Új esélyek a Délvidéken

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szerbiai megoldás példaértékét, hiszen ez a forma nagyrészt megfelel az oly sokszor és sokak által megfogalmazott autonómiának, azaz egy nemzeti közösség az általa demokratikusan választott képviselet kezében tudhatja saját ügyeinek intézését

Szerbia jelenleg az egyetlen szomszédos ország, ahol megteremtették a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájának jogi keretét. A közvetlen választással létrejött vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) törvény által szabályozott hatáskörökkel bír a kisebbségi oktatás, a kultúra és a média területén. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szerbiai megoldás példaértékét, hiszen ez a forma nagyrészt megfelel az oly sokszor és sokak által megfogalmazott autonómiának, azaz egy nemzeti közösség az általa demokratikusan választott képviselet kezében tudhatja saját ügyeinek intézését. Túl a sikeres megalakuláson, az MNT számára most a sikeresség és a hitelesség a két legfontosabb követelmény, így egyáltalán nem mindegy, miként indítja tevékenységét. Az idei tanévtől elindult az első iskolabusz, amely Szabadka környéki falvakból visz alsó tagozatos gyerekeket magyar iskolákba az észak-bácskai városba, az utaztatás ingyenes, a költségeket a nemzeti tanács állja. A szolgáltatásra azért van szükség, mert azokon a helyeken, ahol eddig ezek a gyerekek tanultak, a kevés jelentkező miatt megszűnt a tagozat, s az iskolabusz elindítása lehetővé teszi, hogy a csemeték továbbra is magyarul oktató osztályba járjanak, és ne a legközelebbi, kényelmi okokból érthetően kedvezőbb lehetőségnek számító szerb iskolát válasszák. A délvidéki magyarság „miniparlamentje” egyébként jóváhagyta 19 vajdasági iskolának a kérelmét, hogy 15-nél kevesebb tanulóval is működhessen náluk magyar tagozat. A statisztikák szerint a délvidéki magyarok nyolcvan százaléka anyanyelven oktató általános iskolába íratja gyerekét, a középiskolákban 71 százalékos ez az arány. Az MNT frissen elfogadott oktatásfejlesztési stratégiájával öt százalékkal emelné a fentebb említett arányokat. A tervek szerint az, aki az Újvidéki Tudományegyetem bármelyik karára bejut állami költségen a 2011-es tanévben, számíthat arra a havi mintegy 150 eurós ösztöndíjra tanulmányainak végéig, amit a tanács folyósít. Az MNT azt reméli, a támogatásnak köszönhetően a jelenlegi 2300-ról háromezerre tudja emelni az újvidéki egyetemen a magyar hallgatók számát.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) meghatározó szerephez jutott a tanács irányításában, így a párt jövője is múlhat azon, menynyire tud hatékony lenni a következőkben a kulturális autonómia képviseleti szerve. Politikai szempontból nem egyszerű a VMSZ élete. Ez még akkor is így van, ha régebbi vagy újabb magyar riválisai egy pillanatig sem veszélyeztetik népszerűségét, az MNT-választás pedig egy jó időre egyértelműsítette az erőviszonyokat, azaz Pásztorék egyeduralmát a délvidéki magyarság képviseletét illetően. A jelenlegi belgrádi felállás szerint a Pásztor István vezette párt négy képviselője akár kormányt is buktathat, súlya jóval meghaladja a szavazóbázisát. Közben immár évek óta szembe kell néznie a legnagyobb kormányerő, a balközép Demokrata Párt (DS) nyílt törekvésével, hogy megszerezze a vajdasági magyarok voksait. A Borisz Tadics államfő vezette demokraták szavazatszerző akciói nem voltak sikertelenek, ez pedig megmérgezte a VMSZ és a DS viszonyát. A több alkalommal is előre hozott választásokat sürgető ellenzéki Szerb Haladó Párt (SNS) nemrég választási szövetséget kínált a VMSZ-nek. A korábban még habzó szájú nacionalistaként ismert, mára azonban mérsékelt jobboldali politikussá szelídült Tomiszlav Nikolics SNS-vezér Tadicsékkal ellentétben nem a nemzeti kisebbségekhez tartozó szavazókat, hanem az általuk megválasztott képviseleteket igyekszik megnyerni partnernek. Lapinformációk szerint az SNS tárgyalásokat kezd mindazokkal a kisebbségi politikai szervezetekkel, amelyek győztek a különböző nemzeti tanácsi választásokon. Bár megegyezés nem született, Pásztor Istvánék diszkrét kokettálása a legnagyobb ellenzéki párttal intő jel volt a demokratáknak, s Tadicsék értettek is ebből. Hosszú idő után most egy csapásra sikerült megállapodnia a VMSZ-nek a szerb elnökkel abban, hogy még az év végéig módosítják azt a kormányrendeletet, amely a vajdasági magyarokra nézve hátrányosan rendelkezik a közigazgatási körzethatárokról. Ennek értelmében Magyarkanizsa, Zenta és Ada visszakerülhet az észak-bácskai körzetbe, aminek elsősorban a majdani európai uniós fejlesztések szempontjából van jelentősége.
A belgrádi vezetés nyilvánvalóvá tette, hogy számára az ország EU-csatlakozása mindennél előrébb való cél. Ami még egy fél évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna, az ma már majdnem evidencia: Borisz Tadics kijelentése szerint Szerbia kész a párbeszédre Koszovóval, s a tárgyalások hamarosan meg is kezdődhetnek. Bár az egykori szerbiai tartománnyal kapcsolatban a demokratákénál jóval árnyaltabb véleményen van, az ellenzéki SNS is híve az EU-integrációnak még akkor is, ha olykor – a pártelnök Tomiszlav Nikolics révén – az „Európának van alternatívája” típusú megállapításokat sem mellőzi. Közben, mintha nem lett volna elég Szerbiának a húsba vágó koszovói kérdés, máris megjelent egy újabb etnikai, politikai gócpont, a Szandzsák. A terület lakosságának túlnyomó többsége mozlim, akik Bosznia-Hercegovina függetlenedése után bosnyák nemzetiségűeknek vallják magukat. A Szandzsák kulturális, történelmi sajátosságok alapján mindig is valamiféle önmeghatározásra törekedett, ám a vajdaságihoz vagy a koszovóihoz hasonló autonómiája sohasem volt, de még külön közigazgatási területként sem határozták meg a török idők óta. Most a mozlimok egyre erőteljesebben követelik az önrendelkezés jogát, ami Szerbiában – Koszovó elvesztése után érthető módon – komoly ellenérzéseket vált ki. Ráadásul az újabb bizonytalansági tényező különösen rosszkor jön, hiszen Brüsszelben a stabilitás a kedvenc jelszó, ahhoz pedig nem passzol a szandzsáki feszültség. Az unió soros belga elnöksége egyébként az október végi külügyminiszteri találkozó napirendjére tűzte Szerbia és az EU kapcsolatát, ami egyértelmű elmozdulást jelent az integráció kérdésében. Eddig főként Hollandia akadályozta Belgrád közeledését Brüsszelhez, arra hivatkozva, hogy nem tesz meg mindent a Nemzetközi Törvényszék által népirtással vádolt Ratko Mladics volt boszniai szerb katonai vezető letartóztatásáért. Lapértesülések szerint az unió tagállamainak nagy része jutalmazná Szerbiát a Koszovó ügyében elfoglalt, a korábbinál rugalmasabb álláspontja miatt.
Magyarország, a jelenlegi magyar kormány azok között van, akik mielőbb az unióban szeretnék látni Belgrádot. A Fidesz annak idején szoros kapcsolatban volt a Milosevics megbuktatására készülő szerb demokrata ellenzékkel, részt vállalt a Balkán mészárosának eltávolítását célzó akciókban. Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején igazi barátként tekintett az azóta meggyilkolt Zoran Djindjics kormányfőre. Bár Tadics már egy másfajta politikai stílust képvisel, kormánya megtette azt, amire más térségbeli államokban még várnak a magyar közösségek: törvényileg biztosította a kulturális autonómiát. A vajdasági magyarság legitim politikai képviselete támogatja a szerb csatlakozást, ez utóbbi erősítené a Balkán stabilitását, ami egyértelmű magyar érdek. Mint ahogyan az is érdekünk, hogy Horvátország mellett Szerbia is mielőbb része legyen az uniós térségbeli együttműködésnek. Ugyanakkor nyilvánvaló, a legoptimistább forgatókönyv szerint is csak 2015-ben valósulhat meg a szerb csatlakozás, addig viszont különösen felértékelődik a magyar állampolgárság anyaországi letelepedés nélküli megszerzésének lehetősége a vajdasági magyarok számára.