Zug a ligetben

E B E K  H A R M I N C A D J Á N

Sehol sem találom a bejáratot. A szögesdrótokon keresztül alighanem be lehetne mászni, ott, ahol a vaskos téglakerítés bedőlt, ám a bozótban őrkutyák csaholnak, úgyhogy inkább kívül maradok. De sehol egy lélek. Úgy ötven méterrel odébb, a zugligeti iskolával szemközt tájidegen kockaház áll, elég lepukkant, de mint a fal tetejére kapaszkodva látható, ez az épület is ide tartozik, az egykor híres-neves Fácánoshoz. A terület Mátyás király fácános kertje volt valaha, innen a név.
Régen persze nem volt sem fal, sem kerítés, meg kockaház sem, ezek mind Rákosiék találmányai az ötvenes évek elejéről – ki máséi is? A terület régi tulajdonosai, Riegler Ignác szappanfőzőmester és utódai annak idején szabad bejárást engedtek ide bárkinek, az épületekben étterem, szálloda működött. A környéket szőlő borította, amely között a XIX. században sorra létesültek üdülők, éttermek.
Most a többszöri kopogásra sem nyit senki ajtót, pedig a pléhkapun túl piros Suzuki parkol. Aztán a kockaház egyik ablakán át csak észrevesz a biztonsági őr, kedves, kalózkülsejű úr. Szakálla ősz, karján nagy tetoválások. Azt mondja, tudomása szerint nincs odabent semmi, húsz éve üres a ház, de sajnos nem engedhet be, tiltja a szabályzat.
Mint hasonló esetekben már annyiszor, most is a tulajdonoshoz, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-hez fordulunk bebocsátást kérve. De a kapu zárva marad. A kommunikációs igazgatóság leveléből annyit tudunk meg: társaságuk, illetőleg már jogelődje is vizsgálta az ingatlan hasznosításának lehetőségeit. Mint korábbi cikkek beszámolnak róla, a területre négy új szállodaépületet, kaszinót terveztek, de felmerült az is, hogy kormányzati negyed, illetve miniszterelnöki központ jöjjön itt létre. Fogalmazhatnánk úgy is: végül felülkerekedett a józan ész, ám valójában a jelek szerint a pénzhiány volt az oka, hogy nem sikerült beépíteni az ősparkot, szétbombázni a Hild József tervezte klasszicista szállót. Fura, ki gondolná, hogy néha az üres (állami) pénztárcának is lehet örülni… És a helyzet mit sem változott: „Figyelemmel a területen lévő felépítmények állapotára, korszerűtlen, környezetbe nem illő épületmaradványokra, a műemléki kötöttséggel járó korlátozásokra, követelményekre, a bontási, felújítási, valamint beruházási költségek milliárdos nagyságrendjére, a hasznosítási cél megvalósításához nem áll rendelkezésre megfelelő anyagi forrás”– szól az MNV Zrt. válasza. Mint megtudjuk, az állami vállalat pályázati úton próbálta hasznosítani a területet és az épületeket, a cél olyan rendezvényközpont létrehozása volt, amely kormányzati és magáncélra is egyaránt igénybe vehető. Tervezték mindezt a központi költségvetés megterhelése nélkül. Csakhogy érdeklődés hiányában a tervekből nem lett semmi. Mint a hivatalos hangvételű írásos közlés zárul: „Az MNV Zrt. folytatja a terület hasznosítására vonatkozó költségtakarékos hasznosítási lehetőségek feltárását.”
Hogy miért is nem sikerülhetett befektetőre lelni, arra már a Zugligeti Egyesület elnökével keressük a válaszokat. A válasz egyszerű: építési telekként, magas áron hirdették meg a területet, holott az önkormányzat rendelete értelmében a park nem beépíthető.
Salamin András igazi lokálpatrióta, a sajtóban többször is Zugliget védőjeként emlegetik. Rendszeresen szervez túrákat a környéken, aktívan részt vesz a politikai életben, könyvet írt Buda-hegyvidéki vasutak címmel, s társaival lelkesen küzd a helyi értékek megmentéséért.
A Fácános önmagában alighanem külön könyvet, akár regényt érdemelne. Érdemes lenne bemutatni a Riegler családot, amely 1856-ban építkezésbe fogott, s éttermet, harmincszobás üdülőt hozott létre itt, Zugligetben. Nyomukban négy másik vendéglő is nyílt, közölük talán a Disznófő a legismertebb, de mára mind megszűnt, épületeik, környékük szintén ebek harmincadjára került. Külön fejezetet kaphatna például Horthy Miklós kormányzó fia, István is, aki katonatársaival gyakran múlatta itt az időt, az egyik épületet el is nevezték Horthy-villának. Aztán következhetne a Rákosi- és Kádár-korszakról szóló rész, amikor titkos oktatóbázist hoztak itt létre, a területet hermetikusan elzárták, még a kőfal előtti járdát is fegyveresek figyelték, s ha valaki megállt itt, rögvest továbbhaladásra szólították fel. Állítólag III/III-as ügynököket okítottak az egykori fogadóban, s bár a szocializmus épült, az épületek állapota romlásnak indult. Később, a nyolcvanas évek elején a Fácánosban bujkált Carlos, a hírhedt terrorista, míg ki nem utasították végleg Magyarországról. (Jelenleg Franciaországban tölti életfogytiglani börtönbüntetését, néhány éve feleségül vette ügyvédnőjét.)
A zugligeti civilek végre új fejezetbe is kezdenének. Salamin András reménykedik, szerinte a választásokat követően lehet rá esély, hogy a kerület vegye kezelésbe a komplexumot. A hegyvidéki polgármester, Pokorni Zoltán asztalára javaslatot tettek le, amely a lehetséges hasznosítást részletezi. Salamin Andrásék elképzelése szerint a kilenchektáros park hatvan év múltán ismét megnyílna a nagyközönség előtt, újból kiránduló-piknikező hely lehetne. Ez nem kerülne sokba. Az épületek rendbetétele viszont igen, ám erre, ahogy az MNV Zrt.-nek, a kerületnek sincs pénzforrása. A terv éppen ezért az, hogy befektetőknek adnák bérbe azokat, akiknek végre kellene hajtaniuk a felújítást, cserébe tíz-tizenöt évig nem fizetnének díjat a használatért. Salamin András elmondása szerint a közeli lóvasút-végállomás csodás, szintén rendkívül lepusztult kastélyépületének ilyen jellegű hasznosítására már ki is írták a pályázatot. Reméli, hamarosan ugyanígy tehetnek a Fácánossal is. Azt szeretnék, ha újra vendéglátóhelyek üzemelnének itt, valamint különféle közösségi helyek, kiállító-, előadótermek. Ehhez uniós forrásokat is be lehetne vonni, mint történt az számos más épület rendbetétele során szerte az országban. A Hild-villában tájékoztatása szerint zajlottak állagmegóvó munkálatok a közelmúltban: megerősítették a tetőt és a pince falait. A civil vezető is hallott arról, hogy a miniszterelnök hivatalát és rezidenciáját akarták beköltöztetni a pazar épületekbe, ám ezt az ötletet – erősíti meg – elvetették, s a kormányzati negyed terveinek bukása, valamint a gazdasági válság beállta után aligha reális, hogy újra napirendre kerüljön.
Ezerkilencszázkilencvenhétben két építész, Koszorú Lajos és Laposa József részletes rendezési tervet tett le az önkormányzat asztalára, amellyel szintén támogatni kívánták azt a célkitűzést, hogy a Fácános ismét kulturális központ s a budapestiek szabadon használható kiránduló-, mulatóhelye legyen. Mint kifejtették, a rendszerváltozás óta eltelt évek alatt a fővárosban számtalan sportterület, közpark, közösségi célú zöld felület szűnt meg lakásépítés, kereskedelmi és gazdasági tevékenységek térfoglalása miatt. A helyi közösségek érdekérvényesítő ereje pedig gyengének mutatkozott az ilyen irányú folyamatokkal szemben. Fejlesztésekre azonban a Fácánosban is feltétlen szükség van, hiszen kell hogy legyen a területnek olyan gazdája, aki felel érte, aki az ingatlan hasznából költ rá, és gondozza azt. 1997-ben az önkormányzat és a tervezők megtalálták a közös hangot, az így elkészült rendelettervezet továbbra is külterületként szabályozta a területet, csak átépítést, felújítást, kisebb bővítést engedélyezett, s tiltotta a földrészletek megosztását, az erdőterület csökkentését. Az elképzelésből azonban nem született rendelet, viszont azóta eltelt közel másfél évtized, amely alatt a pusztulás folytatódott. (A rendezési terv készítői részletesen beszámoltak elképzeléseikről: Mátyás király zugligeti Fácánosa – Lehetséges és szükséges lenne végre kialakítani az ingatlan konszenzuson alapuló fejlesztési programját. Magyar Nemzet, 2005. január 28.)
A Zugligeti Egyesület elnöke szeret álmodozni. Salamin András azt mondja, látja maga előtt a megújuló Fácánost. Igazán boldog pedig akkor lenne, ha újra járna villamos is a Zugligetben.