Sólyom intelmei a törvényhozókhoz

Az előnyökre és a kockázatokra hívja fel a figyelmet a nemrégiben beindult alkotmányozás kapcsán Sólyom László abban a cikkében, amelyet tegnapi számában közölt a HVG. A hat oldal terjedelmű szöveg Sólyomnak a törvényhozókhoz címzett intelmeként értelmezhető.

Elfogadható az Alkotmánybíróság volt elnöke szerint, hogy a kétharmados parlamenti többség új alkotmányt szavazna meg, hiszen a rendszerváltozás előtt, a kerekasztalnál kötött megállapodás után csak módosították az 1949. évi XX-as törvényt. Az egykori államfő utal rá: akkor sem az ellenzék, sem a hatalmi elit nem tudhatta, melyikük nyeri a választást, ezért biztosítékokat építettek be az alkotmányba. Az első szabad választás után, 1990-ben az Országgyűlés korrigálta a ’89-es alaptörvényt, kiiktatva a hajdani megállapodások számos elemét. Így garantálták a kormányozhatóságot.
Az alkotmányjogász úgy véli, most más a helyzet, mint akkor volt. A kétharmados többség birtokában a kormányerők nem kényszerülnek kompromisszumokra. Ugyanakkor – Sólyom szerint – ragaszkodniuk kell a jelenlegi alkotmány bevált elveihez és alapértékeihez, amelyek a közös európai alkotmányos hagyománynak is elemei. Rámutat: a szabadságjogok a rendszerváltozás után természetessé váltak, azokat gyakorolja a társadalom. Leszögezte, nem helyes, hogy sokan az alkotmányt hibáztatják, mert nem váltak valóra várakozásaik. A gazdasági helyzetért, a kormányzás elmúlt években tapasztalt hibáiért, a privatizáció kudarcaiért nem az alkotmányt kell okolni. A korrupció, a szegénység sem az alaptörvény elégtelenségéből következik.
Sólyom cikkéből kiolvasható: azokat az értékeket tekinti elsődlegesnek, amelyeket eddigi politikusi és jogászi tevékenysége alapján is fontosnak tartott. Ilyen a jövő nemzedékek iránti felelősség és az informatika gyors változásainak figyelembevétele. Sólyom szerint „az élettudományok, a genetika, a biológia beavatkozási lehetőségei az emberi életbe és személyiségbe az alkotmány emberképének új megfogalmazását vetik fel”. Alkotmányban rögzítené a szerző azt a korábbi nézetét is, hogy a magyar nemzetet kulturális nemzetként kell meghatározni. Nem új az sem, hogy szükséges törvénybe iktatni a költségvetés alkotmányos korlátait.
Utalásszerűen ugyan, de Sólyom kritizálja a miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy az alkotmány rövid és tömör legyen, s csak a legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza. Ez szerinte nem kiút, hanem zsákutca. Nem lehet ugyanis tudni, mikor készülnének el azok az alkotmányerejű kétharmados és más törvények, amelyek a részleteket tartalmaznák. Szerinte ezzel a technikai megoldással az Országgyűlés újabb adósságot halmozna fel, hiszen későbbre halasztaná a rendelkezések létrehozását.