Kínának kínos a békedíj

A napokban derül ki, hogy kit tart méltónak a Nobel Intézet az idei békedíj elnyerésére. A jelöltek neve titkos, ám az interneten rengetegen foglalkoznak a lehetséges nyertes kilétével. Akik pedig nem találgatnak, azok petíciókat indítanak, például a tavaly elhunyt Michael Jackson érdekében.

Alternatívok. A hivatalos Nobel-díj nem fed le minden tudományos és művészeti szakterületet, és a hiányok pótlására úgynevezett alternatív Nobel-díjak jöttek létre. Ezek közül leginkább az 1980-ban, Jakob von Uexkull által alapított Helyes Életmód Díj (Right Livelihood Award) elismert, amely azon személyek vagy csoportok munkásságát méltatja, akik kiemelt eredményeket értek el a környezetvédelem, az emberi jogok és az élet minőségének javítása terén. Idén nepáli, nigériai, brazil, illetve izraeli emberi jogi aktivistákat díjaztak Stockholmban. A Harvard Egyetem is büszkélkedhet egy két évtizedes alternatív tradícióval; az előző díjhoz hasonlóan szintén október elején talál gazdára az úgynevezett Ignobel-díj („méltatlan” Nobel-díj). Idén tíz kutatócsoportot jutalmaztak Bostonban, például azt a brit triót, akik bebizonyították, hogy a szitkozódás enyhíti a fájdalmat. (MN)

Posztumusz Nobel-díj persze nem létezik, azonban pont elég (sőt, rekordszámú) élő várományosa is van a 2010-es Nobel-békedíjnak, szám szerint 237 fő, illetve szervezet. Néhány jelölt kiléte már ismert, akik közül nem kevesen épp börtönbüntetésüket töltik, mint például a „demokrácia harcosa”, Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo). A férfi nem aratott osztatlan sikert a demokratizálódás rögös útján haladó Kína vezetői között; előreláthatólag tíz év múlva szabadul majd. A hetekben tért haza a börtönből egy másik kínai esélyes, a jelenleg is házi őrizet alatt lévő Csen Guangcsen (Chen Guangcheng) – az önjelölt, vak ügyvéd, aki az abortuszra kényszerített nők jogaiért állt ki. Szintén az ismert jelöltek között van az orosz Szvetlána Gannuskina és Memorial nevű jogvédő csoportja, ahogy a Nemzetközi Űrállomás is. Külön kampány indult az internet díjazásáért, a kiáltvány első aláírója Shirin Ebadi, iráni Nobel-díjas volt.
A döntés – ahogy eddig is – bizonyára meglepő lesz, de október 8-án, a nyertes nevének nyilvánosságra hozatalakor kiderül, hogy mennyit ad a Nobel Intézet a kínai állam véleményére. Az ország ugyanis felszólította Norvégiát, hogy ne tüntesse ki Liut, mert az nagyon megrontaná Peking és Oslo viszonyát – amely mostanában főként egy jelentős olajexport-szerződés körül vált szorosabbá. A kínai külügyminiszter-helyettes, Fu Ying a Nobel Intézet igazgatóját, Geir Lundestadot arra kérte, a díjat ne egy bűnözőnek adják, hanem egy olyan embernek, aki valóban tett valamit a nemzetközi békéért. Liu Hsziao-po mellett áll azonban Václav Havel, korábbi cseh köztársasági elnök és a Charta ’77 mozgalom több kulcsszemélyisége is, akik nyílt levélben sürgették az oslói intézetet Liu elismerésére.
Kína tehát egyelőre nem „büszkélkedhet” Nobel-békedíjjal, de nem ő az egyetlen ország, amely a belügyekbe avatkozásnak tekintette nemzetközi szervezet döntéseit – bár a legtöbb konfliktust elkerülték azzal, hogy inkább nem ítélték a díjat senkinek, ahogy például a világháborúk idején is. Hitler utasítása miatt nem vehette át a kitüntetést Richard Kuhn, Adolf Butenandt és Gerhard Domagk, akiket a kémia, illetve az orvostudomány terén elért sikereik miatt díjazott a svéd bizottság 1939-ben. Borisz Paszternak 1958-ban először elfogadta az irodalmi Nobel-díjat, ám a szovjet hatóságok nyomására végül visszautasította azt.
Árulkodó, hogy a Nobel-díjak 109 éves történelme során a békedíj átadása maradt el a legtöbbször.
Továbbiak a 16. oldalon