A világbajnokság olyan volt a Dél-afrikai Köztársaságnak, mint egy nászút. Ahogy vége lett, minden visszatért a régi kerékvágásba, a szállodák és a vendéglők forgalma a külföldi vendégek távoztával visszaesett, sokan elvesztették a munkájukat – áll egy kínai újságíró szeptemberi tudósításában. A világ július 11-ig egy hónapon át az országra figyelt, a rendezés hatására csökkent az államháztartás hiánya, mintegy 360 millió eurót költöttek a turisták, még az itt gyártott gépjárművek iránt is megnövekedett a külföldi kereslet. Pedig a vb előtt nem sokkal még az is felmerült, hogy B tervet kell kidolgozni a sok bűncselekmény miatt, aztán se haláleset, se késelés, se túszejtés nem volt. A csoportmérkőzések után a nemzetközi szövetség főtitkára, Jerome Valcke már azzal viccelődött, hogy a jövőben az összes vb-hez Dél-Afrikát rendelik B tervként.
Ám a munkanélküliség által súlyosan megnyomorított országban a köznép a gazdasági előnyökből nem sokat érzékel; augusztusban például a béremelést követelő közalkalmazottak már sztrájkba is kezdtek. A Newsweek tudósítása szerint a parlament elé vonuló tüntetők inkább focidrukkerek hadára hasonlítottak, hiszen a legtöbben a Bafana Bafana zöld-sárga mezét viselték. Igaz, az elnök, Jacob Zuma a világbajnokság után úgy fogalmazott, a vébé eggyé kovácsolta a nemzetet – de valószínűleg nem efféle összetartásra gondolt…
Szemtanúk szerint Johannesburgban ma már szinte semmi nem emlékeztet a nagy eseményre. A reptéren néhány poszter még eszébe juttatja az ide érkezőnek a vb-t, a fogadóirodákban viszont már a rögbimeccsek a népszerűbbek, a döntőnek otthont adott Futballváros Stadion kívülről fakó, sivár képet mutat. A nyár kultikus hangszerét, a vuvuzelát őszre Európában betiltotta a kontinentális szövetség, mondván, túlharsogja a szurkolók énekét és érzelmi reakcióit.
Dél-Afrikában persze még szabad a tülkölés. A bajnoki nyitóforduló kettős rangadójára mind a 45 ezer jegyet eladták, bár azokat jórészt olyan emberek vették meg, akiknek nem volt módjuk a vb mérkőzéseire kijutni, s legalább utólag megízlelték volna az akkori hangulatot. A képernyők előtt ülők szívesebben nézik az európai bajnokságok mérkőzéseit vagy a krikett- és rögbiközvetítéseket, a bajnoki címvédő SuperSport United idényrajtján is mindössze hétszázan éktelenkedtek az Ellis Park hatvanezres lelátóján. (Bár amikor ugyanez a gárda két évvel ezelőtt megnyerte a bajnokságot, csak négyszázan voltak.) Szakértők szerint a dél-afrikai ligában játszók felelőssége, hogy meg tudják-e tartani a nézőket, a futballszövetség vezetőinek pedig ehhez erős marketingtevékenységet kell társítaniuk.
A reményekről, lehetőségekről megkérdeztük Bicskei Bertalant is, hiszen ő a libériai válogatott szövetségi kapitányaként belülről látja az afrikai labdarúgás aktuális helyzetét. – Egyik játékosom a dél-afrikai bajnokságban játszik, a mecscseiket közvetíti a helyi televízió. Nekem az a véleményem, hogy ennél nagyobb esélyt nem kaphatott volna a kontinens a labdarúgás fejlesztésére. A dél-afrikai futball vitathatatlanul nagyot lépett előre, talán meglepően hangzik, de a mérkőzések színvonala jobb, mint az európai középszint, tehát a jobbfajta dél-afrikai meccsek látványosabbak, mint egy belga bajnoki, meglátszik a külföldi edzők munkája is – állítja a korábban a magyar nemzeti csapatot is kétszer irányító Bicskei. – A fejlődés már a vb előtt felgyorsult, egyértelműen azért, hogy mire a viadal megkezdődik, legyen valami eredmény. Kétségtelen, hogy a nézőszám lehetne nagyobb is, de olyan meccset nem láttam, ahol üres volt a lelátó. Érezhető, hogy a többi afrikai ország is igyekszik egyre inkább szervezett bajnokságokat rendezni, s néhány év múlva már ők is ott fognak tartani, ahol most Dél-Afrika.
Bár az kevéssé valószínű, hogy a közelebbi – vagy akár távolabbi – jövőben bármelyikük is labdarúgó-világbajnokságot rendezzen. Mert a földrészek közti rotáció sokat hangoztatott elve valahogy feledésbe merült.
origo.hu
5 magyar harcos a balliberális gyűlölethadjárattal szemben – évek óta büszkén állják a sarat
