Vajay Szabolcs halálára

Ismét elment egy nagy magyar azok sorából, akiknek tönkretette az életét a kommunizmus. Svájcban meghalt Vajay Szabolcs magyar diplomata, író, a Genealógiai és Heraldikai Társaságok Nemzetközi Szövetségének korábbi elnöke, a johannita rend lovagja. Bölcs ember volt, tiszta szívű és igaz magyar. Az emigrációba kényszerített történelmi magyarság egyik utolsó, nagy egyénisége távozott el vele. Kora gyermekkorától kezdve magyar diplomata szeretett volna lenni, erre a pályára készült, hazáját akarta szolgálni. A rendkívül ígéretes kezdést követően az élet több és esetenként hosszabb vargabetűt kényszerített rá. Szakmai pályafutását a magyar királyi külügyminisztériumban kezdte. A világháborút viselő Magyarország külügyminisztere 1943-ban egyéves svájci ösztöndíjat adott Vajay Szabolcsnak, majd magántitkári megbízást kapott a világháborúból való magyar kiugrási kísérletet Svájcban irányító Barcza György nagykövet mellett. 1946-tól Párizsban rész vett a világháborút lezáró tárgyalásokon. A Magyarországot sújtó újabb arrogáns nagyhatalmi diktátumok parafálását követően Vajay Szabolcs az utcára került, nyomorgott. 1948-ban a csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel által kiváltott európai világháborús hisztéria közepette Vajay Szabolcs Argentínába menekült, ahol 1951-ben argentin állampolgárságot kapott. Buenos Airesben bekapcsolódott az ottani magyarság kulturális életébe. 1951-ben megalapította a Pázmány Péter Szabadegyetemet, egyidejűleg kulturális főszerkesztője volt az 1929-ben alapított, Délamerikai Magyarság című emigráns folyóiratnak. 1959-től Párizsban dolgozott az UNESCO-nál mint Argentia főképviselője.
A párizsi évek alatt rendszeresen dolgozott a szabad magyar sajtó és rádió kulturális rovatainak. 1955-től a Szabad Európa Rádió kulturális munkatársa. Rendszeresen írt a Hungária, az Irodalmi Újság, a Látóhatár és az Új Magyar Út című lapokba. Általánosan elismert nemzetközi szaktekintélyként tartották számon a családtörténet (genealógia) és a címertudomány (heraldika) területén. A Genealógiai és Heraldikai Társaságok Nemzetközi Szövetségének éveken keresztül elnöke, majd örökös díszelnöke volt. Ezzel kapcsolatos harminc év számkivetése utáni első hazatérése is. Amikor Jimmy Carter amerikai elnök visszaadta hazánknak a Szent Koronát és az insigniákat, a magyar kormány Budapestre hívta, hogy mint a koronavizsgáló bizottság első számú szakértője, segítsen azonosítani páratlan történelmi kincseinket. Szépírói munkásságát méltóan gazdag anyaggal mutatja be az Álmok álmodói, világraszóló magyarok című kötet, valamint az Új magyar irodalmi lexikon. Az elmúlt tíz év során megírta A johannita rend lovagjai 1854–1987 és A máltai rend magyar lovagjai 1530–2000 című könyveit, hatalmas történelmi családtablókat rajzolva a magyarság sok évszázados múltra visszatekintő nemesi családjairól. Szakértők egybehangzó véleménye: ezt a két művet kizárólag Vajay Szabolcs volt képes megírni. Vajay Szabolcs egész életét egy földműves szorgalmával és egy szerzetes puritán alázatával élte le. Munkássága hűséges tükörképe egyéniségének és annak a kornak, amelyben szeretett hazáját, a magyarságot oly sok gyalázatos, méltatlan csapás érte. Élete követésre méltó, eleven példa mindannyiunk számára.

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára