Pápai Istvánné Páhi Emma az utolsó karcsai mesemondó azok közül, akiknek a meséit Nagy Géza helytörténész a hetvenes-nyolcvanas években feljegyezte, s azok az Akadémiai Kiadó által megjelentetett mesekönyvben olvashatók. Emma néni a hosszú út elején a karcsai nyári konyhában mesélt minden este. Aztán amikor mindenkinek tévéje lett, előbb elmaradtak a falusiak, kinevették, kicsúfolták. Emma néni magában mondta a mesét, álmában mesélt, aztán végül abbahagyta. Betegség, magány, családi tragédiák után Halmy György filmrendező és mások segítségével elkerült Karcsáról, hogy életben maradhasson, és újrakezdje a mesélést. Segítsen megadni a választ arra a kérdésre is, hogy a falvak, a közösségek szétzilálása után feltámadhat-e, élhet-e újra a mese.
Emma néni és a mese nagy visszatérése volt hát ez a nap a Bodrogközbe, ahol a Karcsa vize felett valaha – így tartották a helyiek – tizenkét tündér táncolt. Most is vannak – újabban egyre többen –, akik tündéreket, angyalokat látnak itt is, ott is, de talán mindenhol megeshet ez, ahol megjelennek a „pestiek” és a kamerák.
Emma néni egy régi meséjét mondta el a vadászról, aki az erdőben nem talált már vadat, hát megparancsolta a feleségének, hogy a saját gyermeküket főzze meg az asszony. Voltak, akiket megrémített a furcsa, véres mese, de a Budapesti Meseiskola tanárai, köztük Pápes Éva mesekutató és Nádor Judit sámánságkutató arról beszéltek, hogy a férfi vadász főhős éppen korunkat jellemző alak, aki mivel a szellemi és egyéb erők nem tudják táplálni, mert mindent elpusztított, már a jövőjét, a gyermekét falja fel. Emma néni meséje persze a boldog kiutat is megmutatta ebből a helyzetből, azt sem titkolva, hogy a pusztító erőre pusztulás vár.
Páhi Emma mellett más mesemondók, bábosok is olyan meséket hoztak, amelyek az előttünk álló szellemi átmenetet segíthetik, de a kacagtatásról sem feledkeznek meg. A halhatatlanságra vágyó s végül a csillagokba költöző királyfi meséjét Fabók Mariann és Orbán Dénes bábfeldolgozásában is láttuk, és Tamás Margittól is ezt a mesét hallottuk, a felvidéki palóc Badin Ádám és felesége a Juhfia Jankó meséjét bábozták, amely a Fehérlófia monda egyik változata. Erdélyből Angi Pityu és az Árnyékszínház hozott székely meséket.
A helyiek emléküléssel adóztak Nagy Géza emlékének. Az Újhajtás néptánccsoporttal, gyermekek meseillusztrációinak kiállításával is készültek a mesetalálkozóra. A bábosokat gyerekek, szülők, tanítók, tanárok is megnézték, de Emma néni meséit nem hallgatták közülük olyan sokan. A meseelemzésekre sem sikerült becsábítani a helyi, környékbeli értelmiséget. Pedig most már biztos, hogy a mese nem halt meg, csak azt nem tudjuk még, hol és hogyan folytatódik a közösség és a mese közös élete.
origo.hu
Pánik a Tiszánál, miután letartóztatták Magyar Péter cigicsempész aktivistáját
