vágyai netovábbja, és nemhiába, a mindössze 27 kilométer hosszú szigeten valóban rengeteg csodát láthat, aki eljut oda. Barlangok, leszakadt partfalak, ősi templomok, színesre festett hajók, a johannita lovagrend öröksége vagy Valletta, az új erőd. Mi mégsem (csak) ezekről számolnánk be a Földközi-tenger gyöngyszemére készülőknek, néhány praktikus jó tanáccsal szolgálunk a minél gondtalanabb üdüléshez. Hiszen ismerik a mondást, az okos más kárán tanul.</p>

Mankó. Egy buszjegy: átlag 1,3 euró. Egy ötnapos buszbérlet: 11,7 euró. Jegy a Kék Lagúnába: 10 euró. Napernyő, napágy: átlag 2-3 euró. Jetski: fél óra 70 euró. 1,5 literes ásványvíz: 40 centtől 1,2 euróig. Egy gombóc fagyi: 1 euró (a további gombócok olcsóbbak).

Először is érdemes nagyon részletesen átolvasni az utazási irodák leírásait. Ugyanis az, hogy a szállodában van légkondicionáló, még nem jelenti azt, hogy az utas akkor és olyan hőfokra állítja, ahogy igényli. Mert lehet, hogy azt a szálloda központilag működteti, mondjuk napjában kétszer két órán át. Az is általánosnak tűnt, hogy a főétkezésekkor mindennemű folyadékért fizetni kell, kancsóban vizet nem szolgálnak fel. Ugyanakkor – érthetetlenül – a reggeli során annyi ivólét ihat a vendég, amenynyit nem szégyell.
S ha már étkezés: bár minden alkalommal jóllaktunk, azért a svédasztalos kifejezést is kéretik máltaiul érteni. Szállodánkban ugyanis ez azt jelentette, hogy egyfajta leves mellett néhány előétel és háromféle főétel közül választhattunk. Mivel az országban kevés a termelésre használható föld, nincs folyó, így az ivóvíz felét a tengervíz sótalanításával nyerik, és a sziget nem dúskál ásványkincsekben sem, az évszázadok során valószínűleg a helyiek igen takarékossá váltak. Minden bizonnyal ezzel lehet összefüggésben, hogy egyes főételeket később mint előételeket láttunk viszont, kis fazonírozást követően.
Ám főételből sem annyit szed a dőre turista, amennyit csak akar, mert a szakács bizony rácsapja a nyaraló kezére a melegítőtartály fedelét, ha kíváncsiskodna, mi a vacsora. Majd ő megmondja, és ad annyit, amennyit gondol. Pár goromba – gondoljuk az ábrázatáról – kifejezés kíséretében. A fagylaltot hiába kerestük nap nap után, nem találtuk, noha a menüben mindennap szerepeltették. Egy alkalommal megérdeklődtem az egyik pincértől, tényleg van fagylalt? Persze, vágta rá unottan, a főpincérnél kell kérni…
A süteményeik – amelyek miatt az útikönyvek a máltaiakat dicsérik – viszont méltán érdemelték ki a remek jelzőt: mindennap többféle közül választhattunk (korlátozás nélkül), és nem akadt két egyforma a hét során.
A szállodai bosszúságokat a tenger tisztasága, a nyüzsgő, turistákkal teli vásárlóutcák, a helyiek által is szívesen látogatott kiülős terek, finom illatok, hatalmas adag fagylaltok, csillogó ékszerboltok feledtették. Mert ezeket a turista mind megtalálja Máltán.
És búvárkodhat, napozhat (júliusban, augusztusban a sokéves átlag szerint egy nap sem esik az eső), úszhat kedvére. Több strand is rendelkezésére áll, általában sziklás, egyes részeken aprókavicsos, de néhány helyen homokos plázson is lehet napfürdőzni. Érdemes a helyi nevezetességre, a régi (és sajnos néhány újabb, kínai…), sárgára festett angol buszokra felszállni, hiszen ezekkel maga az utazás is élmény, másrészt kis idő alatt elszállítják a nyaralót a homokos strandokra. A sziget nyugati felében fekvő Golden Bay aranyló homokjáról kapta a nevét (itt a víz kicsit hordalékos, mert a strand egy szűk öbölben fekszik), az innen pár kilométerre található Mellieha Bay viszont nemcsak rendkívül hosszú, de öble is igen sekély, kisgyermekes családoknak ideális.
Ha kis vízi kalanddal spékelt strandolásra vágyunk, irány a Kék Lagúna. Málta és Gozo között félúton található Comino kicsiny szigete, amely előtt további több apró, kopár sziget egy keskeny szorost fog közre. Sekély, lehetetlenzöld, kék vize miatt özönlenek ide a turisták. Csatlakozunk az özönlők táborához, jegyet váltunk egy hajóra, s már szeljük is a habokat. Az özönlők csak a partra lépés után szembesülnek a turpissággal, hogy a homokos föveny mindössze pár méternyi partszakaszon húzódik, fölötte a leleményes kölcsönzők az ugyancsak keskeny partsávot teljesen betelepítették nyugágyaikkal, napernyőikkel. Vagyis aki le szeretne ülni, az vagy egy sziklára ül, a tűző nap alá, vagy bérel, nem kevés pénzért. Mit tehettünk? Béreltünk.
És fürödtünk, sokat, a gyönyörű tiszta vízben, átúsztunk a szemben fekvő kicsiny szigetre. Lepillantva a sziklatetőről lélegzetelállító kép tárul a lehetetlent nem ismerő turista elé. Harmincméteres mélység tátong a lába alatt, meredek partfallal, tarajozó hullámokkal, a tengerben elszóródott, lemorzsolódott hatalmas sziklákkal. És boldog, hogy ezt láthatja.
Éhségünket csillapítani kell valahogy, három bódé áll a tömeg rendelkezésére. Az ár ugyan korrekt, a szendvics finom, mégis így az olcsónak induló túra rögtön kétszer annyiba került. Ám még így is olcsóbb, mintha az utazási iroda által szorgalmazott (értsd: odaérkezésünk után másnap reggel különböző méregdrága fakultatív kirándulások befizetésére kapacitált a telepített idegenvezető, akit legközelebb az elutazásunkkor láttunk…) kirándulásokra fizettünk volna be.
Nem is tettük máskor sem, jobban is jártunk. Ha egyszeri jeggyel, vagy a különböző többnapos buszbérlettel közlekedik a turista, rentábilisabb bármilyen kedvező, idegenvezetővel kísért programnál. Így jutottunk el Mdinába, a korábbi fővárosba, amelyet a föníciaiak alapítottak, és az arabok is központként használtak. Szűk utcái folyamatos árnyékban állnak, vastag falú házaiba nem kell légkondicionáló berendezés. A hűs sikátorokban mindig fúj egy kis szél, így nemcsak a legcsöndesebb város (nincs 300 állandó lakója), de a leghűvösebb is. Középkori házainak ablakából lila virágesők omlanak alá, barokk katedrálisát ágyúk őrzik, mintha megállt volna az idő.
Aki ide eljut, semmiképpen se hagyja ki a városfal mellé épített Fontanella cukrászdát. Édességei is kitűnők, mi egy sajtos-citromos torta, valamint a helyi specialitás, a baci cake (mogyorós-csokoládés torta) minőségét tudjuk szavatolni. Az igazi látványosság a panoráma: innen a sziget egész északi oldalát belátni Bugibbától Vallettáig. Fenséges a kép; itt könnyen elölt a vándor sok időt, miközben néhány méterrel távolabb gyíkok napoznak a várfalon, és verebek kunyerálnak pár morzsát a süteményből.
(Folytatjuk)