Minek nekünk a Nemzetközi Valutaalap?

Túl türelmetlenek voltak a piacok az új kormánnyal, nem adtak időt arra, hogy programját kidolgozza, nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke, a monetáris tanács volt tagja, a Nemzetközi Valutaalap volt képviselője. Szerinte jelenleg nincs szükségünk a Nemzetközi Valutaalapra, „tartsuk be a szigorú költségvetés szabályait, és kész”.

A költségvetést ellenőrző testület vezetőjeként bizonyára pozitívan értékeli, hogy a kormány 2011-re vállalta a háromszázalékos hiánycélt.
– Üdvözlöm, hogy a kabinet eltökélt a jövő évre szóló eredeti hiánycél betartásában. Persze az ördög mindig a részletekben rejlik, úgyhogy várjuk a jövő évi költségvetés tételenkénti kidolgozását ahhoz, hogy érdemben véleményezni tudjuk.
– És mit gondol arról, hogy az új kormány elhessegette „házunk tájáról” a Nemzetközi Valutaalapot (IMF)? Sokan ezt a büdzsélazítással egyenértékű lépésként értelmezték, de tévedtek.
– Tavasz óta többször elmondtam, ha betartjuk a költségvetési szabályrendszerünket, és nem következik újabb nemzetközi pénzpiaci válság, felesleges új hitelmegállapodást kötni a valutaalappal vagy az EU-val. Egyébként se azért folytassunk szigorú gazdálkodást, mert a valutaalap megköveteli tőlünk, hanem magunkért és a következő nemzedékekért. Az igazi gazdasági függetlenség az, ha megpróbálunk ésszerűen gondolkodni, és közben végrehajtjuk a szükséges reformintézkedéseket.
– Ezek szerint egyetért azokkal, akik az IMF-ről úgy vélekednek, hogy számos ország tönkretételében szerepet játszott? Meglepne.
– Nem. Sokan rossz logika alapján támadják a valutaalapot. Úgy érvelnek, mintha az orvos lenne a hibás, hogy operáció közben vér folyik. Azoknak a gazdaságoknak „az egészségügyi állapota”, amelyek az IMF segítségére szorultak, már olyan rossz stádiumba került, hogy lehetetlen lett volna abból veszteségek nélkül kilábalni.
– A szakirodalom Indonézia gazdaságának 1997-es összeomlásáért, az egekbe szökött rizsárért egyértelműen az IMF-et hibáztatja…
– Az IMF is tud hibát elkövetni, akárcsak az orvos. A világ egyik legjobb kórházában fordult elő, hogy a páciensnek a jó lábát amputálták. De attól még, hogy például Argentínában is rábólintott egy olyan programra, amelyre nem kellett volna, az IMF nagyon sok országban segített elkerülni a felelőtlen költekezés miatt fenyegető csődöt.
– Az IMF tanácsára Magyarország tizenöt évvel ezelőtt már elfogadott egy megszorítócsomagot. Ekkor ön képviselte a nemzetközi pénzintézetet, amely többek között az állami szerepvállalás csökkentését, a szociális kiadások visszafogását kérte. Ma már ezekkel az érvekkel nagyon népszerűtlen lenne…. Visszatekintve ugyanúgy járna el, mint akkor?
– A valutaalap mindig is az átfogó reformokat, a nagy elosztórendszerek átalakítását kérte, ebben nincs vita. Természetesen vannak területek, amelyeket nem szabad elhanyagolni a kiadáscsökkentő intézkedések bevezetésekor. Nem azokon a területeken kell elsősorban megtakarítani, amelyek a jövőt alapozzák meg.
– Magyarország tehát azt az utat választotta, hogy nincs szüksége külső ellenőrzésre, maga vállalja a fegyelmezett költségvetés végrehajtását. Indokoltnak tartja az IMF-küldöttség távozása utáni médiahisztériát, azt, hogy az elemzők sora kórusban követelte a hitelmegállapodás meghosszabbítását?
– Az új kormánnyal szemben a befektetők türelmetlenek voltak. Szerepet játszott ebben Görögország csőd közeli helyzete és a hazai gazdaságpolitika bizonytalan kommunikációja egyaránt. De valójában nem is az IMF-t kell meggyőzni, hanem a kötvénypiaci befektetőket. Ha megnyerjük az ő bizalmukat – például azzal, hogy betartjuk a reáladósság szabályát – nem is lesz finanszírozási gondunk. A piacok meggyőződnek, hogy mi fegyelmezetten gazdálkodunk és szakítottunk a múltbeli kormányok túlköltekezési szokásaival, akkor sokkal nagyobb mennyiségben lesznek hajlandók államkötvényt vásárolni. Ezáltal beindul egy angyali kör: csökken a kockázati felár, csökkennek a kamatok az államadósságon, valamint a magánszférában, nő a beruházási kedv, felgyorsul a növekedés. A költségvetés ellenőrzését egy külső intézmény, az IMF helyett érdemes egy független, de saját szervezetre, a Költségvetési Tanácsra bízni.
– Említette, hogy a korábbi évek túlköltekezései miatt Magyarország elvesztette a piacok bizalmát. Mennyi idő alatt lehet ezen változtatni?
– Latin-Amerikának sikerült: két ország kivételével néhány év kitartó munkájának eredményeképpen mára már élvezik a piac bizalmát. Pedig korábban élen jártak a túlköltekezésben és rendszeresen IMF-kölcsönökért kellett folyamodniuk. Mivel betartották a saját költségvetési szabályrendszereiket, a válság kitörése után még élénkítésre is tudtak fordítani pénzt, mert volt rá keret. Következésképen, Costa Rica és Guatemala kivételével egyetlen latin-amerikai ország sem kényszerült a valutaalappal hitelmegállapodást kötni. Magyarország számára is hasznosítandó ez a tapasztalat.