Szemetelnek a hazai pénztárak?

Hulladéktárolóként működő kasszákról és érdekes magánnyugdíj-pénztári ingatlanügyről szóló hírek keringenek piaci berkekben. Az eseteket a kormányzati vizsgálat tisztázhatja.

Több érdekes kérdést is tisztázhat az a kormányzati vizsgálat, amely a magánnyugdíjpénztárak tizenkét éves működését tekinti át. Feltehetőleg kiderül majd, hogy igazak-e azok a kaszszák ügyleteiről szóló hírek, amelyek piaci berkekben keringenek. Lapunk például – a magánpénztárakhoz szorosan kapcsolódó körökből – tudomást szerzett egy nemrégiben nyélbe ütött telek-adásvételről. Az év elején egy vállalkozás nagyobb, összefüggő ingatlanegyüttesre tett szert, méghozzá kétmilliárd forint körüli összegért. A telekre azonban – az ingatlanpiaci mélyrepülés ellenére – néhány hónap elteltével újabb vevő akadt, aki a többszöröséért vásárolta meg az ingatlant. Állítólag egy hazai magánnyugdíjpénztár hatmilliárdot áldozott azért a telekért, amely nem sokkal korábban csupán kétmilliárdért cserélt gazdát. Azt ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy az ingatlanegyüttes értéke pár hónap alatt a többszörösére emelkedett volna.
Elsőként a kasszák érdekeit képviselő Stabilitás Pénztárszövetséget kerestük meg azt tudakolva, hallottak-e hasonló esetről, ám a szervezet vezetői elérhetetlennek bizonyultak. Ezután a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a hazai pénztárak elhanyagolható mértékű ingatlanbefektetésekkel rendelkeznek. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy éppen idén nyáron láttak napvilágot olyan sajtóhírek, amelyek szerint a kasszák némelyike a válságból nehézkesen kilábaló ingatlanpiacban, azaz telkek, épületek megszerzésében lát fantáziát. Kérdésünkre Németh György szociológus általánosságban úgy fogalmazott: nem tartja jó ötletnek a magánnyugdíjpénztárak ingatlanvásárlását. Míg ugyanis például a tőzsdei részvények esetében egyértelmű, hogy a papírok mennyit érnek, addig az ingatlanoknál szinte képtelenség meghatározni az árat. A nyugdíjügyi szakember szerint a legnagyobb gondot az jelentheti, hogy az ingatlanok értékének felbecslése manipulációs, korrupciós veszélyeket hordoz. A telkek valódi áránál ugyanis magasabb érték is bekerülhet a magánnyugdíjkaszszák könyveibe.
A pénztárak portfóliókezelését már a pénzügyi válság előtt is éles kritikák érték. Évek óta makacsul tartja magát az a szóbeszéd, miszerint a nagyobb pénzintézetek részeként működő kasszák hozamai azért nem túl fényesek, mert a nyugdíjportfóliók valamiféle hulladéktárolóként működnek a pénzügyi csoporton belül. Vagyis a kevésbé jól teljesítő termékeket ezekbe söprik bele a társaságok a piaci versenynek jóval inkább kitett alapokból. A kormány többek között épp a gyenge hozamok és a magas költségek miatt kérdőjelezte meg a magánkasszák létjogosultságát. A pénztárak ugyanis minimális, 0,8 százalékos reálhozamot tudtak felmutatni az elmúlt tíz évben, miközben 3-4 százalékot érhettek volna el, ha állampapírban tartják a lakosság nyugdíj-megtakarításait. A pénztárak viszont épp ellenkező véleményen vannak, mint a kormány, és büszkén jelentették ki, hogy sikerült megőrizniük a befizetések reálértékét.
Németh György nyugdíjszakértő ezzel kapcsolatban elmondta: a kasszák működése valóban lehetővé teszi azt, hogy a kezelők „teleszemeteljék” a nyugdíjpénztári portfóliókat, ám azt nem lehet tudni, hogy éltek-e ezzel a lehetőséggel. Lapunk egyébként a Stabilitás Pénztárszövetség véleményét erről a kérdésről is szerette volna kikérni, ám hosszas próbálkozás után sem sikerült találnunk olyan személyt, aki elmondhatta volna a szövetség álláspontját.
Németh György szerint a pénzintézeteknek azért állhatnak érdekében a nyugdíj-megtakarítások kárára rendezni a portfóliókat, mert a jelenlegi rendszerben nagyon nehezen követhetők a nyugdíjpénztári hozamok, ráadásul a pénztártagok is csak ritkán szentelnek figyelmet az eredményeknek. Ezzel szemben a befektetési alapoknak igen kiélezett piaci versenyben kell helytállniuk. Németh György szerint a magán-nyugdíj-pénztári rendszer működésének egyik alapvető hibája az, hogy nincs megfelelően elválasztva egymástól a portfólió és annak kezelője. Ez lehetővé teszi azt, hogy házon belül úgy könyveljék el az eredményeket, ahogy az a társaság érdekeinek leginkább megfelel. A szakértő szerint több olyan megoldás is létezik Európában, amely kiküszöböli a fent említett visszásságot. Az egyik ilyen a svéd modell, amelyben a portfóliókezelők azt sem tudhatják meg, hogy kinek a nyugdíj-megtakarításait kezelik, csupán az állomány nagyságával lehetnek tisztában, a személyekre vonatkozó információkkal ugyanis egyedül az állam rendelkezik.