Zenés séta a promenádon

MAHLER AZ OPERÁBAN. Tegnap este az Operaház Székely Bertalan-termében avatták fel Krasznai János szobrászművész alkotását, Mahler portrészobrát. A Székely Bertalan-terem előterében a Mahler születésének 150. évfordulója előtt tisztelgő Gustav Mahler Budapesten című kiállítás nyílt, majd Mahler II. (Feltámadás) szimfóniája csendült fel a színházteremben, Fischer Ádám vezényletével. E mű az Operaház falai között született.

Klösz György mintegy száztíz éves híres felvételén keménykalapos urak olvasgatnak a Reitter Kávéház teraszán. Arcukon elégedettséggel néznek a fotográfus objektívjébe. Odabenn Lechner Ödön tervezte faburkolat, falikárpitok. Igazi békebeli hangulatot árasztó kép. Az Andrássy úti kávéház korábban is neves vendégeket fogadott, törzshelye volt Szinyei-Merse Pálnak, Puccininek és a pesti Operaházat 1888 és 1891 között igazgató ifjú osztrák zeneszerzőnek, Gustav Mahlernak.
Lechner kávéházi berendezései elpusztultak, a később a Balettintézetnek is otthont adó Drechsler-palota árkádsorát deszkák zárják el, az épület sorsa aggodalomra ad okot. Mégis, tegnap, ahogy Liszt valamelyik szonátája, vagy egy-egy édesbús standard dzsesszdarab felhangzott az Andrássy úton, nem a sötét közelmúlt kísértett, inkább úgy érezhettük, pillanatokra a Klösz által megörökített, szépiaszínű világ ragyog az útra a sűrű bárányfelhők közül.
A Bajcsy-Zsilinszky úttól az Oktogonig öt színpadon állítottak fel zongorákat. A látvány már önmagában műalkotásszerű, de semmit sem ér egy hangszer, ha néma marad. Ismert és az ismertség felé törekvő ifjú muzsikusok csaltak maguk köré lelkes hallgatóságot, a színpadok között az Olvasóliget babzsákjain lehetett lapozgatni „ottfelejtett” köteteket. Sztravinszkij és Sztálin, Pécs, Európa kulturális fővárosának programfüzete karnyújtásnyira egymástól. S mivel nem csak igével vagy zenével él az ember, lehetett választani: kávék és sütemények garmadája, szittya pita és Ráhel flódnija fokozta az élvezetet. Erkel, Mahler és Liszt belvárosából nem hiányoztak a kétlovas konflisok sem, s hogy az időutazás még szürreálisabb legyen, egy Ikarusz állt keresztbe az úton. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1800-as járatának virtuális útvonala egy felemelő évszázad szép állomásain keresztül haladt.
A legkülönösebb „álomképet” a zenés korzó elején láttuk. Félmaratoni futók, zongoraművészeket ünneplő hallgatóság, egy úton.