Moszkva célja az elveszített globális súly visszaszerzése

Oroszország a Szovjetunió szétesése óta a túlélésre koncentrál, azért küzd, hogy befolyásos hatalom maradjon. A fő feladat még mindig a belső stabilitás megteremtése, illetve megőrzése, az állam erősítése, a gazdaság versenyképessé tétele, a világpolitikai befolyáshoz elengedhetetlen alapok megszilárdítása. A lényeg, hogy Oroszország visszaszerezze elveszített globális súlyát. A diplomácia is elsősorban ennek segítését tűzi ki célul – utasítja el az orosz külpolitika irányváltásáról felröppent találgatásokat lapunknak Szergej Mihejev politológus, a moszkvai Politikai Technológiák Központjának alelnöke.

Dmitrij Medvegyevnek a nyári nagyköveti értekezleten elmondott beszédéből elemzők az orosz külpolitika prioritásainak változására következtetnek. Egyetért azokkal a véleményekkel, miszerint Moszkva figyelme elfordult az úgynevezett közelkülföldről?
– Úgy vélem, a posztszovjet térség továbbra is az orosz külpolitika első számú prioritása, kiemelt érdekszféra. Nagyon sok függ attól, miként alakulnak a kapcsolataink a közvetlen szomszédsággal. Az elnök említett felszólalásán kívül semmi nem utal arra, hogy e térség háttérbe szorulna az orosz külpolitikai gondolkodásban, s Oroszország nem is engedheti meg magának, hogy feladja pozícióit e számára stratégiailag fontos régióban.
– Medvegyev elnök azonban egyértelműen máshová helyezte a hangsúlyokat…
– Medvegyev most egyfajta második peresztrojkában gondolkodik, s e kísérlet középpontjában az amerikai és európai kapcsolatok normalizálása áll. Úgy gondolom azonban, hogy ez csupán egy kísérlet arra, hogy a húsz évvel ezelőtti mintára Moszkva kihasználja az enyhülésben rejlő előnyöket. Ám amíg egykor a Nyugat csak játszott, míg Gorbacsov komolyan gondolta a nyitást, amelynek következtében Moszkva lényegében ellenszolgáltatás nélkül adott fel komoly pozíciókat, addig most mindkét fél játszik. Amit talán Moszkva az orosz– amerikai játszmából, az úgynevezett újrakezdésből kihozhat, az a kapcsolatok javulása Európával. Ez ugyanis elképzelhetetlen az Egyesült Államok valamiféle jóváhagyása nélkül, amihez viszont elengedhetetlen az orosz–amerikai viszony normalizálódása.
– Utalt az Európához fűződő viszony javításának fontosságára, ugyanakkor másokkal egyetemben Moszkva mintha éppen a másik irányba, Ázsia felé fordulna. Mi lesz így a sokat emlegetett európai elkötelezettséggel?
– Nincs szó többről, minthogy az orosz diplomácia igyekszik kihasználni mindegyik relációban a benne rejlő lehetőségeket, Ázsiában pedig nagyon sok a tartalék. Az ország modernizációs célkitűzései szempontjából azonban elsősorban a nyugati kapcsolatok erősítése a legfontosabb. Ezen belül is kézenfekvő az együttműködés hatékonyabbá tétele az Európai Unió országaival. Ez azonban nem érdeke Amerikának. Oroszország és Európa nyugati felének a közeledése ugyanis sok tekintetben feleslegessé téve a szoros transzatlanti együttműködést, gyengítené az unió és az Egyesült Államok közötti szálakat. Ez a helyzet tehát kellemetlen Washington számára, s mindent meg is tesz azért, hogy Európa két pólusa között a feszültség fennmaradjon. Ezt a bizalmatlanságot hivatott megszüntetni Medvegyevnek a kollektív európai biztonságról szóló javaslata, amely erősítené Oroszország biztonságát nyugati irányban, ugyanígy csökkentené Európa biztonsági kockázatait kelet felől. Ebben az új helyzetben nem egymásra kellene figyelni, s jobban lehetne koncentrálni az olyan belső kihívásokra is, mint például a modernizáció. Ebben a törekvésében Moszkva elsősorban az úgynevezett régi Európára, Párizsra, Berlinre és Rómára számít.
– Tovább erősítheti az európai irányt az orosz külpolitikai gondolkodásban, hogy Ázsia nemcsak lehetőséget, hanem komoly kihívást is jelent…
– Ez így van. Különösen Kína. De kihívás nemcsak Moszkvának, hanem Európának is, amely egyelőre nem fogja fel, hogy Oroszország e szempontból számára előretolt helyőrség.