A színész és az építő

A baloldal képtelen belenyugodni abba, hogy Orbán nem Gyurcsány. Az örökös hasonlítgatással és összemosásokkal már a parlamenti választások előtt is egyre kevesebbeket, talán csak a legtájékozatlanabbakat sikerült megtéveszteniük. Mindenáron egy nevezőre akarják hozni a két politikust, akik tűz és víz

Még nem is került kormányra, már megvádolták Orbán Viktort, hogy lám-lám, neki is megvolt az őszödi beszéde. Tavaly szeptemberben, Kötcsén tartotta, és képes volt nagymértékű politikai átrendeződésről beszélni. „Eltitkolták!” – harsogta a média, elfelejtvén megemlíteni, hogy a kötcsei, elvileg zártkörű tanácskozások beszédeit nyolc éve nem szokás nyilvánosságra hozni. Az országgyűlési kampány miatt egy jobboldali lapban ez a beszéd – vitatható politikai haszonnal – idén tavasszal mégis megjelent. A baloldal azonnal lecsapott: itt van Orbán őszödi beszéde! Tartalmát kiforgatva hosszasan foglalkoztak vele, mint a jobboldal borzalmas lelepleződésével. „Centrális erőtér!” – kiabálták összefüggéseiből kiragadva Orbán Viktor szavait, mint diktátori hajlamainak par excellence bizonyítékát. Egy adott politikai konstellációra vonatkozó, adott történelmi pillanathoz kötött illúziótlan politikai elemzést erőszakos személyes törekvésnek, valóságtól elrugaszkodott egyéni ambíciónak igyekeztek láttatni. A „centrális tér fog kialakulni”-t elferdítették: „Orbán akar centrumban lenni!” Korrekció még akkor sem történt, amikor egyértelművé vált, hogy Orbán állításai nem légből kapott píármondatok voltak: a politikai rengéshullámok valódiak voltak, a választások pedig ezerszázalékosan igazolták a nagy erejű, teljes politikai átrendeződést. Kár, hogy a baloldali érzelmű politikai elemzők közül egyetlenegynek sem volt bátorsága kimondani: elnézést, tévedtünk, meg rágalmaztunk is kicsit.
Az MSZP holdudvara tehát minden erőfeszítése ellenére sem tudta őszödi beszéddé átstilizálni a tavalyi kötcsei beszéd mögöttes tartalmait. Ezt nevezik bumeránghatásnak: a baloldal válogatatlan eszközökkel minél inkább bizonyítani akarta, hogy Orbán Viktor kormányra kerülve, a centrális erőtér kellős közepén – esetleg koronával a fején – föl fogja forgatni az országot, s megdől a csupa modernitással kicicomázott, káosszá züllött „rend”, az emberek annál nagyobb kedvet éreztek arra, hogy a „felforgatóra”, a rendnek hazudott káosz megszüntetőjére szavazzanak.
Az igazmondó baloldal szerint Orbánnak nem ez volt az első őszödi beszéde. Már 2008 tavaszán tartott egyet zárt körben, a Kéri László által szervezett rendezvényen, a filmművészeti egyetemen. (Ha rosszindulatú lennék, megkérdezném: jobboldali politikus szereplésével létezhet valóban zártkörű rendezvény, ha azt Kéri László szervezi?) Kéri betegre exkuzálta magát, ő nem tehet semmiről, ami kiszivárgott, hát az kiszivárgott. Lendvai Ildikó diadalmas nyilatkozatát „a Fidesz szociális feketelistájáról” mindenesetre azonnal közölte a 168 Óra (2008. május 26.). Orbán majd még csak két év múlva nyer választást, de az MSZP, amely egyfolytában a Fidesz programnélküliségével bombázta az embereket, már tudni vélte, hogy Orbán borzalmas megszorításokat tervez. Hogy honnan? Hát „Orbán őszödi beszédéből”, ahogyan a Kéri-féle rendezvényen elhangzottakat nevezték.
A baloldali sajtó évekre visszamenő szorgalmas olvasásával meglepő fölismerésre juthatunk. Az elmúlt években Orbánnak legalább négy őszödi beszéde volt, míg Gyurcsánynak csak egy. Ebből is látszik, hogy a baloldal szerény, visszafogott és igazmondó.
Vajon mi lehet a mélyén annak, hogy a baloldal az őszödi beszédet, jelzőivel együtt – igazság-, hazugság- – egyfolytában rá akarja ragasztani a jobboldalra? Most éppen Pintér Sándor belügyminiszter mondott volna szerintük „igazságbeszédet”. Nem Krekó Péter, a Political Capital elemzője az első, aki fölteszi a kérdést: lesz-e Orbánnak őszödi beszéde? (Magyar Nemzet, szeptember 28.) Már a csapból is Orbán és az őszödi beszéd folyik… Van az angoloknak erre egy jó kifejezésük: „wishful thinking” (vágyteli gondolkodás, titkolt kívánság). A baloldal képtelen belenyugodni abba, hogy Orbán nem Gyurcsány. Az örökös hasonlítgatással és összemosásokkal már a parlamenti választások előtt is egyre kevesebbeket, talán csak a legtájékozatlanabbakat sikerült megtéveszteniük. Mindenáron egy nevezőre akarják hozni a két politikust, akik tűz és víz. Csak az igazi, a mögöttes szándékot nem ismernék el soha: hogy az összehasonlításokkal a kormányzásban impotens Gyurcsányt föl akarták stilizálni Orbán szintjére, most pedig Orbánt szeretnék letaszítani – például az őszödi beszéd gyakori emlegetésével – Gyurcsány szintjére.
Sose felejtsük el a baloldal mozgalmi gyökereit. Bajkeverő profizmusuk onnan adódik, hogy – a jobboldallal ellentétben – nem uralmuk, nem kormányzási gyakorlatuk mögött álltak évszázadok, hanem csak a hataloméhségük mögött.
„Orbánnak nem lesz őszödi beszéde” – jegyzi meg Török Gábor politológus (Inforadio.hu, szeptember 16.). Miért lenne? – kérdezhetnénk. Nem szomorú, hogy egy politikai kalandor saját hazugságairól szóló bevallása ennyire megemelkedhetett? Hogy fogalommá nemesedhetett? Nem lehangoló, hogy az őszödi beszéd hovatovább gyakoribb hivatkozássá, stabilabb politikai szimbólummá, ismertebb fogalommá válik, mint Kossuth Lajos ceglédi vagy Apponyi Albert beszéde a párizsi béketárgyalásokon?
Most, az önkormányzati választások előtt a baloldal teljes erővel azon dolgozik, hogy a kormányba vetett bizalom csökkenjen. Utolsó reményük, hogy a kormánytagoknak (ha nem Orbánnak, legalább a belügyminiszterének) legyen végre egy igazi őszödi beszéde, azaz le lehessen végre őket is rántani a sárba, ki lehessen jelenteni, hogy tessék, ők is hazudtak, mellébeszéltek. Suttogó propagandájuk fő szólama az, hogy „a politikusok mind egyformák”. (Gyurcsány legalább táncolt, meg kóborló kislányokat kézen fogva vezetett haza.) Saját politikusaik újabb és újabb lebukását, a még mindig szaporodó büntetőügyeket vagy nem, vagy igen visszafogottan kommentálják. Majd ha bebizonyosodik, akkor elítéljük, mondják a 2006-ban megvertekről, miután tanúvallomások, orvosi látleletek, bírósági iratok, börtönőrök vallomásai, tényfeltáró riportok sora, sőt könyvek tanúsítják az igazságot. A kormánnyal szemben viszont éberek, lemondásokat, beismeréseket követelnek, hazug beszédről képzelődnek. De felteszi-e a magának a mai baloldal a kérdést, hogy vajon miért nem csökkent mégsem a jelenlegi kormány népszerűsége? Hiszen ilyen kevés idő alatt a tömegek életében nem történhet érdemi változás!
Úgy tűnik, a baloldal még mindig nem ismeri sem megmaradt, sem elvesztett szavazóit. Hogy az emberek a kis változásokra is érzékenyek. Hogy az ígéretek betartását nagyon figyelik. S az intézkedésekből nagyon jól látják a tendenciákat. És jobban tudják az agyafúrt politikai elemzőknél, hogy Orbánnak nem azért nincs és nem is lesz őszödi beszéde, mert nem akar előállni a farbával, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy ő Orbán Viktor és nem Gyurcsány Ferenc.
Nietzsche szerint kétféle ember van. Az egyik, a régi típusú, az „építő”, a másik pedig a „színész”. A két típus mindig egymás ellen dolgozik. Ahol a színész kerül uralomra, ott az építő, a hosszú távra tervező háttérbe szorul. Ez a gondolatmenet jól használható a volt és a jelenlegi miniszterelnök gyökeresen eltérő típusának mélyebb megértésére. Gyurcsány Ferenc lényegét tekintve „színész”, Orbán pedig „építő”. Ő már 1998 és 2002 között is hosszú távra tervezett, most miért tenne másképp? A baloldal hiába szuggerálja, hogy Orbán személyes érdektől vezetve tervez nagyobb időtartamra. Egyre több ember látja és érti, hogy az ország stabilitásának eléréséhez hosszú távra kell tervezni, s főleg: hiteles emberekkel.