Kirakatban a bolgár korrupció

Dimitar Mitovski elsőfilmes rendező Mission London című politikai szatírája – amelynek alapja Alek Popov azonos című regénye – Bulgáriában a bemutatót követő első két hétben lekörözte James Cameron Avatarját. Huszonöt éve nem volt bolgár filmnek ekkora nézettsége saját hazájában – ennek ellenére a bolgár filmipar nem áll stabil lábakon, a vasárnap megnyílt várnai Golden Rose fesztiválon több tucat rendező demonstrált a filmes pénzek zárolása ellen. Petíciójukat épp Dimitar Mitovski olvasta fel. A rendezővel erről is beszélgettünk.

Mission London. A bolgár first lady leghőbb vágya, hogy londoni nagykövetségükön vendégül láthassa az angol királynőt. Varadin (Julian Vergov), az új bolgár nagykövet feladata, hogy mindezt megszervezze. Nem kevés bonyodalom árán végül sikerül is összehozni, még ha nem is legtisztább formában. Korrupt személyzeti tagokon és konyhában rejtőzködő alvilági bűnözőkön, sztriptíztáncosnőkön keresztül vezet az út. A kudarc eleve elrendeltetett.

Miért éppen Alek Popov könyvét választotta első nagyjátékfilmje témájának?
– Tipikus bolgár történetről van szó, amely, ha úgy vesszük, minden kelet-európai országra igaz lehet. A Mission London Nyugat-Európába kivándorolt emigránsokról, korrumpálhatóságról és a politikai elit kirakatlétéről szóló szatíra, tele humorral.
– Két és fél évig fejlesztették a forgatókönyvet. Mennyire változtatták meg az eredeti történetet?
– Sokkal nehezebb vígjátékhoz forgatókönyvet írni, mint drámához. Több ízben dolgoztunk együtt Alek Popovval, de felkértünk két angliai forgatókönyvírót és magyar részről Köbli Norbertet. Tizenegy változatból állt össze végül a film, amely teljesen különböző Popov könyvétől. Más lett a sztori vége, újragondoltuk néhány karakter kapcsolatát. Varadin, a főszereplő például Popovnál inkább negatív figura, egy opportunista, a filmbeli Varadin azonban vesztes, aki meg akarja változtatni a politikai rendszer működését, de az falja fel őt. Kellő öniróniával azonban képes ezen túllépni.
– Hogy jött szóba az Új Budapest Filmstúdió mint koprodukciós partner?
– Ivan Doykov, a film bolgár producere évekkel ezelőtt együtt dolgozott Kántor Lászlóval. Ő volt az első ember, akinek a Mission London ötletét megmutatta. Kántor László nagyon sokat segített nekünk abban, hogy a költségvetés hiányzó részét előteremtsük.
– A Mission London nem nevezhető tipikus bolgár filmnek. A bolgár filmes hagyományokkal ellentétben inkább hollywoodi eszközökhöz nyúlt.
– Úgy éreztem, ezzel az eszközrendszerrel úgy tudom elmondani ezt a történetet, hogy azt egy kelet- és egy nyugat-európai néző egyaránt megértheti. És az ilyen típusú filmek, valljuk be őszintén, könnyebben jutnak el a befogadóhoz. A nézettségi adatok is ezt bizonyítják. A bolgároknak több mint húsz évet kellett várniuk arra, hogy egy ilyen típusú hazai film elkészülhessen. Azt hiszem, a Mission London mérföldkő lett.
– A történet éles kritikával illeti a bolgár politikai elitet. Tényleg ennyire jellemző a korrupció?
– Popovnál ezek az alakok sokkal agresszívebben jelennek meg. Ő saját élményeire alapozta e történetet, amely inkább önéletrajzi ihletésű: évekig kulturális attaséként dolgozott a londoni nagykövetségen. Ezért a Mission London egyfajta bosszú. Mi azért puhítottunk ezen. A könyvet 1999-ben adták ki, az eltelt tíz év alatt változott valamit a helyzet. De ahogy más kelet-európai országban, nálunk is még mindig él és virul a korrupció.
– Ha már az állami pénzeknél tartunk, vasárnap nyílt meg Várnában a Golden Rose fesztivál, ahol ön felolvasott egy petíciót, amelyet több bolgár filmrendező is aláírt. Lemondásra szólították fel Vezhdi Rashidov kulturális minisztert, ha nem fordít kellő figyelmet a bolgár filmipar támogatására. Mi az oka a felháborodásuknak?
– A kormányunk egyszerűen nem veszi figyelembe a filmtörvényben leírtakat. A felére csökkentették az előírt évi tizenhétmillió eurós támogatási összeget. A fesztivál jó lehetőség arra, hogy hangot adjunk az elégedetlenségünknek. Kivonultunk a nyitófilmről, így próbáltunk demonstrálni a szaktárca döntései ellen. Azt tervezik, hogy jövőre újból megfelezik az eleve csökkentett támogatási keretet, holott a régióban sajnos Bulgária fordítja a legkevesebbet filmes célokra. Hasonló cipőben járunk, mint magyarországi kollégáink.