Az iszapkatasztrófa jogászszemmel

Kolontárt, Devecsert és a környezetet sújtó iszapkatasztrófa nagyságát és következményét még csak sejtjük. Az azonban már látható a külföldi reakciók alapján is, hogy a világ legsúlyosabbjai közé tartozó környezeti katasztrófa történt, amely eddig is több ember halálát, nagyszámú súlyos sebesülést és sokmilliárdos károkat okozott. Az első döbbeneten túl vagyunk, de hosszú ideig jöhetnek még újabbak. Ezért is kétségbe ejtők azok a némely vezető részéről elhangzó nyilatkozatok, amelyek nemcsak teljes jogi tudatlanságot, hanem teljes emberi felelőtlenséget is mutatnak. Ezért érdemes áttekinteni az események jogi hátterét, esetleges következményeit, amelyek véleményem szerint egyértelmű képet mutatnak.
Nézzük először a polgári jogi felelősséget. A Ptk. 345 § (1) bek. második mondata szerint a veszélyes üzemi felelősségre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni arra is, „aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz”. Ez az úgynevezett objektív felelősség esete, ahol teljesen közömbös, hogy volt-e szubjektív emberi vétkesség (mulasztás), a kár bekövetkezte önmagában megállapítja a felelősséget.
A kimentés lehetősége e körben rendkívül korlátozott; két feltételnek együttesen kell fennállni a mentesítéshez. Egyrészt elháríthatatlan oknak kell fennállnia, másrészt az elháríthatatlan oknak a működési körön kívül kell esnie. Esetünkben egyik ok sem áll fenn; a kár a működési körön belül keletkezett, és nem volt elháríthatatlan. Az, hogy esett az eső, vagy nem voltak esetleg ismertek a privatizálók között a földtani viszonyok, nem nevezhető vis maiornak. Hozzátehetjük; a mulasztás, azaz a vétkesség is egyértelműen megállapítható, ha látjuk a több emelet magas, színültig teli tárolókat, ebből a laikus is következtethet, ilyet nem lehetett volna építeni, engedélyezni, és elmulasztották a belső és külső ellenőrzést is. De mindez közömbös, mert a felelősség objektív, és nemcsak a cég vezetőit, tulajdonosait, hanem az engedélyező hatóságokat is terheli. Mindez egyértelmű a környezetvédelmi törvény alapján is, amely kimondja, hogy a környezeti károkért az ingatlan tulajdonosát, birtokosát (használóját) terheli a felelősség, s ez alól csak akkor mentesülhet a tulajdonos, ha „kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli”. Ez a „szennyező fizet” elve, amely egyértelműen érvényesül az Európai Unióban és az OECD-országokban.
Ezért is megdöbbentőek a cégtulajdonosok és vezetők felelősségelhárító és -csökkentő nyilatkozatai. Nincs egy hozzáértő jogász a közelben, aki tájékoztatná őket?
A felelősség egyértelmű fennállását a veszélyes üzemek körében egy példán mutatnám be. A busz is veszélyes üzem; ha műszaki hiba okozta a balesetet, a cég nem védekezhet azzal, hogy átvizsgálta a buszt műszakilag, vagy a hiba rejtett volt. A felelősség fennáll, a bírói gyakorlat szerint még akkor is, ha a buszvezető infarktusa miatti eszméletvesztés okozta a balesetet, mert az ok ugyan elháríthatatlan, de a másik feltétel nincs meg, mert a működési körben következett be! (Akkor mentesülhetne a buszvállalat pl., ha vezetés közben szikla esik a buszra, vagy villám csap bele.)
Mindez azt szolgálja, hogy a vétlen károsultak feltétlen kártérítéshez jussanak. A veszélyes üzemnek üzemeltetői ilyen nagy öszszegű kártérítések ellen, nagy összegű felelősségbiztosítási szerződésekkel védekeznek. Ilyen biztosítása esetünkben az alumíniumfeldolgozónak nem volt, ezért a cég teljes vagyonával felel. Nem kevésbé megdöbbentők a cég- és szakszervezeti vezetőknek a termelés újraindítására vonatkozó követelései. A környezetvédelmi törvény 101. §-a szerint a környezetvédelmi hatóság a „tevékenység folytatását korlátozhatja, felfüggesztheti, vagy megtilthatja”. Mivel újabb környezeti katasztrófa továbbra is fennáll, a termelés felfüggesztése teljesen jogszerű volt. Ezt ismét egy felelősségáthárítási akciónak lehet tekinteni; ha engedélyezik a tevékenységet, és újabb katasztrófa következik be, a felelősség immár az újraengedélyezőt terheli.
Az újraengedélyezést követelőknek nem számítanak emberéletek, súlyos sérülések. Csak emlékeztetnék rá, hogy az erdélyi ciánkatasztrófa után – ahol szintén egy tározó gátja szakadt át – a román hatóságok a mai napig nem engedélyezték a termelés újraindítását. Pedig emberéletben nem esett kár, sebesülés nem történt, „csak” a Tisza halállománya pusztult ki. Nem kevésbé teljes jogi tudatlanságról és emberi felelőtlenségről tanúskodik Mesterházy Attila pártelnök és frakcióvezető nyilatkozata, amely Illés Zoltán leváltását követeli, mondván, pánikot kelt. Mint frakcióvezető ne tudná egy környezetvédelmi vezető feladatát ilyen helyzetben? Illés Zoltán jogszabályi kötelezettsége a kárenyhítés és a további veszély elhárítása. E körben tájékoztatnia kell az érintetteket, sőt a külföldi sajtót is, mert a Duna menti országok aggodalma jogos.
Hogyan merészel ön, pártelnök úr egy emberek ezreit sújtó katasztrófából politikai támadást csinálni? Ha önnek hozzátartozója halt volna meg, vagy a háza előtt hömpölyögne a kétméteres vörösiszap mosolyogva, pánik nélkül szemlélné mindezt az erkélyről? Tudom a kérdés feltevése költői, a nómenklatúra tagjai és leszármazóik nem építkeznek többemeletes iszaptárolók környékére. Nem lett volna esetleg emberibb a helyszínre utazni – mint azt például az apostoli nuncius megtette, aki Kolontáron és Devecseren is járt, hogy tájékoztassa a pápát –, s ott a nómenklatúra milliárdosok vagyonából segítséget felajánlani? Vagy csendben szakmai tanácsokat adni, mint az LMP tette 12 pontban? Tudom, mindezt teljesen felesleges mondani egy MSZP-s politikusnak.
Befejezésül röviden lehet szólni a büntetőjogi felelősségről is, amely nagy valószínűséggel szintén fennáll több embernél. Hallottuk, a Nemzeti Nyomozóiroda Iroda megindította a nyomozást több ember halálát okozó veszélyeztetés miatt, ez önmagában 2-8 évi szabadságvesztést jelenthet. Ez halmazatban állhat környezetkárosítással, amelyet újabb 2-8 éves szabadságvesztéssel fenyeget a törvény. A büntetőeljárásban lehetőség van nagy összegű pénzmellékbüntetés kiszabására is a magánvagyonok terhére, vagy sor kerülhet az úgynevezett felelősség áttörésre is. Ez az USA jogában alkalmazott eljárás arra ad lehetőséget, hogy bizonyos esetben a károkozó cég felelősei magánvagyonukkal is feleljenek. Erre elvileg a magyar jog is lehetőséget ad néhány éve, bár a magyar bírói gyakorlat még ritkán alkalmazza ezt az intézményt. Úgy tűnik, bízhatunk abban, hogy az előzetes letartóztatások nyomán a terheltek vagyonát zárolják, és a teljes körű felelősségre vonás megtörténik.
Annyit azonban jelenleg is lehet tanácsolni a cégtulajdonosoknak, szakszervezeti vezetőknek és balliberális politikusoknak, hogy ne tegyenek teljes jogi tudatlanságot és emberi érzéketlenséget bizonyító nyilatkozatokat.

A szerző tanszékvezető egyetemi tanár