Várvidéki szellemek a bronzos őszben

Úgy őrködnek az évszázadok felett, mintha szökni készülnének – büszkén, árgus szemekkel. Burgenland, a korábbi Őrvidékből lett Várvidék tucatnyi kastélya, romjai a mai napig vigyázzák a hely szellemét, az ősök emlékét; a falakba mint a tömjén, mélyen beivódott a történelem. Barangolás vártól várig az egykorvolt pannon határvidéken.

Klementisz Réka
2010. 10. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mondják, vannak őszi emberek, szeptemberlelkűek, akik nap mint nap belakják a melankóliát, mint a derű tüzét, a bolondság misztériumát, és ez a bronzos fényű lét a maga csendes egykedvűségével nekik maga a boldogság. Vannak tájak, amelyek őszbe fordulva mutatják meg valódi arcukat. Burgenland, a Kárpát-medence legépebb váraival büszkélkedő Várvidék még a júniusi repceillatban sem kápráztat el annyira, mint az októberi mázsás ködökben. Pislákoló őszi fények mellett bátrabbak a szellemek, láthatóbb, ami elmúlt – az Esterházy hercegek és a Nádasdyak letűnt birodalmába Forchtensteintől Landseen át Deutschkreutzig és Lockenhausig vezetnek a nyomok.
Gótikus oltár, elefántcsont faragványok, színarany Bacchus-óra, temérdek ezüst, drágakő, csecse-becse. A Bécstől nem messze fekvő forchtensteini (fraknói) vár nem véletlenül a turisták egyik kedvence. Burgenland jelképeként tartják számon, nem csak épsége-szépsége, történelmi jelentősége miatt is. A XIII. században végvárként építették a Rozália-hegyre, a török háborúk idején a nyugat védőbástyájaként szolgált, majd a feltörekvő Esterházyak a XVII. században megszerezték – azóta is amolyan családi kincseskamraként őrzi a család tetemes gyűjteményét, amelyet az Esterházy Alapítvány kezel. A nemesi megalománián, amely a tekintélyteremtés kedvéért nem szégyellte egyenesen Attila hun királytól Drakula grófon át vezetni a családfát, manapság már csak mosolyog az ember, mégis, mire az Esterházy-ősök híres-hírhedt képtárának végére ér, filmszerűen látja maga előtt a magánmitológiát. A szintén itt elhelyezett hercegi fegyvertár, Európa legnagyobb magánkézben lévő fegyvergyűjteménye ehhez képest smafu, a barokk kori ezüstbútor-gyűjtemény gazdagsága viszont önmagában is felfoghatatlan. A pompa mögött az igazság azonban valószínűleg nem a vitrinek mögött, hanem valahol a vár 142 méteres kútjának mélyén van.
Az Esterházyak másik egykori büszkesége, a landseei (lánzséri) vár romjai között ma naphosszat perlekednek a szelek, kerengőit átjárja az elmúlás. Ha Fraknó a pompa trezorja, akkor ez itt a posztmodern makettvalóság, Burgenland ismerős karaktere. Egy tűzvész volt a vár veszte, 1790-ben szinte teljesen megsemmisítette, korábban fontos határerődítményként tartották számon. A romok ormáról derült napokon a Balatonig is ellátni. Ha csak egyetlen burgenlandi várat lehetne, hát a lánzsérit kellene teljes pompájában újjáépíteni. A várárkot a Csáva-patak mossa, a környező Lánzséri-hegyek festményre kívánkoznak, senkiföldje végvidék az Isten tenyerén. Tort ül az idő a romokon.
Az Esterházy család tulajdonában álló kastélyok közül – a kismartoni mellett – talán a lackenbachi (lakompaki) simult hozzá leginkább a modernitáshoz; a reneszánsz épületegyüttest az elmúlt években új szárnnyal bővítették, amelyet szívesen adnak bérbe konferenciákra, esküvőkre. Az udvaron tyúk kapirgál, a mesterséges tóban gyerekek matatnak, közép-burgenlandi idill, éppen úgy, ahogy gróf Esterházy Miklós magyar királyi nádor uradalma idején, a XVII. században. Az Esterházy Alapítvány gondosan őrzi a családi imázst, a lakompaki kastélyban berendezett természettudományi múzeum kifejezetten a család vadászati hagyományaira fókuszál. A helyi pletyka úgy tartja, Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány vezérigazgatója, Ausztria egyik leggazdagabb embere, az Esterházy-örökség várományosa ide tér haza luxusautóján néhanap.
Veterán verda a kerengő szegletén. Odabent látomásos festmények. Az egykori deutschkreutzi (sopronkeresztúri) Nádasdy-rezidencia helyét, Közép-Burgenland legtitokzatosabb nemesi mementóját, mint a borostyán, benőtte az elegáns elhanyagoltság. A kortárs osztrák festészet egyik legfontosabb alkotója, a bécsi iskola egyik alapítója, Anton Lehmden profeszszor birodalmában regényes a jelen is, hát még a tornyokba húzódott múlt. Herr Lehmden évekkel ezelőtt vásárolta meg a műemléképületet – a karbantartás ígéretével – bagóért, s lakja, alakítja azóta is. Kerengőin járva az ember a nyomában érzi a Nádasdyak szellemét. És akkor még nem is látta a szintén Nádasdy-tulajdonban felvirágoztatott lockenhausi (lékai) vár vérfagyasztó lovagtermeit.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.