Gyurcsány felelőssége

A legsúlyosabb politikai felelősség Gyurcsány Ferencet terheli a 2006-os őszi események idején a rendőrök által elkövetett jogsértésekért. Ezt állapította meg egyhangúlag a jogsértéseket vizsgáló albizottság, amelynek tényfeltáró munkáját mindvégig – sokatmondó cinizmussal – bojkottálta az MSZP. Négy évet kellett várnunk arra, hogy egy parlamenti bizottság lemossa végre jogállamunkról a gyalázatot, amit 2006 őszén és az azt követő években az előző politikai hatalom kent rá.
Amikor rávezényelték az azonosító jelzéstől megfosztott, rendőrruhába bújtatott verőembereket az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóját ünneplő tömegre, sokan érezték úgy, hogy a hatalom áll bosszút rajtuk az őszödi hazugságbeszéd nyilvánosságra kerülése után kirobbant tiltakozások miatt. Sokan gondolták akkor azt, hogy a kardlapozás, a gumilövedékekkel a tömegre leadott lövések, a rendőrbakanccsal való rugdalások célja nem lehet más, mint hogy ismét elültessék a félelmet a véleménynyilvánítás jogával élni akarókban. Hogy megtanuljuk ismét, ha már elfelejtettük: a testi épségünk, az életünk kockáztatása nélkül, amíg Gyurcsányéké a hatalom, nem gyakorolhatjuk alapjogainkat, így nem élhetünk a gyülekezés jogával sem háborítatlanul.
Nagyon sokan veszítették el a jogállamba vetett hitüket. Nem csoda, hiszen azt kellett tapasztalniuk azokban a napokban, hogy az állam erőszakszerve úgy viselkedik, akár egy banánköztársaságban a hadsereg a katonai puccs idején.
A kínzások a rádió udvarán vagy a rendőrségi fogdákban olyan súlyos alapjogsértések voltak, amelyek mellett normális körülmények között nem mehetett volna el szó nélkül a végrehajtó hatalom feje, Gyurcsány Ferenc. Aki azt vágta a képünkbe, hogy ő a rendőrök mellett van. És szemmel láthatóan hidegen hagyta, hogy itt megtörténhetett, hogy egy életre megnyomorítottak testileg vagy „csak” lelkileg becsületes állampolgárokat, pusztán azért, mert járókelőként rosszkor voltak rossz helyen, vagy éppen azért, mert a Fidesszel ünnepeltek. Azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ügyészek és bírók is asszisztáltak előbb a hatalom megtorló intézkedéseihez, majd a súlyos rendőri törvénysértések eltussolásához.
Jogállamhoz méltatlan eljárás volt a brutális rendőrattak után kitüntetni Gergényi Péter főkapitányt, mint ahogy az is, hogy bocsánatkérés, kártalanítás nélkül magukra hagyták a megsérülteket. „Az állam korlátozta, sőt lehetetlenné tette a bűncselekmények elkövetőinek megtalálását és felelősségre vonását”, amint azt a parlamenti vizsgálóbizottság megállapította. Gyurcsány és Szilvásy meg sem próbálták ennek ellenkezőjéről meggyőzni a bizottságot, hiszen ők is tudják, hogy a tények magukért beszélnek. Az, hogy a büntetés-végrehajtási intézményekben 2006 őszén elkövetett kínzások miatt most indultak meg a büntetőeljárások, éppen a bizottság előtt elhangzott vallomások alapján, jól jelzi, hogy lezárult egy dicstelen korszak. Előbb-utóbb helyreáll a rend.
Míg a parlamenti albizottság Gyurcsány Ferenc súlyos politikai felelősségét állapította meg, addig Balsai István, a miniszterelnök különmegbízottja már a volt kormányfő büntetőjogi felelősségéről beszél. Jóllehet, nagyon sokan várják az igazi elszámoltatást, az érintett rendőri vezetők felelősségre vonása nélkül bajosan lehet egy ilyen eljáráshoz elegendő bizonyítékot összeszedni. A Balsai által említett „logikai láncolat” a korabeli események között gyaníthatóan nagyon kevés ehhez. Bár ki tudja, mit rejtenek azok a titkosszolgálati akták, amelyekhez érthetetlen módon a különmegbízott még nem fért hozzá.