Túlsózott ballada őrlődő asszonyokról

Muray Gábor
2010. 10. 09. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kiarosztami minimalizmusán szocializálódtam, már ami az iráni filmet illeti. A cseresznye íze metafizikai mélységű dráma, aki látta, tudja: egy életre beég, nem ereszt. Nem véletlenül kapta meg érte ’97-ben Abbasz Kiarosztami a cannes-i Arany Pálmát, visszafogott intellektualizmusával, csendjével és döbbenetes atmoszférájával többet mond a kortárs Iránról, mint bármely rendszerdöntögető agitka. Teherán pora csikorog a fogaink között a mozi széksoraiban, s a téma, akár ezúttal Shirin Neshatnal, ott is tabu: az öngyilkosság.
Tiltott tabudöntögetése alapján hasonló realizmust várok Neshattól is, de a hűvös szemlélődés helyett hallucinogén víziókat kapok. Négy nő, négy történet. Pokol és paradicsom. 1953 politikailag átalakuló Teheránja vegyül a spirituális tájakkal, törvény és szokásjog az elfojtott vágyakkal, csupa ellentét, csupa kérdőjel, csupa stílustörés. Mézes giccs és szúró fájdalom.
Összességében ballada a Nők férfiak nélkül, egy képzőművész által vászonra vitt ballada, csodálatosan komponált képekkel, jellem nélküli arcokkal, tigrisszerű női szempárokkal, amelyek mögül sajnos éppen a lényeg – a tapintható lélek – hiányzik. Neshat különösen ügyel a formára, de zárójelbe teszi a jellemet. Nem teszi érdekessé, rokonszenvessé a főhőseit, így a négy őrlődő nő drámája is hangsúlytalanná válik. Elkalandozik a tekintet, és egy idő után már nem is a férfiak nélküli nőket figyeli, hanem a képeskönyv színmanipulált illusztrációit. A fákat, a patakot, a virágos mezőt, a kávéház öreg rádióját, a hidrogénfüstöt és a reflektorfényt.
És ott van a vásznon, a jelképes terekben – Teherán naturalista kuplerájában, a romantikus perzsa fürdőben, a meseszerű patak vizében, az LSD-s látomásszerű mezőben – Tóth Orsi reszketeg, csont-bőr teste, európai szikársága, és nem tudom, mit keres ő itt az anyatigrisek között, talán azt, hogy ebben a társadalomban minden rossz – így az ő ijesztő soványságának – eredője a férfi. És a társadalom, az állam, a vallás, a kor.
Mivel Neshat nem jó kukta, inkább trükköz, „technikáz”. Fűszerez, elsóz, hogy biztos, ami biztos alapon érezzük az ízeket. Ettől persze a Nők férfiak nélkül vizuális élmény, egy illusztrátor igényesen komponált képfolyama, ami beutazta Európa rangos fesztiváljait, és nagydíjat kapott a CineFesten. Maradjunk annyiban, hogy a teheráni Kiarosztami egyetlen néma, üres, poros snittje őszintébb volt minden szánkba rágott vágynál.
(Nők férfiak nélkül – német– osztrák–francia filmdráma, 95 perc, 2009. Rendező: Shirin Neshat. Forgalmazó: Mozinet.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.