Alkotmányozás magyar módra

Súlyosan téved, aki azt hiszi, nem lesz dolga az új alkotmányt előkészítő parlamenti bizottságnak. A 45 tagú grémium kérésére benyújtott különféle javaslatok jól szemléltetik ezt. A Salamon László elnökletével június végén létrehozott testület arra hívta fel az egyetemeket, a hatóságokat, a szakértőket, hogy körvonalazzák: mit kellene tartalmaznia az új alaptörvénynek. A válaszoknak a múlt hét végéig kellett beérkezniük, azokat az Országgyűlés honlapján folyamatosan nyilvánosságra hozzák.
Aki rászánja az időt, hogy átolvassa a javaslatokat, valóságos kincseket talál, s akár órákig elszórakozhat, ha a szövegeket egymással és az előző évek történéseivel egybeveti. Most Kovács Tamás legfőbb ügyész és Baka András főbíró előterjesztéséből szemezgetünk. A két szöveg áttételesen az Alkotmánybíróságot (AB) is érinti. Feltárul, hogyan történt és történik a hatalommegosztás magyar módra, s ki miképpen próbál helytállni a szinte tökéletesen kaotikus hazai viszonyok között.
A decemberben leköszönő Kovács Tamás azt szeretné, ha utódait nem egyszerű, hanem kétharmados többséggel választaná meg az Országgyűlés, s a legfőbb ügyészt ne lehessen interpellálni a parlamentben. Baka András úgy gondolja, módosítani kellene a terminológián, s a megyei hatáskörben eljáró ítélkező fórumokat a székhely feltüntetésével törvényszéknek kellene elnevezni. Ez nagyjából azt jelenti, hogy például a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságot Nyíregyházi Törvényszéknek hívnák. Az indoklás szerint mindez felidézné a hagyományt, emellett módot adna rá, hogy az egyes megyékben s a fővárosban esetleg több azonos jogkörű szervezetet hozzanak létre. Így arányosabbá tehetnék a munkaterhet, javíthatnák a vezetői tevékenységet. A főbíró szükségesnek tartaná az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) átkeresztelését is. Az önigazgatási testületet Magyar Igazságszolgáltatási Tanácsnak vagy Magyar Bírósági Tanácsnak hívhatnák. Baka az alkotmányban rögzítené azt is, hogy az OIT elnöki posztját a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke tölti be. Indokoltnak látná, hogy előírják: a bíróság véglegesen dönt a vitás ügyekben, az egységes ítélkezést pedig az LB egész tevékenységével garantálja. A jogegységi határozat mint ítélkezési műfaj kimaradna az alaptörvényből.
Mi következik mindebből? A többi közt az, hogy az ügyészséget a szakértők most nem kívánják a kormány alá rendelni. Ennek valójában nincs is jelentősége, hiszen a vádhatóság Európa több államában az igazságügyi tárca részeként is kiválóan működik. Nem feledhető ugyanakkor, hogy idehaza az ügyészség az 1936-os sztálini alkotmány mintájára az 1949. évi alaptörvénnyel lett független hatalmi tényező. Az 1989-es alkotmánymódosítás – a rendszerváltó alaptörvény – ezt annyiban enyhítette, hogy politikai felelősséget támasztott a legfőbb ügyésszel szemben: a vádhatóság vezetőjét – az LB elnökével ellentétben – nem kétharmados, hanem egyszerű parlamenti többséggel kell megválasztani. A képviselők pedig interpellációkat intézhetnek a legfőbb ügyészhez.
Mint oly sok más területen, az ügyészség esetében is kiderült, hogy azok a problémák, amiket a rendszerváltók az 1989-es alkotmányban felhalmoztak, nem rejthetők el többé. A politikai felelősség idegen a legfőbb ügyész jogkörétől, már amennyiben a vádhatóság független marad. Erre figyelmeztetett az AB 2004. februári és 2005. novemberi döntése.
Az előzmény az volt, hogy a magát a szocialisták pitbulljának nevező Keller László közpénzügyi államtitkár 134 feljelentést tett a Fidesz-kormány egykori politikusai, tisztségviselői ellen. Az eljárások egy részét az ügyészség megszüntette, másik csoportjukban pedig a bíróság jogerős felmentő ítéletet hozott. A balliberális képviselők sorozatos interpellációkat fogalmaztak meg az Országgyűlésben, és Polt Péter akkori legfőbb ügyész válaszát szinte minden esetben leszavazták. Bárándy Péter, a Medgyessy-kormány igazságügyi minisztere emiatt úgy vélekedett, hogy az elutasító szavazatok a főügyész visszahívásához, leváltásához vezethetnek. A balliberális kabinet közben azt szorgalmazta, hogy a kormányhivatalok – az államkincstár, az APEH és az illetékhivatal – lépjenek fel magánvádlóként az ügyészség által megszüntetett ügyekben, és követeljék az általuk megnevezett személyek büntető felelősségre vonását. A politikai vád alá helyezett legfőbb ügyész az AB-hez fordult, az LB-n pedig jogegységi eljárást kezdeményezett. Az LB 2004 szeptemberében jogszabállyal egyenértékű jogegységi határozatban rögzítette, hogy a hatóságok alternatív ügyészségként szerepelhetnek: magánvádlóként büntetőeljárást indíthatnak a bíróságon. Az alkotmánybírák 2005-ben felülvizsgálták és megsemmisítették az LB jogegységi határozatát. Szerintük nincs két ügyészség: az állam büntetőjogi igényét kizárólag a közvádló érvényesítheti. Az interpellációk ügyében Polt kérésére az AB azt hangsúlyozta: az interpelláció nem vezethet el az ügyészség szakmai ellenőrzéséhez. Az ügyészt csak a felettes ügyész vagy a legfőbb ügyész utasíthatja, a legfőbb ügyész nem utasítható.
A szocialisták kormányzati gyakorlata egyértelművé tette, hogy az ügyészség politikai felelősségét tényleg törölni kell az alkotmányból, 1989-ben sem kellett volna törvénybe iktatni. Ezzel ugyanis a rendszert nem tették demokratikussá, hanem kiszolgáltatták a politikának. Amennyiben az ügyészséget most nem rendelik a kormány alá – vagyis a vádhatóság független intézmény marad –, pozícióját megerősítheti, ha vezetőjét kétharmados szavazataránnyal választják meg a képviselők.
Az ítélkezésről elfogadott korábbi jogszabályok hasonló ellentmondásokat tartalmaznak. Kérdés ugyanakkor, hogy kiküszöbölésükre alkalmas-e a főbíró javaslatcsomagja. Baka András nem véletlenül kívánja kihagyni az alkotmányból a jogegységi határozatot. Ezt ugyanis, miként Polt javaslatára annak idején az AB megtette, az alkotmánybírák felülvizsgálhatják, megsemmisíthetik. Vagyis bizonyos kontroll működhetne a bíróság fölött is. Javaslatával Baka lehetetlenné tenné ezt. Az LB korábbi elnöke évekig küzdött azért, hogy az alkotmánybíráknak ne legyen beleszólásuk az igazságszolgáltatás tevékenységébe. Még akkor sem, ha az LB nem konkrét ügyben, hanem általános érvénnyel dönt, s határozata jogszabályként kötelezi a bírákat. A jogegységi határozat felülvizsgálatának lehetőségét támogatta korábban Holló András és Bihari Mihály is. Ebbe az LB máig sem tudott beletörődni.
Az Országgyűlésben egy évvel ezelőtt harmadik próbálkozásra megválasztott főbíró azzal is szeretné megerősíteni pozícióját, hogy beíratná az alaptörvénybe: az LB elnöke egyben az igazságszolgáltatási tanács vezetője is. Ezzel ezt az alacsonyabb szinten most is érvényesülő szabályt bebetonoznák. Az OIT nevének megváltoztatásával pedig Baka láthatóan szeretné szalonképessé, elfogadottá tenni az igazgatási testületet. Az 1997-ben a balliberálisok kétharmados többségével bevezetett bírói önigazgatás nem vált be.
A megyei bíróságok átkeresztelésével Baka a Fővárosi Bíróság (FB) vezetői válságát óhajtja megoldani. Tervei szerint az FB-t két egyenrangú, megyei jogú bíróságra bontanák szét. A vezetői tisztségekre vélhetőleg pályázatot írnának ki. Ez az átalakítás túl nagy ár lenne ahhoz, hogy rendbe tegyék a főváros ítélkezését.
Az Országgyűlés kétharmados többségét óriási felelősség terheli, jól meg kell gondolnia: megszünteti vagy súlyosbítja azokat a hibákat, amiket az elődei elkövettek.