Túlsózott ballada őrlődő asszonyokról

Kiarosztami minimalizmusán szocializálódtam, már ami az iráni filmet illeti. A cseresznye íze metafizikai mélységű dráma, aki látta, tudja: egy életre beég, nem ereszt. Nem véletlenül kapta meg érte ’97-ben Abbasz Kiarosztami a cannes-i Arany Pálmát, visszafogott intellektualizmusával, csendjével és döbbenetes atmoszférájával többet mond a kortárs Iránról, mint bármely rendszerdöntögető agitka. Teherán pora csikorog a fogaink között a mozi széksoraiban, s a téma, akár ezúttal Shirin Neshatnal, ott is tabu: az öngyilkosság.
Tiltott tabudöntögetése alapján hasonló realizmust várok Neshattól is, de a hűvös szemlélődés helyett hallucinogén víziókat kapok. Négy nő, négy történet. Pokol és paradicsom. 1953 politikailag átalakuló Teheránja vegyül a spirituális tájakkal, törvény és szokásjog az elfojtott vágyakkal, csupa ellentét, csupa kérdőjel, csupa stílustörés. Mézes giccs és szúró fájdalom.
Összességében ballada a Nők férfiak nélkül, egy képzőművész által vászonra vitt ballada, csodálatosan komponált képekkel, jellem nélküli arcokkal, tigrisszerű női szempárokkal, amelyek mögül sajnos éppen a lényeg – a tapintható lélek – hiányzik. Neshat különösen ügyel a formára, de zárójelbe teszi a jellemet. Nem teszi érdekessé, rokonszenvessé a főhőseit, így a négy őrlődő nő drámája is hangsúlytalanná válik. Elkalandozik a tekintet, és egy idő után már nem is a férfiak nélküli nőket figyeli, hanem a képeskönyv színmanipulált illusztrációit. A fákat, a patakot, a virágos mezőt, a kávéház öreg rádióját, a hidrogénfüstöt és a reflektorfényt.
És ott van a vásznon, a jelképes terekben – Teherán naturalista kuplerájában, a romantikus perzsa fürdőben, a meseszerű patak vizében, az LSD-s látomásszerű mezőben – Tóth Orsi reszketeg, csont-bőr teste, európai szikársága, és nem tudom, mit keres ő itt az anyatigrisek között, talán azt, hogy ebben a társadalomban minden rossz – így az ő ijesztő soványságának – eredője a férfi. És a társadalom, az állam, a vallás, a kor.
Mivel Neshat nem jó kukta, inkább trükköz, „technikáz”. Fűszerez, elsóz, hogy biztos, ami biztos alapon érezzük az ízeket. Ettől persze a Nők férfiak nélkül vizuális élmény, egy illusztrátor igényesen komponált képfolyama, ami beutazta Európa rangos fesztiváljait, és nagydíjat kapott a CineFesten. Maradjunk annyiban, hogy a teheráni Kiarosztami egyetlen néma, üres, poros snittje őszintébb volt minden szánkba rágott vágynál.
(Nők férfiak nélkül – német– osztrák–francia filmdráma, 95 perc, 2009. Rendező: Shirin Neshat. Forgalmazó: Mozinet.)