Nem figyelnek eléggé a magyarokra

Lendületesen indította koalíciós tárgyalásait a szlovákiai parlamenti választások után a négy jobbközép párt, gyorsan megegyeztek a közös program főbb pontjaiban, amelyek még mélyreható gazdasági és szociális változtatásokról és következetes emberjogi és kisebbségvédelmi politikáról szóltak. A lendület mára erejét vesztette, a partnerek közötti viták felerősödtek, a múlt héten már az is felmerült, hogy esetleg felbomlik a koalíció. Ezekről is nyilatkozott lapunknak Somogyi Szilárd, a liberális szlovák Szabadság és Szolidaritás (Sas) párt magyar képviselője.

Utána a vízözön. Kim Dzsong Il utódjának nevét csak néhány hete ismerhette meg a nagyvilág, addig nemigen lehetett tudni, hivatalosan ki is követi a Kedves Vezetőt Észak-Korea élén. A diktátor pedig apjától nem ezt tapasztalhatta. Kim Ir Szen, a Nagy Vezető, Észak-Korea örökös elnöke 1971-től kezdve készítette fel fiát az ország majdani vezetésére. 1975-től kezdve Kim Dzsong Il nyíltan utódként jelent meg, s a hatodik pártkongresszuson, 1980-ban hivatalosan is bejelentették pozícióját. A Nagy Vezető 1994-ben halt meg. Utódja, a Kedves Vezető korán leszámolt minden lehetséges utódjelölttel, így kiszorította a hatalomból apja öcscsét, Kim Jong Jut már a hetvenes években, aki 1975 és 1993 között eltűnt, majd visszatérése után kinevezték Észak-Korea egyik alelnökévé. Kim Pjong Il, a mostani diktátor féltestvére is veszélyt jelenthetett volna, így diplomáciai szolgálatra küldték, ő lett hazája nagykövete Magyarországon 1988-ban, onnan Bulgáriába, Finnországba, majd Lengyelországba került. Kim Dzsong Il semmiféle fiatalítást nem hajtott végre a pártban és a hadseregben, ott ma is apjának nemzedéke, a húszas években születettek ülnek. Ha Kim Dzsong Il hirtelen meghalna, fia számára nagyon nehéz volna a vezetés átvétele, a nála hatvan évvel idősebb emberek irányítása, ezért gőzerővel dolgoznak az Ifjú Vezető személyi kultuszának kialakításán. (S. L. S.)

Mi az oka a megtorpanásának, a vitáknak, annak, hogy a költségvetési terv nem tartalmaz reformintézkedést, strukturális változásokat?
– Tény, hogy meglehetősen hangos médiazaj alakult ki a kormánykoalíció körül, de szerintem csak az furcsa a sajtónak, hogy immár nem egy ember dönt, mindenről kizárva minden ellenvélemény lehetőségét, mint az elmúlt négy évben volt, hanem karakteres pártvélemények jelennek meg, ami szerintem egyáltalán nem baj. A kérdés lényege viszont nem ez, és sajnos abban igazat kell adnom önnek, hogy pártunk gazdaságpolitikai elképzeléseiből nagyon kevés került a végső programba, holott minket a közvélemény éppen a gazdasági gondok kezelésére tett javaslatainkon keresztül ismert meg és támogatott. Azt hiszem, koalíciós partnereink némelyikében túlteng a valós vagy vélt szociális érzékenység. Ez utóbbit úgy kell érteni, hogy a nagyon erős ellenzéki Smer esetleges szociális populizmusára és a választópolgárok erre épülő reakcióira figyelnek inkább, mint a szükséges és elkerülhetetlen változtatásokra. Nekünk továbbra is meggyőződésünk, hogy most kell megtennünk néhány radikális gazdasági lépést azért, hogy öt év múlva ne legyen szükség ennél fájóbb intézkedésekre.
– A sajtó nem elsősorban a viták miatt ír koalíciós válságról, hanem azért, mert két politikus – az egyik éppen az önök pártjából, a másik a Most – Híd vegyes pártból lett államtitkár – esetében felmerült, hogy az elmúlt négy évben klientelista módon jutottak állami megrendelésekhez. Ez nem járult hozzá az elbizonytalanodáshoz?
– Biztosan nem tesz jót az alkotómunkának, ha ilyen kételyek felmerülnek, én remélem, hogy a koalíciós pártelnökök között született döntés, amely szerint az esetet a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal, azaz az állami számvevőszék vizsgálja meg és mondja ki, történt-e törvénytelenség. Persze, tudom, a törvényesség és az erkölcsösség nem mindig fedi egymást, a politikusok meg már csak olyanok, hogy az etikai vétséget hajlamosak aszerint megítélni, ki követte el. Közben hiszik, hogy a jó oldalon állnak, tehát ha a saját társukkal van gond, behunyják egyik szemüket. Én ezt a magatartást nem fogadom el, s hiszem, hogy a koalícióban is uralkodóvá válik a törvények betartása mellett az etikai feddhetetlenség követelménye is. De a koalíció felbomlásának a veszélye nem fenyeget. Hadd mondjam némi iróniával, hogy tapasztalt, felnőtt emberek alkotják a koalíciót, s a Fico vezette Smer visszatérésének a rémképe eléggé riasztó ahhoz, hogy ilyen lépésben senki ne gondolkodjon.
– Viszont nem nyúltak néhány kisebbségellenes törvényhez, döntéshez, amelyek a Fico-kormány idején születtek, pedig a választóktól felhatalmazást kaptak arra, hogy ezeket eltöröljék. Maradt a hazafisági törvény, a Szvatopluk-szobor is, meg a büntetés az államnyelvtörvényben.
– Nem szabad elfelejteni, hogy Szlovákia 17 éve önálló ország, a nemzet és az államiság kérdése erőteljesen rezonál mindenkiben. Mi csak három hónapja vagyunk hatalmon, miközben a társadalmat négy éven át az a nemzeti-szocialista koalíció alakította, amely mindent úgymond a nemzetállami érdekek védelme érdekében tett, és sokan tapsoltak nekik. Kiszámíthatatlan reakciókat válthatna ki, ha nekik úgy tartanánk görbe tükröt, hogy mi meg mindent visszavonunk. Ráadásul a tapasztalatom az, hogy a nacionalista hőzöngést elutasító polgárok, tehát a jobbközép pártok választói nemcsak a nemzeti kérdést kezelik lazábban, hanem a kisebbségekre sem figyelnek. Ők nem tudják és nem is igazán érdekli őket, hogy kerültünk mi, magyarok Szlovákiába, miért élünk itt, és mik a gondjaink. Ez az én tapasztalatom, a feladatom meg az, hogy minden lehetőséget megragadjak arra, hogy kollégáim, választóink informáltak legyenek rólunk, és érdekelje őket a kisebbségek gondjainak a rendezése is.