Ez volt az első komoly magyar fotográfusi megjelenés Oroszországban – mondja Erdész László, a szentendrei Erdész Galéria tulajdonosa, aki Victor L. Menshikoff műgyűjtővel együtt részt vett a Tóth-kiállítás megszervezésében. A Rosszfoto a világ számos jelentős fotóművészének a műveit kiállította, mielőtt a XX. század nagy magyar fotóteljesítményei is sorra kerültek.
Zahar Kolovszkij, a központ vezetője maga is jó fotográfus, a klasszikus értékek mellett szisztematikusan tanulmányozza a kortárs teljesítményeket is. A kapcsolat közte és az Erdész Galéria, illetve az ott kiállító Erdész and Makláry Fine Arts között a tavalyi moszkvai Art Fairen alakult ki, de az orosz intézmény együttműködik a Magyar Fotográfiai Múzeummal és a budapesti Mai Manó Házzal is.
A klasszikus értékeknek szentelt kiállítás már bezárt, Tóth György tárlata azonban a hónap végéig várja a látogatókat, mégpedig a hét minden napján. Oroszországban nagy becsülete van a fotóművészetnek, mondja a művész, aki egyébként meglehetősen hosszú, de kifejező címet adott tárlatának: A női test szépsége, a női lélek kifürkészhetetlensége és különböző megjelenési formája az, amelyen keresztül el tudom mondani, mi van bennem. Kikerült a falra Tóth vallomása is, amely szerint „Tarkovszkijtól tanultam harangot önteni”, s szerepel a bemutatott művek között a Lolita című felvétel is, amely Nabokov és a magyar fotográfus munkássága közötti izgalmas érintkezési pontot jelent. Egyébként maga a fotóközpont is olyan helyen van, amely irodalmi, kulturális vonatkozásokban gazdag. A szép szecessziós épület abban az utcában áll, amely a Téli Palotától indul, s amelyben Csajkovszkij, Dosztojevszkij, Nabokov is élt.
Több kritika, filmhíradó foglalkozik a kiállítással, amelynek sikerét az is jelzi, hogy a művek ősszel valószínűleg Moszkvában és Novgorodban is közönség elé kerülnek. A kölcsönösséget jelzi, hogy a Rosszfoto a novemberi budapesti Art Fairen Magyarországon még soha be nem mutatott Rodcsenko-fotókat állít ki.

Súlyos galandféreg-fertőzés terjed Magyarországon