Igazságérzetünk azt diktálja, helyes döntést hozott az UEFA. Máté Péter becserélése a 90. percben nem befolyásolta a párharc kimenetelét, túlzás lett volna ezért kiejteni a magyar együttest. Azt is tudjuk, a fegyelmi szabályzat szerint a pénzbírság is lehetséges büntetési tétel. Ám mi történt volna akkor, ha Máté Péter a 75. percben, 1-1-nél áll be, netán a kezdőcsapatban kap helyet? A hiba akkor is csak adminisztrációs jellegű? Nem, gyakorlati megítélése akkor valószínűleg egészen más. Noha, aki beírta Mátét a nevezési lapra, ugyanazt a hibát követte el. Európai uniós létünkben nem az egyéni mérlegelés, hanem a szabályok mindenhatósága a mértékadó, ez alapján a fegyelmi testületnek sem volt kötelező azt vizsgálnia, Máté Péter mikor, milyen körülmények közepette lépett pályára. Sejtjük, miért nem teljesen egyértelmű az UEFA „törvénykönyve”: a fennmaradó joghézag a sportdiplomácia játéka. E téren a DVSC erősebb volt, vagy legalábbis nem gyengébb a Liteksznél. Ám ha csak egy közepes befolyású nyugat-európai klub az ellenérdekelt fél, lehet, hogy egészen más a végkifejlet. Szima Gábor ezt nálunk sokkal jobban tudja, mégsem a szerencsés nyertes, hanem a tévedhetetlen győztes pózából kommentálta a döntést: „Hiába zárt ki bennünket a magyar sportsajtó egy része az Európa-ligából, az UEFA döntése értelmében mégis részt vehetünk ebben az elit sorozatban. Rendkívül szomorúnak tartom, hogy egyes újságírók – azzal a hatalommal, amit a média a kezükbe ad – rendszeresen visszaélnek, és megalapozatlan, rosszindulatú hírekkel próbálnak zavart kelteni a DVSC kapcsán. A kizárás mint büntetés eleve nem kerülhetett szóba, erről a magyar sajtó azon része, amely kizárt bennünket, meggyőződhetett volna még pénteken, ha alaposabban tájékozódik.”
Két apró észrevétel: a magyar sajtó egyetlen „része” sem zárhatta ki a Debrecent, s nem is akarta; ha Szima Gábor már pénteken tudta, hogy a kizárás nem kerülhet szóba, miért nem sietett lehűteni az izzó kedélyeket már akkor? Ha pedig csupán arra gondolt, annál súlyosabb szankció nem érhette volna a DVSC-t, mint hogy a visszavágót 3-0-val az ellenfélnek adják, elméletben igaza van, de ez csak játék a szavakkal; a „Loki” kizárás nélkül is kiesett volna.
A reakció persze nem előzmények nélküli. A DVSC vezetői különösen érzékenyek arra, ha a sajtó a klub közérdeklődésre számot tartó belügyeit vizsgálja. Csak néhány példa. Közvetlen és hiteles forrásból került tudomásunkra, Dzsudzsák Balázs melyik pillanatban és mekkora összegért írt alá a PSV Eindhovenhez, ám amikor az ügylet részletei felől érdeklődtünk a klubnál, az ügyvezető azt sem ismerte el, hogy az átigazolás már megtörtént volna. Rudolf Gergely tévesen dátumozott szerződése, az ebből támadt bonyodalom már az öltöző hangulatát mérgezte, a klub vezetői azonban érdembeli tájékoztatás helyett nyilatkozatstopot rendeltek el, majd kikérték maguknak, hogy mindez mégis téma lett – mert hát az is volt – a sajtóban. A vesztegetési üggyel kapcsolatban kísértetiesen hasonló volt a „kommunikáció”. A tények elhallgatása, sértettség, számonkérés – pedig Polekszics és Mészáros eltiltása óta senki sem állíthatja, hogy a kezükbe adott médiahatalommal visszaélve csupán néhány újságíró kavart botrányt.
A Debrecen immár lassan egy évtizede Magyarország kiemelkedően legeredményesebb labdarúgócsapata. Ahhoz, hogy a legjobban működő klubja is legyen, nem elég a kifogástalan szakmai munka. Amit egyébként mi magunk is számtalanszor méltattunk. Nem ellenségképet kellene fölöslegesen és indokolatlanul gyártani, hanem barátokat szerezni. Visszatetszést kelt olyankor erőt fitogtatni, amikor nincs is ellenfél a porondon.
Nem véletlen, hogy a DVSC egymást követő két évben elérte valamelyik nemzetközi kupa főtábláját. A DVSC ma már európai középcsapat. Olykor mégis olyannak tűnik, mint egy magyar kiscsapat.
origo.hu
Megszólalt az egyik utas az alsónemesapáti buszbalesetről
