Újraszabályoznák a transzplantációt

Évente ezer transzplantációra váró beteg hal meg Németországban megfelelő szerv hiányában, ezért a szövetségi kormány újra akarja tárgyalni a vonatkozó jogszabályokat. A kérdés azután került ismét napirendre, hogy az egyik parlamenti frakció vezetője saját veséjét adta feleségének, s ezzel megmentette az életét.

Csak tájékoztatni kell. Magyarországon a szervátültetéseknél az úgynevezett feltételezett beleegyezés elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy aki agyhalál állapotába kerül, és életében nem tiltakozott írásban az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, annak szervei eltávolíthatók és felhasználhatók transzplantációs célra. A hozzátartozókat ilyen esetben a kezelőorvosnak csupán tájékoztatnia kell, elvileg nincs szükség a beleegyezésükre. Ha azonban a rokonok tiltakoznak, akkor azt általában figyelembe veszik az orvosok, s lemondanak a szervek kivételéről. Más a helyzet a kiskorúaknál, az ő szerveiket csak a szülő vagy a törvényes képviselő írásos hozzájárulásával lehet felhasználni. Élődonoros transzplantációra jelenleg csak a vese és a máj esetében van lehetőség, s csak akkor, ha a donor (aki a szervet adja) közeli hozzátartozója a betegnek. Nem vér szerinti rokonok esetében is megvalósulhat a szervadományozás. Ekkor a felek kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg, s csak akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyőződött róla, hogy a donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat van, és az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt. Hazánkban az első, emberen végzett transzplantációt Németh András hajtotta végre Szegeden, 1962. december 21-én, amely egy élődonoros veseátültetés volt. (Z. N.)

Berlin új lendületet akar adni a szervadományozásnak, amely XVI. Benedek pápa szerint a szeretet jele. A köztársaságban 12 ezer beteg vár transzplantációra, évente ezer személy veszti életét, mert elmarad a remélt szervátültetés.
A kényes téma azt követően került ismételten napirendre, hogy Walter Steinmeier, a nagykoalíciós kormány volt külügyminisztere, a szociáldemokrata parlamenti frakció jelenlegi elnöke egyik veséjét feleségének adományozta, és ezzel megmentette Elke asszony életét. A politikus példája nyomán mind az egészségügyi, mind a igazságügyi minisztérium kezdeményezte a szervátültetés megkönnyítését.
Az orvostudomány felkészültségével nincs gond. Annál kritikusabb a szerveket felajánló donorok alacsony száma és a kórházak közötti koordináció hiányossága. A folyamatot szűk keretek közé kényszeríti az 1990-es években kidolgozott transzplantációs törvény. Ennek kialakítása – jellemző módon – a köztársaság történetének leghosszabb törvényhozási eljárását követelte meg. Az előírás lényege: a klinikai halál beálltával az elhunyt szervei csak akkor ültethetők át, ha ő erre előzőleg írásos beleegyezését adta, vagy közvetlen rokonai egyetértenek azzal. A Berlinben működő szívközpont igazgatója, Roland Hetzer ezt úgy értékelte, hogy az elhunytnak több joga van, mint a betegségben szenvedő, élő személyeknek.
Ezen a helyzeten igyekszik változtatni az igazságügyi tárcát vezető Sabine Leutheusser-Schnarrenberger. A liberális politikus elképzelése: a klinikai halál megállapítása után az orvosok megkötés nélkül indíthassák el a szervátültetés folyamatát. E cél érdekében egy szintre kellene hozni a halottak és rokonaik jogait a haláltól fenyegetett páciensek méltányos elvárásával. Philip Rössler szövetségi egészségügyi miniszter transzplantációs koordinátorok kinevezését szorgalmazza, mivel a tapasztalatok szerint a kórházak nem tesznek meg mindent a szervátültetések érdekében. E jelenség mögött anyagi okok is meghúzódnak, a térítés összege ugyanis nem fedezi a költségeket, és nem ösztönzi a klinikákat, hogy jelentkezzenek a koordinációs hivatalnál. Az európai szervátültető hálózat, az Eurotrans Németországot import éllovasként tartja nyilván.
A közvélemény-kutatók kérdéseire válaszolva a németek nagy része támogatja a szervadományozást. A rendelkezésre bocsátott szervek száma viszont jóval kevesebb, mint más országokban. Az EU-tagállamok között e téren Spanyolország a jó példa: egymillió lakosra 35 adományozás jut. Az utolsó helyen Románia áll, ahol egymillió polgár mindössze egyetlen donorra számíthat.

Eljárás Dél-Afrikában. Vádat emeltek a Dél-afrikai Köztársaság legnagyobb magántulajdonú egészségügyi csoportjának, a Netcare-nek az igazgatója és öt sebésze ellen, mert szegény sorsú braziloktól és románoktól vett veséket ültettek át jómódú izraeli betegeikbe. Eljárást indult a Netcare-csoport vezette durbani Sainte Augustine magánkórház ellen is, mivel helyet biztosított a 2001 és 2003 között levezényelt 109 műtétnek. (MTI)