Visszatér-e a Kremlbe Vlagyimir Putyin?

Merre fordul Oroszország? Ez a kérdés állt a Valdaj Klub idei találkozóin zajló viták középpontjában. Ám az esetleges geopolitikai irányváltás sem érthető anélkül, ha nem tudjuk, hol is tart ma Oroszország, miként alakulnak a belső hatalmi viszonyok. Az exkluzív nemzetközi klub tagjaiként erről beszélgettünk Arnaud Dubien politológussal, aki a párizsi Nemzetközi Stratégiai Kutatások Intézetében az Oroszországgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó programok vezetője.

Nem kímélte a gazdasági válság Oroszországot sem. Milyen állapotban van ma az ország? Miként került ki a megrázkódtatásokból?
– Meggyengülve, de kifelé tart a válságból. Míg az elmúlt években a GDP növekedése nyolc százalék körül volt, addig a tavalyi visszaesés után az idén legfeljebb négy százalék várható. Oroszországnak ugyan a legtöbb európai országgal vagy az Egyesült Államokkal ellentétben nincs adóssága, s ez ütőkártya a kezében, az ország elmúlt tíz évben tapasztalt magára találását azonban megtörte a válság.
– Politikai értelemben a fő kérdés, mi lesz 2012-ben, s milyen irányt vesz ezzel a fejlődés…
– Hogy melyikük lesz a jelölt, azt hiszem, még ők maguk sem tudják. Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev ugyan jól kiegészítik egymást, azonban más-más stílust képviselnek, nem egészen ugyanúgy látják a világot, s jól leírható a különbség a mögöttük álló körök között is. S bár Putyin azt hangsúlyozta, hogy egy párthoz tartoznak, ugyanott tanultak, s húsz éve együtt dolgoznak, a két politikus között az életkorban 13 év, egy generációnyi a különbség. Medvegyev a peresztrojka idején, 1987-ben, a késői szovjet korban végzett a leningrádi egyetemen, míg Putyin 1975-ben. Ezenkívül nem szolgált a KGB-ben sem. Ebből adódóan más a tapasztalatuk, más körülmények között alakult ki szilárd képük a világról. Ez nagyon fontos annak megértéséhez, hogy Medvegyev számára a politikában is kissé mások a prioritások. A modernizációhoz, az állam szerepéhez, a szabadságjogokhoz másképp viszonyul, ami nem jelenti azt, hogy ez szöges ellentétben állna Putyin nézeteivel. Így ha Medvegyev maradna még hat évig a Kremlben, Oroszország feltehetőleg egy árnyalattal európaibb irányt venne.
– Bár a két politikus mögötti csapatok láthatóan a saját játékukat is játsszák, a tandem azért mégiscsak egy csapat. Vagy nem?
– Putyin és Medvegyev között aligha lehet bármiféle ellentét, a két csapat érdekei azonban ütköznek. Így hol nyíltan, hol a színfalak mögött folytatják elsősorban egzisztenciális harcukat. Ezt a faktort semmiképpen sem becsülném alá, s úgy gondolom, bizonyos helyzetben komoly befolyással lehet az események alakulására.
– S milyen megfontolások befolyásolhatják Putyin döntését? Mert egyelőre, legalábbis úgy tűnik, hogy ő dönti el, vissza akar-e térni.
– Szimbolikus értelemben biztosan fontos számára a Kreml, s Putyin szeretne visszatérni. Ez jelképezi ugyanis a hatalmat Oroszországban. Más kérdés, hogy akar-e újra elnök lenni, ismét külpolitikával foglalkozni, csúcstalálkozókra utazni. Nem biztos. Legutóbb azt nyilatkozta, hogy a kormányfői munka tökéletesen kielégíti, konkrét dolgokkal foglalkozhat. Arról is hallani mostanában, hogy Putyin a duma elnöki székébe ülne át, s a miniszterelnök egy új, a szó átvitt értelmében is „energikus” politikus, Szecsin lenne. Egy másik állítólagos forgatókönyv szerint Medvegyev folytatná az alkotmánybíróság elnökeként. Be kell vallani, valójában most még mindenki csak találgat, s a lényegi dolgok csak jövőre derülnek ki.
– Addig is árulkodó lehet a kormányban és az elnöki adminisztrációban ősszel várható átrendeződés…
– Ilyen mozgás valóban várható. Medvegyev számára komoly problémát okoz, hogy gyengék a pozíciói az erőszakszervezetekben, a titkosszolgálatokban és a rendkívül fontos energiaszektorban. Nem nevezhető egyértelműnek a befolyása magában az elnöki adminisztrációban sem. Nariskin Putyin embere, Szurkov még régről maradt. Ő ellenőrzi az igazságszolgáltatást, az alkotmánybíróságot és a számvevőszéket, ez azonban kevés. Valóban sokatmondó lehet, s a hatalmi erőviszonyok változására utalna, ha a belügy vagy a titkosszolgálatok élén, az energiaszektorban és az elnök környezetében Medvegyevhez közelebb állók váltanák a jelenlegi vezetőket.
– Az ismét erőre kapott „kremlinológusok” már a kormányzóváltásokból is messzemenő következtetéseket igyekeztek levonni. Megalapozottan?
– Ezeket a váltásokat nem csupán a tandemen belüli erőviszonyok szempontjából érdemes vizsgálni. Már csak azért sem, mert e döntések alapvetően a két csapat közötti kompromisszumot tükrözték. Az a tény azonban, hogy leváltották Sajmijevet vagy Rosszelt, önmagában érdekes. A régi nagy titánok közül már csak Luzskov moszkvai polgármester maradt, akinek szintén meg vannak számlálva a napjai. Bár különböző praktikákkal próbálja húzni az időt, tisztában van ezzel ő is. Putyin és Medvegyev csapata sem várná meg elmozdításával mandátuma jövő évi lejártát, kérdés csupán az, hogy ki milyen kompromisszumot, árat hajlandó vállalni e váltásért. S ismét csak érdekes jelzés lehet, kinek az embere kerül Moszkva élére.
– Természetesen nem mindegy, Medvegyev vagy Putyin lesz a következő elnök, de el tudja képzelni, hogy Oroszország lényegesen más irány venne egyikük vagy a másikuk győzelme esetén?
– A külpolitikában aligha lenne lényeges különbség. Oroszország helye, érdekei ugyanis meghatározottak. A hangsúlyok azonban kissé eltérhetnek, s ne felejtsük el a személyes tényezőt sem. Putyin neve a kemény müncheni retorikához kötődik, míg Medvegyev fogadtatása akkor is kedvezőbb, ha ugyanazt mondja, mint Putyin.