Femina, Renova, László kórház – évtizedekig e három klub fémjelezte a magyar női labdarúgást, amely egész esztendős illegalitásából általában csak a Focifarsang elnevezésű, téli teremtornán tört ki, amit mindig közvetített a tévé. Így lett viszonylag ismert Bárfy Ágnes, Vrábel Ibolya, Lovász Gyöngyi (az első magyar idegenlégiós hölgyfocista, akit a kölni Grün-Weiß Brauweiler igazolt le), Kern Edit vagy éppen Szegediné Lojd Zsuzsa neve, de nagypályás tevékenységükről szinte senki sem tudott. Pedig negyedszázada a hazai válogatott premierje, az NSZK elleni 1985-ös 1-0 – Vrábel góljával – igazi bravúrnak számított. Azóta felnőtt pár nemzedék, a tavaly viszszavonult Paraoanu Aranka például csúcstartóként 83-szor szerepelt a nemzeti tizenegyben, ám nincs már Focifarsang, Renova és László kórház – mármint az egészségügyi intézmény női focicsapata – sem.
A Femina még tartja magát, jelenleg az első osztály harmadik helyén, a patinás fővárosi klubok – Ferencváros, Újpest, MTK – pedig megalapították és sikerrel működtetik női szakosztályukat. Közülük momentán utóbbiak muzsikálnak a legjobban, az NB I aranyérmeseként az idén is nekivághattak a Bajnokok Ligája küzdelmeinek. A selejtező második fordulójában azonnal nagy halat fogtak ki, az Evertont. Érdekesség, hogy az egyaránt kék színeket viselő 122 éves magyar és 132 esztendős angol klub még férfi vonalon sem találkozott soha egymással, így igazi premierre került sor csütörtök este a Hungária körúton. A kulisszák erősen a régi időket idézték, de megállapíthattuk, hogy az UEFA női vonalon szerencsére kevésbé rigorózus, senki sem küldte el otthonról az MTK-s lányokat, mint mondjuk a debreceni fiúkat. A biztonsági erőket pár kedélyes beengedőember képviselte, akik nem haraptak rá a táskában található almára, az üveges ásványvizet viszont szigorúan megitatták a kapunál egy párocskával.
A tribün elé érve kellemes meglepetés várt minket, egyrészt kinyitott a büfé, másrészt – nyilván az ingyenes belépés hatására is – szinte megteltek a széksorok! Az biztos, hogy legalább duplaannyian ültek a lelátón, mint egy átlagos MTK-s férfi bajnokin, a törzsszurkolók mellett eljöttek a szülők, rokonok, a hazai riválisok, például a komplett Fradi Hevesi Tamás tréner vezetésével, no meg a kék-fehérek fiú utánpótlásának képviselői a Sándor Károly Akadémiáról. Utóbbiak amolyan helyi B középként is funkcionáltak, s igazán jó hangulatot teremtettek, az idősebb hívek sem sértődtek meg például a „Nyugdíjasok, dolgozzatok, emeljük a nyugdíjatok!” rigmuson, vagy hogy lelkesen és zajosan verték maguk mögött a plexit. Egyszer váratlanul még egy, az FTC hajdani jobbhátvédjét éltető „Simon Tibi, Simon Tibi!” bekiabálás is felharsant, ami errefelé enyhén szólva ritka, de jelezte a gyerekek kevert identitását. A „Hajrá kékek, hajrá kékek, olé!” buzdítás viszont annyiban falsul csengett, hogy a hazaiak fehérben feszítettek, a liverpooli vendégek pedig, némileg váratlanul, rózsaszínben. Az viszont senkit sem lepett meg, hogy esélyesebbnek számítva hamar ők kerültek fölénybe, elvégre Anglia a sportág női válfajának is az őshazája, ahol több mint 85 ezer, nálunk viszont szűk 1300 az igazolt hölgylabdarúgók száma. A mieink amolyan rövid passzos, kispályás focira rendezkedtek be, s próbálták a labdákkal az egyedül elöl bóklászó Vágó Fannyt keresni, kevés sikerrel. A liverpooliak kapujában Rachel Brownnak gyakorlatilag egyszer sem kellett játékba avatkoznia, nyilván poénból buzdította őt néhány szigetországi vendégdrukker. Persze lehet, hogy a balhátvéd Rachel Unittnak címezték a kiáltást… Egyébként tört magyar beszédükből hamar kiderült, nem igazi Everton-ultrák, hanem hazánkban dolgozó angolok, ám azt a jó szokásukat megőrizték, hogy szeretnek inni: letáboroztak a büfénél, s nagy tételben fogyasztották a csapolt sört.
Közben a pályán a meddő vendégfölény majdnem átcsapott eredményessé, félóra elmúltával pár percen belül háromszor is csattant a hazai kapufa, de Szőcs Réka szemmel verése hatásosnak bizonyult a válogatottban is megfordult colos nyolcas, Jill Scott, illetve az erőcsatár Natasha Dowie próbálkozásánál. A szünetben lekocogó játékosok közül családi felszólításra a balhátvéd Szabó Zsuzsanna vidáman kiintegetett a lelátóra, látszott, igazi ajándékként éli meg a szokatlan érdeklődést. Nyilván Turtóczki Sándor edző, az MTK egykori remek gólvágója is, de ez nem akadályozta meg abban, hogy taktikát változtattasson, Vágót hátravonta a középpályára, Méry Ritát rakta előre centerbe. Két hatalmas angol helyzet megúszása után beválni látszott a húzás, kiegyenlítődött a küzdelem, Tóth Alexandrának utolsó emberként még egy elegáns sarkazásra is futotta, Schumi Mercédesz beállásakor aztán az autósport hívei is csettinthettek, pedig ez a párosítás az idén nem jött be a Forma–1-ben… Végül igazi magyar lehetőség, s gól nélkül gördült le a kilencven perc, amelynek zárultával a mieink úgy borultak egymás nyakába, s pacsiztak végig „táborukkal”, mintha legalábbis nyertek volna, nemcsak meccset, hanem BL-t is. Ám az október 14-i liverpooli visszavágó előtt egyelőre álomszerűnek tűnik a főtáblára kerülés is. Ettől még igaza van Turtóczki mesternek: „Amíg a labda gömbölyű, bármi megtörténhet.”
Még az is, hogy egyszer megint kétezren lesznek hazai női futballmeccsen, vagy hogy a jelenlegi legismertebb magyar hölgy labdarúgó nem idegenben csinálja meg a szerencséjét. Marozsán Dzsenifer ugyanis a világbajnok U20-as német válogatott oszlopos tagja és gólvágója.
origo.hu
Magyar Péterrel szemben a szolnoki pártkoordinátornak nem volt mentelmi joga, nem is tudta kikerülni az eljárást
