Xavier Beauvois filmje újból felkeltette az érdeklődést a francia szerzetesek azóta sem tisztázott végzete iránt. A mozifilm nem foglal állást a vitában, hogy kik lehettek a gyilkosok, inkább nyitva hagyja a kérdést, és megpróbál valami középutat találni az események véletlen egybeesése és a sors elrendeltsége közt.
A filmbemutató elé időzítette Nicolas Sarkozy államfő a bejelentését, hogy feloldja az igazságszolgáltatás előtt az ügyben meglévő összes dokumentum államtitoknak minősítését. Az elnök intézkedéséhez még hozzáfűzte: „Most már nem lehet azt mondani, hogy a két nép és a két ország barátsága nem tud megbirkózni egy hazugsággal.” Sokat sejtető szavak.
Algériában 1996-ban polgárháború dúlt a fanatikus iszlámhívők és a katonai kormányzat közt. A közel tíz évig tartó felkelés akkor tört ki, amikor 1992-ben az iszlamisták hiába győztek a választásokon, a hadsereg ellenállása miatt nem tudtak hatalomra kerülni. Százötvenezer áldozata volt a kölcsönös leszámolásoknak, gyilkosságoknak.
Az Atlasz hegységben, Tibirine helységben 1938 óta működött a ciszterci rend Notre-Dame trappista monostora. Még az algériai függetlenségi háború után is fennmaradhatott, igaz, az algériai hatóságok csak egyre kevesebb szerzetesnek engedték meg az ott-tartózkodást. Korábban majd négyszáz hektárt műveltek, aztán csak 12 hektáron termelhettek, és a szerzetesek száma sem haladhatta meg a tizenkettőt.
Az 1990-es években ebben a Medejja közeli térségben a hegyvidék terepviszonyait kihasználva rendkívül erős volt a FIS, az Iszlám Megdicsőülés Frontja, valamint a GIA, az Iszlám Fegyveres Csoport. A szerzeteseket többször megfenyegették, rendszeresen „forradalmi adóra” hivatkozva eltulajdonították terményüket, és 1993-ban két jugoszláv munkásnak, akik az épület felújításán dolgoztak, elvágták a torkát. A ciszterciek a növekvő veszély ellenére is úgy döntöttek, hogy maradnak.
Ezerkilencszázkilencvenhat március 27-én éjjel egy iszlamista kommandó hetüket elhurcolta, két társuk életben maradását annak köszönhette, hogy egy másik helyiségben aludt. A túsztörténet 52 napig tartott, legalábbis ekkor az egyik GIA-rádióadó bejelentette, hogy elvágták a hét francia szerzetes torkát. Rá pár napra, június 4-én az algériai hadsereg megtalálta egy út mentén a hét fejet. Akkor alig akadt valaki, aki megkérdőjelezte volna a hírt, hiszen a GIA-ról tudni lehetett, hogy nála kegyetlenebb csoport aligha van a térségben: a róluk készült képeken az Afganisztánt megjárt veteránok, akik a szovjetek kiűzésében vettek részt, gyakran pózoltak az általuk megcsonkított holttestek előtt.
A híres terroristaellenes vizsgálóbíró, Jean-Louis Bruguiere 2007-ig nyomozott az ügyben, ő csak sejtette, hogy valami nincs rendben a trappisták megölésének magyarázatával. Tőle Marc Trévidic vette át a dossziékat. Ekkor két változat keringett a gyilkosságokról. Az első szerint minden úgy történt, ahogy nyilvánosságra hozták, a bűntényért az egyetlen felelős a GIA. A másik változat már bonyolultabb: az algériai hírszerzést gyanították az ügy mögött, mégpedig azért, mert a szerzeteseket elrabló csoport vezetőjét, Dzsamel Zitunit ma már bizonyítottan az algériai kormányerők 1991-ben beszervezték.
Az algériai hírszerzésnek egyértelmű érdeke volt, hogy a külvilág előtt a lehető legjobban befeketítse az Iszlám Fegyveres Csoportot. Ha ezt sikerül elérni, akkor mindenfajta eszközt megengedhet a vele folytatott harcban. Mi lenne égbekiáltóbb bűn, mint a hét ártatlan szerzetes megölése? Az algériai hírszerzésnek Zituni révén megvolt az eszköze, hogy hatással legyen az események ilyen vagy olyan alakulására.
A franciák is megpróbáltak minden szálat megmozgatni, hogy a túszként fogva tartott szerzetesek nyomára bukkanjanak. Jelen volt a francia DST, a polgári és a DGSE, a katonai hírszerzés, aztán különböző miniszterelnöki és államfői tanácsadók, a külügy, a belügy, valamint a védelmi minisztérium szakértőinek hada. A sok bába közt… mondást kellene idézni, de volt olyan helyzet is, hogy „a bábák” inkább azzal foglalkoztak, miként lehet egymásnak keresztbe tenni, mint hogy az ügy felgombolyításával próbálkozzanak.
Tavaly júliusban felbukkant egy újabb vallomás, amely alaposan felforgatta az eddig ismerteket. Francois Buchwalter nyugdíjas tábornok, aki a szerzetesek elrablásakor katonai attaséként dolgozott Algírban, nyilatkozott a vizsgálatot folytató bírónak. A tábornok szerint a trappisták az algériai fegyveres erők helikopteréből – tévedésből – leadott gépágyútűzben vesztették életüket. Ő ezt egy francia katonai akadémián, a Saint-Cyren vele végzett, szavahihető algériai barátjától hallotta. A barát egyik fivére vezette a két helikopter egyikét, amely a rajtaütést végrehajtotta. Előzetesen olyan információkat kaptak, hogy a búvóhelyen GIA-terroristák vannak.
A helikopterek leszálltak, majd a kommandó átkutatta a búvóhelyet, ám itt csak a hét szerzetes golyók lyuggatta holttesteire bukkantak. Nem terroristaállást, hanem a túszok rejtekhelyét géppuskázták. A tábornok szerint itt kapcsolódik be az algériai hírszerzés, amelynek kapóra jött, hogy az egész gyilkosságot a GIA nyakába varrhatja. A szerzetesek feje nem sérült meg a húsz milliméteres, kis kaliberű gépágyúk tüzében, így levágták azokat, majd hetek múlva előkerültek a barbár iszlamisták elleni bizonyítékként.
Buchwalter tábornokot mindenki komoly és hiteles embernek ismeri, távol áll tőle mindenféle feltűnési vágy. Értesüléseit többször jelentette a feletteseinek, ám semmiféle utasítást ezzel kapcsolatban nem kapott. A történet első hallásra hihető. Csak ha jobban belegondolunk, akkor merülnek fel kételyek. Az iszlám fegyveres ellenállás miért hallgatott a hadsereg fatális tévedéséről? Hiszen ha a katonaság lőtte volna le a szerzeteseket, akkor ennél kiválóbb alkalom nem is adódott volna arra, hogy megbontsák a párizsi és algíri kormány barátságát, amely fegyverszállításokban is megnyilvánult.
A másik bökkenő, hogy továbbra sem találnak olyan dokumentumot, amely alátámasztaná a Buchwalter-vallomás hitelességét. Marc Trévidic bíró az eddig megkapott mintegy harminc titkosított iratban nem talált megerősítést. Hátravan még mintegy százötven dokumentum áttekintése, amelyek titkosítását a napokban törölte Sarkozy.
Ráadásul ellentmond Buchwalter tábornok vallomásának Philippe Rondot, a francia polgári titkosszolgálat egyik ásza, akinek neve azóta már több ügyben is előkerült. Akkoriban azért érkezett Algírba, hogy felfrissítse korábbi muzulmán kapcsolatait, hátha eljuthat a fogva tartott szerzetesekhez. Rondot tagadja, hogy valaha is hasonló információhoz jutott volna, mint a katonai attasé, akit szerinte megtévesztettek algériai barátai.
Tibirine monostora ma is áll, tizennégy évvel a tragédia után újból benépesítették az Algírból jött francia ciszterciek. A világból számtalan trappista zarándokol az Atlaszba, hogy lerója kegyeletét a meggyilkoltak emléke előtt. Talán ideje lenne, hogy a két ország is feltárja a szerzetesek halálának történetét.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
