A rizikófaktorral a fővárosban, a VII. kerület Kazinczy utca 5. szám lakói sem számoltak, és az említett módon próbáltak forrást, illetve vállalkozót találni 1895-ben épült, védett, műemlék társasházuk felújításához. Belépve az udvarra gyorsan megállapítjuk: szükség is volna a restaurálásra, a falakon még második világháborús, ’56-os lövésnyomok láthatók.
A társasház tulajdonosai 2006-ban döntöttek a tetőtér értékesítéséről, akkor még nem sejtve, ezzel mekkora terhet vesznek a vállukra. A pályázatra több cég jelentkezett. A legkedvezőbb ajánlatot a Donelly Kft. tette, mégsem e cég futott be győztesként, mert egy másik vállalkozás, az Argonauta Kft. csak minimális különbséggel szorult a második helyre, ezért mindkét pályázó ajánlatát a közgyűlés elé bocsátotta a közös képviselő.
A két cég közül a közgyűlés építési bizottsága 4:2 arányban továbbra is a Donellyt választotta kivitelezőnek, de a társasház közgyűlése egy hónappal később mégis az Argonautának szavazott bizalmat.
Az Argonauta 55 millió forintos ajánlatot tett a tetőtérért, ahol 12-14 lakást kívánt kialakítani, cserébe vállalta, hogy az épületet kívül-belül és gépészetileg is felújítja. Ezenfelül kijelentette, hogy saját beruházásban 52 millió forintért további munkákat (tetőszerkezet, zárófödém, héjalás cseréje, liftek építése) is elvégez. Az Argonauta azt ígérte: a jogerős építési engedély kiadása után egy hónapon belül megkezdi és tíz hónap alatt befejezi az építkezést.
2006 augusztusában megköttetett az építési fővállalkozási szerződés, ami – nem túlzás – elképesztő dolgokat tartalmazott. A szerződés részei pontban például ez olvasható: „Amennyiben az alább felsorolt dokumentumokban rögzített rendelkezések egymásnak ellentmondanak, úgy a rendelkezések tekintetében jelen szerződés az irányadó.” A dokumentumok alatt építési műleírás, fizetési terv, jogerős építési engedély, ütemterv és „tervek” szerepeltek. Több ezek közül nem is létezett a jelzett időpontban.
Érdekes az alábbi megállapítás is: „Jelen szerződés aláírását követően az 5. pontban felsorolt és szintén aláírt mellékletekkel együtt lép hatályba.”
A 13. pontban pedig rögzítették, hogy a szerződés aláírásakor a tervdokumentáció még el sem készült, és jogerős építési engedélyt sem szerzett be a cég. Ugyanakkor a kontraktus kitér a kötbérre, eszerint a cég késedelem esetén naponta a vállalkozói díj 0,1 százalékát köteles fizetni. Ez azért érdekes, mert e pont egy másik pont befejezési határidejére hivatkozik, ott azonban csak annyi szerepel, hogy a „befejezési határidő (…) a munkaterület átvételétől számított 365 nap”.
Az elképzelésre 2007 júniusában az erzsébetvárosi önkormányzat gazdasági bizottsága is áldását adta, a dokumentumot maga Hunvald György, az azóta előzetes letartóztatásban ülő szocialista polgármester látta el kézjegyével.
Adásvételi szerződést azonban továbbra sem kötött a két fél, annak tervezetét is csak 2009-ben készítették el. Az építkezés megkezdése így egyre csak késett, a lakók türelme fogyott, ezért a közös képviselő 2009 februárjában arra várt választ, mikor kezdi meg az Argonauta a munkát. A cég ezt követően megbontotta a födémet a padlástérben, ám más nem történt.
Az Argonauta azt a 2009. áprilisi vállalását sem teljesítette, miszerint a feltárást a fűtési szezon kezdetéig visszatölti, hiába szólították fel erre a lakók többször is. Be is ázott az idén télen több lakás: a rossz állapotú tetőzeten átjutó csapadék a megbontott födémen keresztül áztatni kezdte a lakásokat. Szalai Lászlóné két szobájának plafonján is beázás nyoma látható, Turcsányi Csaba eladás alatt álló lakásának mennyezetén pedig már több négyzetméter sárgállik.
Bujtor János előszobájában a lefittyedt tapéta, a nagyszoba plafonján éktelenkedő sárga folt jelzi: ez az otthon is beázik. – Az idén télen nedvesedett át először, a gerendák vizesek voltak – mutat a bejárata fölötti tartóelemekre, amelyek mellett ugyancsak szétrohadt a plafon, és az otthon bejárati ajtaja is megvetemedett. A tulajdonos, hogy enyhítse kárát, nejlonnal fedte le a tetőtérben a lakása fölötti födémet.
A padláson is megdöbbentő a kép: az Argonauta munkásai több sávban bontották meg a födémet, még 2008-ban. Mindenfelé a munkálatokból származó téglahalmok sorakoznak, így a több mint százéves tetőgerendákon is pluszterhelést róva a nem fiatal fa tartóelemekre. – Ami 110 év alatt nem rothadt, most már igen, és gombásodik is – mutat az egyik tulajdonos, Horváth Melinda a rothadó gerendákra, amelyek között több helyen az agyagra nejlont borítottak a lakók. Szalai Lászlóné megjegyzi: a tulajdonosok fűtötték a padlást, miközben többük beázott.
A lakók – műemlék épületről lévén szó – írtak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak (KÖH), ahonnan Sajti Zsuzsanna július közepén érkezett helyszíni szemlére. Megkeresésünkre a hivatalnok annyit közölt: ottjártakor megállapította, hogy az Argonauta Kft. a tetőtér-beépítés műszaki lehetőségeit vizsgálva a padlástérben a zárófödémet megbontva feltárási munkát végzett, ám a vállalkozó a munka után nem állította vissza az eredeti állapotot. A felszedett feltöltés miatt könnyebben átázott a födém. Megállapította továbbá, hogy a födémfeltöltés felszedése után keletkező sitt- és szeméthalmokat sem szállították el.
A padlástér használata és a födém rétegrendjének helyreállítása miatt a feltárási munka előtti állapotot helyre kell állítani. Ezt a társasház nem tudta a cégnél elérni, ezért a KÖH kötelezést adott ki a helyreállításra, amelyet a napokban postázott. Amennyiben az Argonauta nem teljesíti a hivatal előírásait, ötszázezer forintig terjedő eljárási bírságra számíthat.
Szerettük volna a történtekről az Argonauta képviselőjét is megkérdezni, a céghez azonban még a tudakozó sem tudott telefonszámot adni. Természetesen a jövőben – amennyiben élni kívánnak vele – lehetőséget biztosítunk véleményük közlésére.
origo.hu
Megrázó képeken az alsónemesapáti buszbaleset helyszíne
