Hungaricum a hitelesek becsapása

Túl magasra emelték a hitelkamatokat a Magyarországon működő pénzintézetek – állítják a Magyar Nemzeti Bank munkatársai. Elemzésükből kiderül, hogy a bankok csak hazánkban tehetik meg, hogy tetszésük szerint játsszanak a kamatokkal, ezért nálunk a törlesztőrészletek is magasabbak az átlagnál. A banki magatartási kódex nem oldotta meg az ügyfelek problémáit.

Nagyobb terhet raktak a hazai pénzintézetek az adósok vállára 2008 októbere után, mint azt a költségeik emelkedése indokolta volna – olvasható egy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) munkatársai által jegyzett elemzésben. A svájcifrank-alapú jelzáloghitelek átlagos hiteldíja 2008 szeptembere óta 7,1-ről tavaly júniusra 8,2 százalékra emelkedett, s azóta lényegében nem is csökkent. A svájci frank referenciakamata ez idő alatt 2,8-2,9 százalékos értékről tartósan 0,2 százalék alá esett. Vagyis a kettő közötti különbség 3,6-3,8 százalékkal nőtt. A drágulás okaként a hitelintézetek többnyire az emelkedő költségeket és a rossz hiteleket nevezik meg. Ugyanakkor az MNB munkatársai szerint sem a sokasodó fizetésképtelen ügyfelek, sem az országkockázat romlása, sem a források változása nem indokol ekkora kamatemelést.
A cikk szerzői szerint az ügyfelek akkor jártak volna jól, ha a bankok – a környező országokban alkalmazott módszerhez hasonlóan – referenciakamathoz kötötték volna a hiteleket. Lengyelországban például 2008 októbere óta közel két százalékkal csökkent a svájcifrank-alapú jelzáloghitelek átlagos kamata, míg Magyarországon ugyanezen idő alatt egy százalékkal emelkedett. – Ez a különbség egy nyolcmillió forintos, 17 éves hátralévő futamidővel rendelkező hitelnél körülbelül tizenötezer forintnyi különbséget tesz ki a havi törlesztőrészletben – állítják a szakértők.
A Portfolió.hu oldalon megjelent cikk ironikusan hungaricumnak nevezi, hogy hazánkban a hitelállomány zömét az úgynevezett szabadon változtatható kamatozású hitelek adják. E termékek lényege, hogy a bankok – az általában rövid, 3-12 hónapos – kamatperiódusok végén aktuális hirdetményükben határozzák meg az ügyfél által a következő kamatperiódusban fizetendő ügyleti kamatot. A döntést az intézmények belső üzletpolitikájuk alapján egyoldalúan, az ügyfél számára előre nem kiszámítható módon hozzák meg.
A szakértők szerint ez a gyakorlat lényegében ellehetetleníti a kölcsönök összehasonlítását, mivel egyetlen hitelfelvevő sem lehet abban biztos, hogy az általa kiválasztott bank hitelfeltételei nem módosulnak a következő kamatperiódustól (vagyis legkésőbb 3-12 hónap múlva).
A magatartási kódex gyakorlatilag bármilyen adó-, szabályozás- vagy forrásköltség-változás esetén megengedi a módosítást, márpedig egy adott kamatperióduson belül legalább egy tényező szinte bizonyosan a hitelező számára kedvezőtlenül változik, erre hivatkozva pedig a kamat is emelhető – olvasható az elemzésben. A szerzők szerint akad azonban ennél nagyobb probléma is: semmilyen konkrét, szabály nincs arra, hogy mennyivel és milyen időszakra emelhető az ügyfelek által fizetett kamat, ha például Magyarország országkockázati felára (CDS) megemelkedik. Ráadásul a szimmetriaelv, amely lefekteti, hogy az ügyfél számára kedvező változást is érvényesíteni kell a kamatokban, szintén ellenőrizhetetlen: a szabályok nem egyértelműsítik, hogy ha például a CDS-mutató később csökken (de például a bankközi kamatok emelkednek), akkor a hitelkamatot kell-e egyáltalán és ha igen, milyen mértékben mérsékelni. A kódex lehetőséget ad a drágításra, és egyúttal elkerülhetővé teszi a csökkentést is.