Európából nézve egyelőre értetlenség, közöny, sőt felháborodás övezi a klubvilágbajnokságot. Érdemes végigböngészni a neves európai sportportálokat, egyelőre felsőbbrendű távolságtartással követik az eseményt. Már az vicc, ahogy kiválasztották a csapatokat. Miért lennénk továbbá kíváncsiak az egész évben a Bajnokok Ligájában és a topligákban csúcsformában robogó és nap mint nap látható sztárokra kizsigerelve, leeresztve ismeretlen, de legalábbis inkább csupán hallomásból ismert, a radar alatt futó csapatok ellen? Hogyan fordulhat az elő, hogy a klubvilágbajnokságot ugyanakkor, sőt ugyanott, az Egyesült Államokban rendezik meg, mint az észak- és közép-amerikai zóna (CONCACAF) kontinensbajnokságát, az Arany Kupát? Mintha az Eb egybeesne a BL elődöntőjével és döntőjével, ami, szükségtelen ecsetelni, képtelenség.
Haladjunk sorjában! A FIFA természetesen matematikai modellel, a jól ismert koefficiensszámítással igyekszik alátámasztani a részt vevő csapatok körének kiválasztását, továbbá egy nemzetet csupán két együttes képviselhet, mégis röhejes, hogy hiányzik a mezőnyből az aktuális angol, spanyol és olasz bajnok, a Liverpool, a Barcelona és a Napoli. Ez olyan, mintha a vb-t Anglia, Spanyolország és Olaszország nélkül rendeznék meg (noha az olaszok lemaradtak a legutóbbi két tornáról). A lajstromot persze bővíthetjük az Arsenallal, a Milannal, továbbá az ismertség és hagyomány alapján az Ajaxszal, a Monacóval, valamelyik görög, illetve török csapattal, mondjuk az Olimpiakosszal és a Galatasarayjal, a majd negyvenmilliós Lengyelország egyik klubjával és, politikailag korrekt módon, a Dinamo Kijevvel.
S miért a Red Bull Salzburg, miért nem a Sparta vagy a Slavia Prága, a Crvena zvezda vagy a Partizán Belgrád, a Dinamo Zágráb, netán a Ferencváros?
A klubvilágbajnokságra is szép jövő vár
Ha ezt összeadjuk, akkor máris legalább huszonnégyig számolhatunk. A klubvilágbajnokság harminckettes mezőnyében viszont csupán tizenkét európai klubnak szorít helyet a FIFA. Bárhonnan nézzük is, nonszensz, de legalább a FIFA következetes, hiszen az utolsó, még harminckét csapat részvételével megrendezett klasszikus világbajnokságon, a katari vb-n is csupán tizenhárom európai ország lehetett ott. Sőt negyvennyolcra sem az öreg földrész kedvéért bővítették a mezőnyt.
Amiatt sincs értelme sopánkodni, hogy a klubvilágbajnokság eleve halálra van ítélve. A vb-történet is nehezen indult, kezdetben Amerikába az európai, Európába pedig az amerikai csapatok vonakodtak átruccanni holmi „world cup” miatt, arra pedig a jelenből végképp nehéz magyarázatot lelni, miért kellett 1960-ig, sőt inkább 1976-ig várni az első Európa-bajnoksággal. Sokan a BEK Bajnokok Ligájává átalakítását is kárhoztatták, aztán milyen sikersztori lett belőle.
A klub-vb-t ráadásul szakmailag is szépen be lehet csomagolni:
- találkoznak a különböző földrészek futballkultúrái
- a világszerte népszerű európai csapatokat és sztárokat élőben csodálhatják a rajongók a helyszínen, ezúttal Amerikában;
- kiderül, az európai klubok valóban erősebbek-e a többi földrész csapatainál. Mindez persze csupán máz, nem ez a lényeg, hanem az üzlet, a pénz, a befolyás.
Korunk világgazdaságában Európa egyetlen ágazatban centrum csupán a mai napig: a futballbizniszben. Az európai szövetség, az UEFA igyekszik is megőrizni és megóvni ezt a kiváltságot, a FIFA azonban globális szervezet, globális érdekekkel.
Nem véletlen, hogy egyre feszültebb a FIFA és az UEFA viszonya, aminek látványos jeleként a nemzetközi szövetség májusi közgyűlését az európai küldöttek Aleksander Ceferin UEFA-elnökkel az élen, Csányi Sándor MLSZ-elnökkel a soraikban tömegesen hagyták ott sértetten, mert Gianni Infantino, a FIFA elnöke – amúgy a szaúdi tárgyalásai miatt… – késve futott be.
A FIFA globális terve: Amerika meghódítása
A FIFA-nak több évtizedes álma, hogy piacként meghódítsa az Egyesült Államokat. Az 1994-es világbajnokság csak a kezdeti lépés volt. Az észak-amerikai liga (MLS) mára ugyan megvetette a lábát az USA-ban, de továbbra sem mérhető a kosárlabdához, az NBA-hez és a baseballhoz, az MLB-hez, de talán még a jégkoronghoz, az NHL-hez sem. Innen nézve kész szerencse a klubvilágbajnokság és az Arany Kupa egybeesése, még nagyobb futball-, akarom mondani, „soccer” őrület kerítheti hatalmába az USA-t. (Külön pech viszont, hogy az NHL és az NBA döntője is szorosan alakul, lekötve az amerikai sportkedvelők figyelmét.) Lehet persze akadékoskodni, akadnak olyan játékosok, akik mindkét tornán érdekeltek lehetnének – miként arról Fafa Picault (Haiti, Inter Miami), Stephen Eustáquio (Kanada, FC Porto) és Matt Evans (Guatemala, Los Angeles FC) esete árulkodik –, de a FIFA a saját elveit felrúgva ezen könnyedén túllépett: az érintetteket a klub-vb-n való szereplésre kötelezte.
A pénzügyi sarokszámok beszédesek igazán. A FIFA egyelőre egyértelműen befektetésként tekint a klubvilágbajnokságra.
A szervezet kétmilliárd dolláros bevétellel számol, amiből csak másfél milliárd (tévéközvetítési, illetve marketingjogok) biztos, az elmúlt napok hírei, az érdektelenség hallatán az előzetesen kalkulált félmilliárd dolláros jegybevételt illetően lehetnek kétségeink. Ennél is árulkodóbb adat, miszerint a tervezett kétmilliárd dollárból a FIFA egymilliárdot oszt szét a csapatok között, tehát legalább a bevétel felét.
A 2022-es katari vb valamivel több mint 6,3 milliárd dollárt hozott a FIFA konyhájára, ebből csupán 440 millió dollár ütötte a résztvevők markát. Hatalmas különbség. A labdarúgás, utaltunk rá, ma már globális játék és üzlet, szinte teljesen elvesztette a nemzeti jegyeit.
UEFA vs. FIFA: ki uralja a futballt?
A legismertebb, legpiacképesebb és legszínvonalasabb bajnokság, a Premier League csak földrajzilag Anglia futballbajnoksága, valójában nemzetközi brand, a klubokban a földkerekség legjobbjai játszanak szerte a nagyvilágból, s persze a mérkőzéseket is közvetítik mindenfelé. Kisebb léptékben ugyanezt mondhatjuk el a többi topligáról, amelyek egytől egyig üzletileg is védik a maguk érdekét. Hatványozottan ugyanez érvényes az UEFA sorozataira, élen természetesen a Bajnokok Ligájával.
Ezen érdek hiúsította meg – hiába támogatta a legnevesebb klubok többsége, hiába álltak rajtra készen a befektetők – a Szuperliga bevezetését, mert akkor a BL-ről, de jelenlegi formájában a Premier League-ről is le kellett volna mondani. A klubvilágbajnokság ebbe a résbe hatolt be. Nem egy egész idényre, hanem csupán egy hónapra köti le a klubokat. Lássuk be, zseniális ötlet.
A jelenlegi tervek szerint négyévenként csupán egyszer rendezik meg, a klubok most még maguk sem tudják, annak örüljenek, hogy ott lehetnek vagy hogy nem kell ott lenniük, de fogadni mernék rá, ez már a következő kiírásra megváltozik: a klubok marakodnak majd a részvételért. Mi több, a napokban kitudódott, a Barcelona már idén is bejelentkezett, örömeset szerepelne a klub-vb-n. A szaúdi befolyás további erősítésével a FIFA a jelenlegi bevételeket várhatóan megsokszorozza majd, s ha továbbra is busásan perkál a kluboknak, akkor nem lesz nyűg a klub-vb, az európai csapatok is legalább úgy iparkodnak majd, mint a Bajnokok Ligájában.
A futball globális karakterének egyenes következménye, hogy a klubfutballban van a nagy pénz. Ezt a FIFA is tudja. Talán hamarabb eljön az ideje, mint gondolnánk, hogy a FIFA-nak a klubvilágbajnokság üzletileg fontosabb lesz, mint a klasszikus világbajnokság.
Nem kell hozzá különösebb képzelőerő, hogy ez mit jelent. Jó eséllyel kétévenkénti klub-vb, persze legalább negyvennyolc csapattal. A köztes éveken meg osztozhat majd a hagyományos vb, az Eb és persze a többi kontinensviadal.
A FIFA-t annak elnökével, Gianni Infantinóval együtt lehet nem szeretni, de őrültnek bélyegezni butaság. Tetszik, nem tetszik, a klubvilágbajnokság zseniális ötlet. Idővel mindenki megszokja és persze megszereti, mert egyszerűen nem lesz más választása.
