Az ellopott kolbász

Különösen lelkesen vetették bele magukat a politizálásba 1956 őszén az ELTE joghallgatói. Október 23-án délelőtt a jogi karon nagygyűlést tartottak, majd fél háromkor indultak a Bem térre, a tüntetésre. A felvonulók körében nagy volt az izgalom. Este sokan elmentek közülük a rádióhoz is, és hajnal felé tértek haza. Másnap az egyetem diákszállóin elkezdődött a röpcédulagyártás.
Később Kopácsi Sándor hívására az egyetemista fiúk nemzetőrnek álltak. Mindezért a politikai rendőrség évek múlva is figyelte őket. Aki megúszta a börtönt, arra ügynököket állított. A titkos rendőrség II/5-f alosztályának 1958. február 23-i jelentésében ez állt (írta Bokor Rezső hadnagy): „Titkos házkutatást kell tartani a diákotthonban.
A következő a javaslat: valakinek ellopnának a diákotthonban valamit, és mi rendőrségi fedéssel megkeressük. Veszélyes a feladat, de sok eredményt hozhat.”
Április közepén el is tűnt egy darab kolbász a diákszállón. Akitől ellopták, kétoldalas vallomást tett, amelyben megemlíti, hogy többen látták, amint Barki Ida és Szatcski Anna ették a kolbászt. A két lányt ezért letartóztatták. Barki Ida csak pár mondatos vallomást tett, azt is csupán magáról, ellentétben Szatcski Annával, aki négyoldalas tanúvallomásában részletesen elmondta, mit történt a jogi egyetemen, ki mit tett a forradalom alatt és után. Alább részleteket közlünk Király Imréné Szatcski Anna negyedéves egyetemi hallgató tanúvallomásából.
„Jegyzőkönyv
Budapest, 1958. április 24.
A tanú adatai: Király Imréné Szatcski Anna, született 1931. június 24., Keszthely, egyetemi hallgató […]
A tanú […] az alábbiakat adja elő:
Kérdés: Tegyen részletes vallomást arra vonatkozóan, hogy 1956. október 23. után milyen tevékenységet fejtett ki, illetve kikkel tartott kapcsolatot, ugyancsak nevezze meg azt is, hogy a kapcsolatai közül ki milyen irányú tevékenységet fejtett ki!
Felelet: Az ellenforradalmi események alatt végig ott voltam a diákszállóban. Október 23. és november 4. között többször bementem az egyetemre. Október 26-án Mali Évával […] bementünk a pártba, és ott a párttitkárral és a többi tanársegéddel beszéltünk arról, hogy ez nem olyan, amilyennek mi elképzeltük, hogy ez ellenforradalmi megmozdulás. […] Révész László docens bent volt a 2. számú tanteremben, és mi odamentünk. Ott voltak sokan, azelőtt végzettek, fegyveresen, és akik jelen voltak, azok mind olyanok voltak, akik a Révész emberei. Akkor történt, hogy Kornis Péter felírta a táblára, hogy ki a kommunistákkal az egyetemről. Akkor Mali Éva szólt Révésznek, hogy töröltesse le, és akkor Révész le is töröltette. Akkor a hangulat kimondottan ellenforradalmi volt, ott voltak az előzően végzettek közül fegyveresen és fegyvertelenül is Hudák Imre, Kiss József és a mi évfolyamunkról is Kovács Béla, S. Tóth Ákos, ez a két személy hőzöngött, hogy nekünk nincs igazunk. Rubovszky is ott volt, ott volt még Töttösi, Nagy Gyurka, Dévényi, ott voltak Révész tanársegédei. Ezek csinálták a szervezkedést. Garamvölgyi, Barát, ezek disszidáltak. Ez a két tanársegéd beszélgetett azokkal a fiúkkal, akik az előző évben végeztek, és most bejöttek, ott volt még Lázár Ernő, neki nem volt fegyvere.
Kb. október végén Töttösi Zsolt és társai szereztek egy létrát, és az egyetem folyosóján a dékáni hivatal homlokzatáról Töttösi Zsolt leverte az ötágú csillagot. Október 23. és november 4. között Sinka Erzsébet egyetemi hallgatóval együtt, azóta már végzett, bementünk az egyetem 3. számú termébe, a katedrán volt egy csomó röpcédula, a helyiségben tartózkodtak Nádori Pál, Prandler Árpád, Víg József tanársegédek. Emlékezetem szerint Prandler a kezembe adott egy csomó röpcédulát, hogy terjesszem a városban. Azt mondotta, hogy a röpcédulákat az V. kerületben terjesszük. Röpcédulákért ugyanebbe a helyiségbe mások is jöttek, bölcsészlányok (Tuzok Mária, Kostya Lujza, ott volt a Z… Zsiga keresztnevű bölcsészhallgató fiúnak a nője is, és még volt ott egy Ilonka keresztnevű lány is). A kapott röpcédulákat a megadott kerületben terjesztettük, majd hazamentünk.
1956. november 4-én vagy 5-én Mali Évával és még egy-két lánnyal bementünk az egyetemre. Az egyetemen találkoztunk több személlyel, akik fegyverrel voltak felszerelve. Többek között Péter János, Herczeg Imre, Kiss Imre, Töttösi Zsolt, és volt még két-három idegen katona is. Megjegyezni kívánom, hogy kijelentették azt, hogy ki fognak lőni az ablakon, úgy tudom, ki is lőttek. Kiss Imre kapott is egy lövést a lábába. Volt egy olyan hangulat, hogy mindenki menjen haza. Ezután a romos falon átmásztunk a szomszédos papneveldébe. Ide átmentem én, Mali Éva, Nyikos Irma, Jelenik Gyula, Kopácsi László, Hankó Zsolt, ezeknél Kopácsi kivételével fegyver is volt megelőzőleg, ide azonban már nem hozták magukkal. Ezen az éjszakán a papneveldében aludtunk, másnap reggel mentünk haza a diákszállóba. A diákszállóban több fegyveres tartózkodott, többek között Bartha János gépészmérnök, aki udvarolt Megyeri Cilinek, jelenleg IV. éves bölcsészhallgató. Megyeri Barthára vonatkozóan bővebb adatokat tud mondani. Bartha tagja volt a fegyveres társaságnak, rendelkezett fegyverrel is. A fegyveres csoportnak tagja volt még Szalmai, azóta disszidált, Kun László (alacsony, széles vállú, fekete fiú, fegyverrel), … Zsiga nevű fiú, a fiú adataira vonatkozóan Barki Ida bővebbet tud mondani, mivel ismeri azt a nőt, akinek udvarolt. Zalavári László is ott volt, Nagy Ferenc TTK-s hallgató, ott volt Balázs József egyetemi hallgató. Ott volt Szabó Ambrus, Andrássi, a gondnoknő két fia ott volt (Soltészné), voltak ott idegenek, petőfisták is. A diákszállóban megjelent egy csoport, amely Petőfi-brigádnak nevezte magát, egy Horváth vagy Lukács László nevezetű honvéd főhadnagy. Ennek a csoportnak tagjai voltak: »Szőke« nevezetű fiú, Barnabás János (munkásfiú), a többi nevét nem tudom. Ez a csoport az éjszakák során kiment a városba azzal a megjegyzéssel, hogy megyünk ruszkit lőni. […]
Az ellenforradalmi csoportok fegyveres felszámolása során a kollégiumban tartózkodó fegyveres csoport is elhatározta, hogy eldugja a fegyvereket. 1956 novemberében Szemes Pál és társai összeszedték a diákszállóban lévő bőröndöket, többek között az enyémet is, ezekbe rakták bele a fegyvereket, majd az éjszaka folyamán a TTK udvarán elásták a bőröndbe rakott fegyvereket. A fegyverek elásásában Szemes Pálon kívül emlékezetem szerint részt vett Bartha János gépészmérnök, Kovács István, jelenleg tanársegéd (bölcsészkaron vagy vidéken), Szabó Ambrus végzett vegyész, Kun László végzett bölcsészhallgató, mivel a bandába is beletartozott, és … Zsiga nevezetű, tudomásom szerint TTK-hallgató. A bőröndeltűnésekkel kapcsolatban megjegyezni kívánom, hogy 1956 novemberében – a kérdéses napokban – kerestem az eltűnt bőröndömet. Elmentem a gondnoknőhöz, és a gondnoknővel megnéztük a raktárt, ahol alig maradt bőrönd.
Ebben az ügyben beszéltem Szemes Pállal, aki azt a kijelentést tette, hiába keresed a bőröndödet, mert az úgysem lesz meg, mivel abba a fegyvereket raktuk, és elástuk a TTK udvarán, hogy az Isten se találja meg. Megkérdeztem, hogy a fegyvereket kivel ástad el, egyedül? Azt mondotta, hogy a srácokkal együtt. Baráti köréhez tartoztak azok a személyek, akiket a fegyver elrejtésével kapcsolatban már megemlítettem. A későbbiek során, már 1957-ben Szemes több alkalommal udvarlási szándékkal közeledett felém. Egy beszélgetés során Szemesnek megemlítettem, hogy elég piszkosul viselkedtél velem, megérdemelnéd azt, hogy a fegyverelásás és egyéb dolgok miatt feljelentselek, ő erre azt a kijelentést tette, hogy »nem érdekes, úgyse számít az életem semmit«.”

Szatcski vallomását több letartóztatásnál is figyelembe vették, sok egyetemi társának perében tanúskodott – a vádlottak ellen. Többüket ennek alapján börtönözték be hosszú hónapokra, évekre. Barki Ida tizennyolc hónapot kapott röpcédulázásért, az egyetemet soha nem végezhette el, örült, hogy nyomdában tud elhelyezkedni. Szatcski Anna sikeresen ledoktorált, a Kádár-rendszerben vezető beosztásban dolgozott. Az ÁBTL V-143667 jelzetű dossziéja alapján a nyolcvanas években Forraira változtatta vezetéknevét.