A támadás az első világháborút követő időszakban kezdődött, s a Balkán felől érkezett. A főbűnös amerikai származású, de cinkostársai közül sokan őshonosak a Kárpát-medencében. A feljegyzések szerint a betolakodó először Pécs környékét fertőzte meg, majd rohamosan szaporodva hamar eljutott a fővárosig. Ma meg már az északi népek hétköznapjait is megnehezíti, jelenlétét Szlovákia után Lengyelországban, Németországban, sőt már Svédországban is kimutatták.
Vagyis hiába telt el majd egy évszázad, az emberek millióinak életét megkeserítő parlagfű elleni küzdelem nem érte el célját. Az allergia sokunknak teszi álmatlanná éjszakáit, gyakran kínszenvedéssé délelőttjeit, ilyenkor, augusztusban legföljebb a napnyugtát követő órák vagy az esősebb napok jelentenek némi megnyugvást.
És nincs menekvés.
Az Országos Környezet-egészségügyi Intézet (OKI) főigazgató-helyettese, Páldy Anna térképet ad a kezembe, rajta egymástól hullámos vonalakkal elkülönülő sötétebb és világosabb színekkel. Akár domborzati térkép is lehetne, a különböző árnyalatok azonban nem a hegyeket, hanem az átlagos összpollenszám értékének térbeli eloszlását mutatják közepestől a nagyon magas szintig. A Kecskemét–Kiskőrös–Kiskunhalas és különösen a Kisvárda–Vásárosnamény–Mátészalka térségében élő allergiások számára rossz hír, hogy lakókörnyezetük a vörös zónában található, vagyis olyan helyen, ahol magas vagy nagyon magas a pollenkoncentráció. A főorvos aszszony, aki egyben az OKI-ban működő aerobiológiai monitorozási osztály vezetője is, azt mondja, ez azt jelenti: egy köbméter levegőben akár száznál is több pollenszem található, s ez már olyan érték, amely minden erre érzékeny betegből tüneteket vált ki. Gyakran súlyosakat. Szélsőséges példa, hogy tavaly a Somogy megyei Mosdóson ezer darab feletti értéket mértek. A hőség- és a szmogriadóhoz hasonló intézkedéseket rendkívül magas pollenkoncentráció esetén egyelőre nem rendelnek el, de a szakemberek gondolkodnak azon, milyen intézkedéseket lehetne ilyenkor foganatosítani. Mivel azonban sem a vízosztás, sem az autóforgalom korlátozása nem segít, alighanem csak a minél szélesebb körű tájékoztatás marad az eszközük.
A szennyezettség szintjét országszerte jelenleg húsz mérőállomáson figyelik, az eredményeket hetente olvassák le és értékelik. Kivétel a budapesti mérce, amelyet naponta ellenőriznek. A készüléket az OKI Gyáli úti központjának tetejére helyezték el: Páldy Anna doktornővel tyúklétrán mászunk fel, hogy megismertessen működésével. A lapátja révén szélkakasként forgó eszközbe kis lyukon keresztül áramlik be a levegő, naponta körülbelül tizennégy köbméter, akárcsak egy átlagember szervezetébe az orrán és száján keresztül. Belül dob található, azon ragasztószalaghoz hasonló tapadós csík, amelyet óraszerkezet forgat lassan körbe. Óránként egy millimétert mozdul. Az adatok leolvasása nem kevés időt vesz igénybe, s komoly szakértelem szükséges hozzá: a kutatóknak mikroszkópjuk segítségével alakjuk alapján kell beazonosítani a szemcséket. Merthogy természetesen nemcsak a parlagfű pollenjei tapadnak meg a szalagon, hanem a „tettestársakéi” is, a Gyáli úti állomáson például nagy számban a platáné. Európai előírás, hogy a mérőkészülékeket a lombos fák koronája felett, legalább tizenöt méter magasan kell elhelyezni, mivel így lehet a közvetlen környezeti hatásokat kiszűrve objektív eredményeket kapni. Egy pollencsapdával körülbelül ötven kilométeres átmérőjű körzet pollenszennyezettsége mérhető fel.
A pollenek számát nem befolyásolja a nagyvárosi vagy vidéki közeg, hatásukat azonban igen. A szennyezett levegőjű településeken több a beteg, mivel a sérült nyálkahártyán megkapaszkodó gubacsszerű, tüskés pollenekről a rájuk ragadt kémiai anyagok bejutnak a szervezetbe, így felszívódnak az allergiát kiváltó fehérjerészecskék is. Immunrendszerünk erre sokféleképpen reagálhat, ám ma már legalább minden ötödik magyar számára valódi kínokat okoz a pollenek támadása.
Min múlik, hogy mennyire leszünk érzékenyek az allergén anyagokra?
Páldy Anna főorvos szerint az érzékenységet nagyban meghatározza, mit öröklünk szüleinktől. Elég, ha egyikük allergiás, ötven százalék az esélye annak, hogy gyermekük is az lesz. Csecsemőkorban fontos az anyatej szerepe, az idegen, például tehéntejből származó fehérje korai bekerülése fokozza az érzékenységet. Szempont a higiénia is, de a steril környezet a legkevésbé sem ajánlott: bizonyos mennyiségű koszt igenis meg kell ennie a gyereknek, hogy szervezete kellőképpen megerősödjön.
Aki allergiás lesz a parlagfűre, idővel valószínűleg más anyagokra, sőt akár ételekre is érzékennyé válik. Meglepő, de szervezetünkből például a dinnye, paradicsom, uborka, cukkini fogyasztása is hasonló tüneteket válthat ki. A megoldás pedig sajnos az, hogy az érintetteknek – legalábbis egy időre – le kell mondaniuk ezekről. A még mindig kevésbé szennyezett északi országok lakóinak is megvan a maguk baja: ők leginkább a nyírrel küzdenek, igaz, az impozáns fa pollenjei általában csak két-három hétig irritálnak, a parlagfűé akár két hónapnál is tovább. A szennyezés mintegy húsz százaléka származik a települések belterületi részeiről, a többi a mezőkről, nagyszabású külterületi építkezésekről ered, olyan helyekről, ahol bolygatják, de nem kezelik megfelelően a talajt.
Az ideális az lenne, ha a legkritikusabb időszakot a betegek a mediterrán térségben, a tengerparton tölthetnék, Dubrovnik vonalától délre ugyanis már nem terjednek a parlagfűpollenek. Persze ez csak kevesek számára megoldás: a többieknek a doktornő szavai szerint marad a napsütéses órákban a csukott ablak, a gyakori hajmosás, ágyneműtisztítás, szükség szerint a gyógyszeres kezelés.
Nékám Kristóf professzor a Budai Irgalmas Rendi Kórházban és a Budai Allergiaközpontban számos érintettel találkozik nap mint nap. Sőt egyre többel. Az ismert orvos megkeresésünkre kifejti, az allergén anyagok közül valóban a parlagfű pollenje a legagresszívebb, de korántsem az egyetlen. Mint mondja, fontos, hogy tisztában legyünk azzal is, a penészgombától a tengerimalacig lakókörnyezetünkben, a zárt térben is számos irritációnak vagyunk kitéve.
*
Az allergia átszövi mindennapjainkat, s ez így lenne akkor is, ha sikerülne az összes parlagfüvet kiirtani. Ezzel együtt is a legfontosabb a parlagfűhelyzet javítása lenne, mert amit eddig tettünk, az Nékám professzor szavai szerint elégtelen. A növény jelenléte milliárdos kiadásokat okoz az egészségügynek és a mezőgazdaságnak egyaránt, az illetékesek eddig mégis elbeszéltek egymás mellett, munkájukat szervezetlenség jellemezte. A szakember úgy véli, ki kellene nevezni egy koordinátort, aki megfelelő jogokkal felruházva irányíthatná a mentesítést. Persze csak azt követően, hogy meghatároznák a pénzügyi forrásokat is, s biztosítanák a megfelelő számú munkást a feladat végrehajtásához. Ugyanezt a véleményt képviseli a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület. Elnökhelyettesük a Klubrádióban augusztus 23-án elmondta, az irtás egyre nagyobb gondot okoz, nincs felelőse az ügynek, miközben csaknem húszmilliárd forintnyi gyógyszert szednek a magyarok az allergiás tünetek kezelésére. Kelen Andrásné szerint hosszú távú stratégiát kellene kialakítani, ám évek óta nem lehet elérni, hogy összehangolt munka alakuljon ki, amellyel visszaszorítható lenne a parlagfű. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek biztosa júliusban az egyesület felkérésére végzett vizsgálódását követően úgy fogalmazott: „A parlagfű elleni küzdelem nem tekinthető pusztán növényvédelmi kérdésnek, hanem környezetvédelmi, környezeti és humán-egészségügyi feladatként is kell kezelni. Gyökeres változásra, átfogó ökológiai stratégia kialakítására van szükség, amely a károk mérséklése, felszámolása mellett a megelőzést helyezi előtérbe.”
Nékám Kristóf szerint jellemző az is, hogy az allergiás időszakban mindenki erről a problémáról beszél, ősztől azonban mintha megfeledkeznének róla. Tapasztalható ez a kórházak, rendelőintézetek folyosóin is, a betegek ugyanis – hiába szenvednek évek óta – csak akkor keresik fel az orvost, amikor a tünetek előjönnek. Pedig a kezeléseket nyugalmi időszakban is folytatni lehetne. De hogyan is?
A professzornak megemlítem, az interneten a parlagfű szóra keresve rendre olyan oldalakra bukkanhatunk, amelyeken azt nem gyomként, hanem gyógynövényként emlegetik. Egy magát mérnök-radiesztéta-, bioenergetikus-, fitoterapeuta-, életmód- és táplálkozási tanácsadó- és terapeutaként leíró, a világhálón gyakran idézett szerző például az egyik fórumban úgy fogalmaz: „A parlagfű hasznos növény, az emberiség számára is ehető, rendszeresen fogyasztom, az év minden napján. […] Az is igaz, hogy akiket eddig meg tudtam győzni arról, hogy a parlagfű rendszeres fogyasztása milyen hasznos, bármilyen betegségük is volt, meggyógyultak belőle, még a rákból vagy a parlagfű-allergiából is.” Az efféle elméletek igen népszerűek, ám a megkérdezett szakemberek szerint semmilyen tudományos alapjuk nincs. Páldy Anna főorvos asszony és Nékám Kristóf professzor is említést tesz a kísérletről, amelyben kecskéket etettek parlagfűvel, abban bízva, hogy tejük majd hatásos lehet az allergiások számára. A tejet a Debreceni Egyetemen bevizsgálták, de nem tudták kimutatni, hogy bármiben is különleges lenne. A professzor szerint sokféle terápia, vény nélkül kapható készítmény segíthet enyhíteni a tüneteket, de súlyos esetben egyelőre csakis a gyógyszerek jelenthetnek megoldást. A szteroidoktól sokan tartanak, de szakszerű, helyi kezeléssel a mellékhatások elkerülhetők.
Betegnek lenni persze nem olcsó – asztma vagy allergia esetén sem. Súlyosabb esetben a kezelés költsége évente körülbelül háromszázezer forintba kerülhet; szerencsére a szükséges orvosságok és vizsgálatok kilencvenszázalékos támogatásban részesülnek. Aki mégis inkább a magánrendelést választja, annak tíz–tizenöt ezer forintos „vizitdíjjal” s vizsgálatonként további körülbelül hat-hat ezer forintos költséggel kell számolnia. Nékám Kristóf elmondja azt is, allergológus-szakrendelések inkább nagyvárosokban működnek, a kistelepülések ellátottsága hiányos. Pedig nemcsak a betegek, hanem a „nehéz napok” száma is nő: mivel az allergiások rendszerint több anyagra is érzékennyé válnak, a szezon sokuknak akár négy hónapig is elhúzódik.
Szabó György, a bükki füvesember hallott arról, hogy megelőzésképpen egyesek fogyasztják a parlagfüvet, de az ettől még szerinte sem nevezhető gyógynövénynek. Akik alkalmazzák, általában virágzás előtt szednek belőle, vízbe áztatják, majd azt megiszszák, így szoktatva hozzá szervezetüket az allergén anyaghoz. Gyuri bácsi azonban inkább a torokbetegségek kezelésére is használt lándzsás útifüvet ajánlja, amellyel szerinte jó eséllyel megelőzhetjük – ha teának megfőzve egy éven át mindennap elfogyasztunk egy csészényit – az allergiás tünetek megjelenését. Ez a főzet, állítja, az állatszőr és poratka okozta problémákat is enyhíti, mint ahogyan a többi allergén növény, például az üröm, az útifüvek, a dió, a mogyoró okozta bajokat is.
A családi fáma szerint az országos hírűvé vált füvesember nagymamájától tanulta a növényekkel való gyógyítás titkait, ma pedig már ezrek remélik gyógyulásukat teáitól. A módszer alighanem működik: Gyuri bácsi nyolcvan felett is aktív életet él, járja az erdőt, rendezvényeken vesz részt, vendégeket fogad, tizenöt évet nyugodtan letagadhatna.
Sokan fordulnak hozzá allergiás panaszokkal, s mindannyiuknak azt mondja, a szervezet ellenálló képességének növelése a legfontosabb. C-vitamin bevitelét javasolja, amely, kevesen hinnék, a tyúkhúrban tízszer akkora mennyiségben van jelen, mint a citromban. Arra kell csak vigyázni, hogy a C-vitamin hatvan Celsius-fok fölött lebomlik, vagyis nem érdemes forró vizet önteni a füvekre.
Persze a bükkszentkereszti Gyuri bácsi és a környezetében élők szerencsésnek mondhatják magukat, Páldy Annáék kutatási eredményei szerint Magyarországon ugyanis az Északi-középhegység és Sopron–Hegyeshalom vidéke számít kizárólag alacsonyabb fertőzöttségű régiónak.
Alighanem a parlagfű és a többi gyomnövény számára is a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha eljő a kaszás. Balogh Lajos szombathelyi botanikus, az úgynevezett özönnövények kutatója szerint ugyanis egy-egy terület pollenfertőzöttsége nagyban függ a környező földek művelésétől. Növényeink – köztük szép és drága virágok éppúgy, mint kiirthatatlannak tűnő gyomok – jelentős számban más térségekből vagy akár kontinensekről kerültek a Kárpát-medencébe az elmúlt évtizedekben, évszázadokban. Mivel új „lakhelyükön” nem találkoztak az őket eredeti környezetükben ritkító betegségekkel vagy az őket fogyasztó állatokkal, előnybe kerültek az őshonos élőlényekkel szemben, s könnyen túlszaporodtak. Ez történt az Amerikából behurcolt jellegzetes özönnövénnyel, a parlagfűvel vagy az akáccal. Ahol az özönnövények megtelepednek, hamar túlsúlyba kerülhetnek az eredeti flórával szemben, a jelen lévő fajok sokszínűségét csökkentik. Ráadásul, mivel evolúciónk során korábban nem találkoztunk velük, a betegek még inkább érzékenyek lehetnek ezekkel a növényekkel szemben.
Ha viszont egy telket folyamatosan kaszálnak, azzal jellemzően épp a gyomokban tesznek kárt, míg például a fűnek javul a minősége. Nem baj, ha a termőföldet időnként pihentetik, parlagon hagyják, de a kaszálásról ezeken sem szabad megfeledkezni.
A kutató megemlíti az aranyvesszőt is, amely főként vízpartjainkon telepedett meg hatalmas menynyiségben, s szintén allergizál. Kaszálással visszaszorítható terjedése, mivel azonban szép a növény, hatásait nem ismerve sokan kiskertjeikbe is beültetik, szaporítják. Balogh Lajos az archaikusságát növényvilágában is őrző Székelyföldön szintén látott már aranyvesszőt, fel is hívta a figyelmet, hogy ne szaporítsák azt, mivel nem oda való. Érdemes odafigyelnünk a faiskolák, dísznövényüzletek kínálatára is – teszi hozzá –, s a térségünkben őshonos növényeket megvásárolnunk.
Ahol a parlagfű megtelepszik, onnan megfelelő irtással, kaszálással sem könnyű kiűzni, magjai tizenöt–húsz éven át képesek újra és újra kihajtani. S mivel rossz az íze, az állatok sem szívesen legelik. Vagyis a kecske sem lakik jól, s a parlagfű is megmarad. Ahol elszaporodik, haszonnövényeket, például napraforgót is nehéz termeszteni, hiszen e gyom kétszer annyi tápanyagot és vizet szív el a földből, mint a kultúrnövények. Az agrártárca számításai szerint így akár negyven–ötven százalékos terméskiesést okozhat.
A parlagfűellenes kampányokra tízmilliók mentek el, a betegek kezelésére tízmilliárdok, a mezőgazdaságban esett kár mértékét pedig felmérni sem lehet. A parlagfű irtá
origo.hu
Átkot szórtak Magyarországra a balliberálisok, Orbán Viktor példátlan módon elsöpörte őket
