Megkopott a magyar szerepvállalás emléke

A német egyesítés korabeli vezetőinek és ellenzőinek részleges kikapcsolódása, illetve a kedvezőbb geopolitikai pozícióban lévő s offenzív külpolitikai propagandát folytató térségbeli kihívók taktikája miatt elhalványult Magyarország német egyesítésében betöltött szerepe – mondta lapunknak Németh István egyetemi tanár, a kérdéskör legelismertebb hazai kutatója.

Egyre több dokumentum bizonyítja, a nagyhatalmak ellenezték Németország húsz évvel ezelőtti újraegyesítését. Miért?
– A szomszéd államok és elsősorban Franciaország a minél széttagoltabb Németországban volt érdekelt. Francois Mitterand akkori francia elnök tudatta az NDK-val, ne siessenek az újraegyesítéssel, sőt Kijevben még Gorbacsovot is erről győzködte. Amikor pedig beleegyezett, magas árat kért. A közös európai valuta létrehozását és a francia frank márkával szembeni felértékelését. A brit álláspont pedig az volt, hogy egyik európai hatalom sem erősödhet meg túlságosan, hiszen Kelet-Németországnak az NSZK-hoz való csatolásával 17 millióval nőtt az egységes ország lakossága, ami kiemelte őket az akkor 60-65 milliós középhatalmak sorából, ráadásul így megszűnt a térség Szovjetunióval szembeni előretolt bástya szerepe.
– Mikor merült fel először a két ország egyesítése?
– Az 1970–80-as években az egységes Németország tervei az NSZK-ban maximum az 1814. évi Német Szövetség mintájára kialakítandó államszövetségig vagy konföderációig jutottak el.
– Mégis melyik az a történelmi pillanat, amikortól mindez visszafordíthatatlanná vált?
– Az 1989. október 9-i, hetvenezer fős lipcsei tüntetés már erőszakmentesen zajlott. Ennek ellenére az igenre Gorbacsovnak kellett rábólintania. Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter 1990. február 10-én kapott biztosítékot tőle, hogy Moszkva nem áll az egyesítés útjába.
– Volt szovjet katonai vészterv a két ország egyesítésének megakadályozására? Ha igen, miért nem került sor ennek alkalmazására?
– Az SZKP ortodox szárnya és a tábornokok az NSZK–NDK határ katonai lezárását fontolgatták. Eduard Sevardnadze külügyminiszter azonban számíthatott Gorbacsov támogatására. Ezekben az órákban a „harmadik világháború szélén” álltunk, árulta el később Sevardnadze. Kohlék pedig érezték, hogy e kérdésben gyengül Gorbacsov hazai pozíciója, ezért felgyorsították az újraegyesítés folyamatát.
– Nem mehetünk el Magyarország szerepe mellett. Az elmúlt évek nemzetközi sajtóját böngészve azonban általában pár mondatban intéznek el minket. Mi az oka a magyar szerep devalvációjának?
– Elképedve figyelem az évfordulós nemzetközi konferenciák erősen változó hangsúlyeltolódásait. Az azonban érthető, hogy öregségi amnézia következtében az egykori vezetők már nem tudnak határozottan beszélni az akkori időkről. Ám az tény, 1989. szeptember 10-én mi nyitottunk meg elsőként határt az NDK-s menekültek előtt, Csehszlovákia csak három héttel később. Ugyanakkor kedvező jelnek tekintem, hogy a jubileum alkalmából rendezett berlini központi ünnepségekre Németh Miklós rendszerváltó magyar kormányfőt hívták meg.