Erősödik a nyomás Belgrádra, hogy zárja le a koszovói kérdést a volt szerb tartománnyal kapcsolatos realitások elfogadásával. Így értékelnek az elemzők, s ezt támasztja alá William Hague brit külügyminiszter mai szerbiai látogatása is.
A londoni diplomata ugyanabból a célból tárgyal Belgrádban, mint a minap német kollégája, Guido Westerwelle is: igyekeznek rávenni a szerb vezetőket, hogy mondjanak le a Koszovóval kapcsolatos határozati javaslatról, amelyet már átadtak az ENSZ-közgyűlésnek, vagy legalább módosítsák az okmányt. Ez utóbbira hajlana is Belgrád, ám tárgyalásokat szorgalmaz, amelyek azonban nem kecsegtetnek biztos sikerrel. Az idő pedig sürget, hiszen Koszovó kérdése már 9-én az ENSZ-közgyűlés elé kerülhet.
Az európai hatalmak diplomáciai vezetői mind félreérthetetlenebbül utalnak rá, hogy nincs nyugat-balkáni EU-bővítés, amíg nem rendeződnek a feszültségek a térségben. Borisz Tadics szerb elnök kész is bizonyos kompromisszumra, ám a legfontosabb engedményre, Koszovó elismerésére semmiképpen.
A szerb politikai színteret is megosztja a kérdés, hogy mi fontosabb, Koszovó vagy az EU-csatlakozás. A dilemma hamis, Koszovó függetlensége visszafordíthatatlan. Elemzők emlékeztetnek, hogy a délszláv válság idején az akkori rezsim hajthatatlansága, kompromisszumképtelensége okozta a legnagyobb kárt a szerbségnek. Mindig megkésve engedett, amikor már vereséget szenvedett. Ezeket a felerősödő hangokat Borisz Tadics akár bírálatnak is felfoghatja. Közben az ellenzék is kihasználja a kormány kényes helyzetét, s a világszervezeti kudarc esetén a külügyminiszter menesztését követeli.

Mérget fecskendeztek Kecskemét ősi fájába