A közelmúltban a Fővárosi és Pest Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állat-egészségügyi Igazgatóságának hatósági állatorvosai ellenőrzésükkor egy illegális, működési engedéllyel nem rendelkező kínai élelmiszer-feldolgozó üzemet derítettek fel. Az üzemben csaknem két tonna élelmet és élelmiszer-alapanyagot foglaltak le. A kínai tulajdonos képviselője sem az áruk származását, sem azok másodlagos élelmiszer-vizsgálatát nem tudta igazolni. A vizsgálatkor a képviselő nem mutatott együttműködési készséget, így a hatóság munkatársai nem tudták megállapítani, hogy az engedély nélküli üzem mióta működött. A területet gépjárművel elhagyni készülő személynél büfék nevét és címét találták meg, amely valószínűleg egyezett a felvásárlók névsorával.
Egy ellenőrző körúton magunk is részt veszünk, Török Anita élelmiszer-biztonsági felügyelőt és Józsa Király Adalbert hatósági állatorvost kísérjük el. Megtudjuk, hogy a hivatal munkatársai kockázatbecslés alapján vizsgálódnak. Uniós rendelet írja elő, hogy értesítés nélkül, rendszeres időközönként ellenőrizzék az étkezdéket, általában évente egyszer. Előre sorolják azokat az egységeket, ahol a korábbi ellenőrzésekkor már találkoztak problémával.
A szakemberek a látogatásokon ellenőrzik az élelmiszer-biztonsági előírások betartását, teljesülnek-e az általános higiéniai követelményeknek az üzletben, vizsgálják az állati eredetű, veszélyes hulladéknak minősülő élelmiszer-hulladék kezelését. A leggyakoribb problémák közé a helytelen tárolás vagy a hiányos takarítás tartozik.
A pestszentlőrinci vásárcsarnokban egy kifőzdét keresünk fel. A helyiség frontrésze és konyhája egyaránt tiszta, a hűtők hőmérséklete kifogástalan, az eladók és szakácsok egyenruhája, kabátja makulátlan, a számlák rendben vannak.
– Kisebb hiányosságokat korábban találtak, de bírságot még soha nem szabtak ki rám – mondja Sipos Béla tulajdonos, akinek családja már a hetvenes évektől kezdve üzemeltet lacikonyhát. – Egy 3-500 ezer forintos bírság nagy érvágás volna a vállalkozásunk életében. Ám elsősorban nem ezért tartjuk be a szabályokat, hanem mert így gondoljuk jónak. Csak olyan ételt adunk el, amit a saját gyermekeimnek is jó szívvel kínálnék – nyomatékosít.
Ezt követően egy lángossütőt keresünk fel, ott is ragyog az üzlet, az élelmiszer-alapanyagokat rendben tárolja a tulajdonos. Józsa Király Adalbert mindöszsze a rovarvédő háló cseréjére hívja fel a figyelmet.
A kínai falatozók kiemelt kockázatú helyeknek számítanak, mondják, ezért egy budapesti bevásárlóközpontban található távol-keleti büfébe vezet az utunk. A hátsó bejáraton belépve polcokon nem romlandó zöldségeket, hagymát, burgonyát, sárgarépát tárolnak, mellettük palackos üdítők sorakoznak.
A kiszolgálók egyenruhában, a szakácsok tiszta szakácskabátban serénykednek, a falakon a jelenléti ívek, munkaköri leírás mellett a dolgozó helyes magatartása olvasható.
Az élelmiszer-alapanyagokat az előkészítőben címkézve, külön-külön hűtőszekrényben, illetve fagyasztóládákban tárolják, minden fagyasztón két hőmérő méri a hőmérsékletet, amelyről naplót vezetnek. A szárazanyagot külön raktározzák pedáns rendben, a zöldségeket előkészítő helyiségben mossák, szárítják, ahogy az éppen most érkezett szárnyashúst is.
– Szomjas? Szomjas? – kérdi többször is az izgatott kínai tulajdonos, miközben üdítővel kínál, ám fölösleges az aggodalma, az ellenőrök csak apróbb, pótolható hiányosságokra hívják fel a figyelmét. Már csak a számlák ellenőrzése marad hátra, ám azokkal sincs probléma.
Hol itt a gond? – kérdezhetnénk, ám fontos hangsúlyozni, hogy az ellenőrzött helyszínek rendezett, magas igényeknek megfelelő környezetben találhatók. Ezért olyan helyet is meglátogatunk, amely a saját lábán áll, csak magára számíthat.
„A festésre még nem volt idő”
Egy József körúti kínai büfébe megyünk. Az üzlet IV. osztályú, bár az effajta besorolás már rég megszűnt. A negyvenöt év körüli kínai tulajdonos az alagsorból kerül elő egy koszos trikóban, majd amikor megtudja jöttünk okát, eltűnik, s kisvártatva szakácskabátban jelenik meg. Józsa Király Adalbert felhívja a büfések figyelmét arra, hogy bennünket nem kötelesek beengedni a konyhába, de a tulajdonosnak nincs ellene kifogása.
Az étkezde elrendezése érdekes, a konyha ugyanis az alagsorba került. Hamar rádöbbenünk: az eddig látottakhoz képest ez egy teljesen más világ. A félhomályban egy meredek csigalépcső vezet az alagsori konyhába, a fokok alatt papírdobozban tojást tárolnak. A villanykapcsolókon több milliméter vastag fekete koszcsík.
– Van kézfertőtlenítőjük? – érdeklődik Török Anita.
– Nem érteni, hív magyar fiú – válaszolja arcára rögzült mosollyal a kínai szakács-tulajdonos.
– Mikor volt itt festve? – fordul az időközben leérkező magyar felszolgálóhoz az élelmiszer-biztonsági felügyelő, miközben a boltíves helyiség málló vakolatára mutat.
– Még nem volt idejük a tulajdonosoknak, csak fél éve vették át az üzletet – hangzik az elképesztő válasz.
A nagyjából négyszer hat méteres teret egy piszkos ajtón át lehet megközelíteni, amin egy ablak valaha az étel átadására szolgálhatott, most csak egy gyanús színű konyharuha fityeg a nyílásban. A helyiségben kissé savanyú szag terjeng. A falon tábla: KONYHA. TILOS SMOKIN. KOSZONUNK.
A fali mosogató fölött járólapokkal „csempéztek ki”, a magyar alkalmazott szerint már tervben van a szabályos csempe felrakása is.
A konyha közepén hatalmas, mocskos asztal áll, szélén ketchuposvödrökben tárolt fűszerek, szószok, túloldalán gázsütők wokokkal. Az asztalon készülő ételektől arasznyira áll egy szemetesként használt szennyesruha-tartó. A hatósági állatorvos közli: ehelyett lábbal nyitható szemetest kötelező használni, és semmiképpen nem az ételek közelében. Az észrevételek hallatán a szakács kényszeredetten mosolyog, látszik, nemcsak fogalma sincs a szabályokról, de nem is érti a kifogások okát.
A falak melletti koszos bútorok alján lisztes- és keményítőszsákok, a polcokon tárolt készítményekről olykor csak sejthető, mit tartalmaznak. Török Anita ezek minőségmegőrzési idejét vizsgálja, nem egy termék már nem volna fogyasztható. A fűszerek, a sütőpor eredeti csomagolásának se híre, se hamva. Nem érthető, mit keres egy kárpitozott szék a konyhában, ahogy az sem, miért nincs kézfertőtlenítő, papírtörlő.
Eközben odafent folyamatos a kiszolgálás, amit egy kis monitoron követhetünk nyomon.
Török Anita aziránt érdeklődik, mikor volt utoljára rágcsálóirtás. – Este hívjuk őket, csak ma tudtuk megszerezni a telefonszámukat – lepi meg a hatóság embereit a pincér ismét. Az állatorvos megjegyzi, az alkalmazottnak, amennyiben dolgozott már korábban is a vendéglátóiparban, tisztában kellene lennie a szabályokkal, mert eddig sok rossz választ adott. Megtudjuk, hogy a dolgozók a felső szinti toalettben mosnak kezet, mert a konyhai mosdókagyló – ki tudja, mióta – cserére vár.
– Ezt mire használják? – vesz le egy rozsdás bárdot a falról a hatósági állatorvos, ám a kínai tulajdonos csak annyit mond mosolyogva: „Á, az szemmi.”
Fagyasztott zöld hús hypóban
Józsa Király Adalbert a hűtőkben tárolt húsokat kezdi vizsgálni. Nem sok jót talál. A fagyasztott húsok nincsenek címkézve, meghatározhatatlan, mikor vették, mióta tárolják azokat. A kínai tulajdonos tört magyarsággal az egyik csomagra mutogatva azt bizonygatja, az csak nyesedék, ám ha így van, azt nem a többi hússal kellene tárolni.
– Miért tartja együtt a zöldbabot a marhahússal? – teszi fel a következő kényes kérdést a hatósági állatorvos. Hiába, válasz nem érkezik. Nem csoda, hogy megnémult a tulajdonos: szárított hal, félkész étel és fagylalt közös rekeszből kerül elő egy másik hűtőből.
A több mint hat kilogramm igazolhatatlan eredetű vagy romlott (egyik-másik zacskóból már megzöldülve előkerülő) húsokat egy lavórba öntik a hatóság emberei, majd hypóval öntik le, nehogy újra felhasználják az árut távozásuk után. A vizsgálat közben többször is kíváncsiskodó kínai feleség-tulajdonostárs szörnyülködve figyeli a ceremóniát.
A konyhából a zöldség-előkészítőbe lépve újabb kérdés adódik: vajon miért ott tárolják az olajat? Az alkalmazott válasza már nem is meglepő, azt állítja, eddig még nem találták meg a helyét.
A papírok ellenőrzésekor is számos szabálytalanságra derül fény. Nincs vezetett takarítási és hűtőgéphőmérséklet-ellenőrzési napló. (A vásárlók könyve viszont üres, ami nem szabálytalan, ám a látottak miatt meglepő.) Több tétel húsról nem talál számlát az állatorvos. A fiatal pincér kiszalad a büféből, majd negyedóra elteltével látjuk újra, lihegve egy számlát lobogtat. Elmondása szerint a papír ott maradt a több nappal ezelőtti vásárlásnál. Józsa Király Adalbert természetesen nem fogadja el az újnak látszó számlát.
– Tájékoztatni kell ezeket az embereket, hiszen nem tudnak magyarul, nem ismerik az itteni szabályozást – próbál mentegetőzni a felszolgáló.
– Ha egy magyar állampolgár külföldön vállalkozásba fog, tisztában kell lennie a helyi jogszabályi környezettel. A törvények nem ismerete nem mentség. Léteznek kereskedelmi kamarák, ügyvédi irodák, az internet, ahol beszerezhetők az információk. A hatóságnak kellene kijönni és tanácsot adni? – kérdi Józsa.
Napközben nem takarítanak
A tulajdonos, Xiong Yi Hion hamarosan újabb ellenőrzésre számíthat, addig is sérült csomagolás, jelöletlen tárolás, házilag darált sertéshús fagyasztása, túltárolt húsáru, hiányzó számlák, több, áruval nem kapcsolható számla, higiénés kifogások, hiányzó takarítási és hűtőhőmérséklet-ellenőrzési napló, földön tárolt edények, rovar- és rágcsálóirtás elmaradása miatt több százezer forint élelmiszerlánc-felügyeleti és élelmiszer-ellenőrzési bírságot kell fizetnie. Az élelmiszer-biztonsági felügyelő és a hatósági állatorvos felhívja a tulajdonos figyelmét arra, hogy az észrevételeket vegye komolyan, ellenkező esetben az üzletet bezáratják.
A jegyzőkönyv olvasása közben a pincér többször is indulatosan fölcsattan. – A munkaasztal azért piszkos, mert a szakács főz fölötte. Minek takarítsunk napközben? Ha este jönnek ellenőrizni, mindent tisztán találnak, nap végén takarítunk. Akkor egy deka zsírt nem találtak volna – magyarázza.
Állítása szerint több helyen megfordult már a vendéglátóiparban…
origo.hu
Magyar Péter fenyegetőzni kezdett miután volt barátnője kitalált róla
