Veszélybe kerülhet a Velencei-tó

Kipusztulhat a Velencei-tó teljes élővilága, és veszélybe kerülhetnek a környező kutak, mivel a hatvanas-hetvenes években működő közeli gyárkomplexumból kibocsátott olaj- és fenolszennyezés hamarosan eléri a vizet. A városvezetés – bár tudott a problémáról – nem rendelt vizsgálatot, feltehetően azért, mert egy tavalyi határozata nyomán előbb megszerezni, majd feltehetőleg értékesíteni kívánja a területet.

Jelentős mértékű környezetszennyezést állapított meg a lapunk birtokába került, több mint tíz éve készült vizsgálat, amelyet az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát velencei – azóta megszűnt – Agrokomplex üzemének területén készített el a Reaqua Vízkezelési Technológia Fejlesztő Kft. Bár a szakértők komoly veszélyt állapítottak meg, azt elhallgatták a bérlők és a velencei helyi hatóságok is.
„A területen található szénhidrogén- (főként olaj-) és fenolszennyezés különösen veszélyes, mivel a terület geológiai adottságai nem zárják ki annak lehetőségét, hogy ezen veszélyes anyagok viszonylag rövid időn belül elérjék a Velencei-tó vizét, illetve a környezetében lévő kutakat” – olvasható az 1997-es jelentésben. A fenol nemcsak a tó élővilágára, az emberekre is veszélyt jelenthet, hiszen bőrrel érintkezve vagy szembe kerülve maró hatású. Ha valaki belélegzi vagy lenyeli a fenolt, mérgező hatása lehet. Vesebántalmakat, kábultságot, valamint légzés- és szívbénulást okozhat. A talajvízben rákkeltő anyagok is lehetnek, amelyet az üzemben egykor dolgozók közötti magas rákos halálozási arány is bizonyít.
A területen elsősorban faipari tevékenység folyt 1968 óta. Az üzemben 1978-tól fenol, illetve klór-fenol ragasztót használtak. A ragasztók hulladékait az üzem területén ásott szikkasztó kutakba helyezték el, és így a környezetre veszélyes kategóriába sorolható olaj-, fenolszármazék, valamint cserzéshez használt szerves és szervetlen anyagok juthattak a talajba. A szennyezett terület a Velencei-tótól mindössze 400-500 méterre található. Mivel a tó vízgyűjtő rendszere zárt, a talajvíz a tó felé áramlik, így bármely szennyezést tekintve potenciális veszélyt jelenthet a tó élővilágára.
Az Agroklomplex Zrt. 2004-es újabb vizsgálata szerint a szennyező anyagok koncentrátuma nem éri el a kritikus értéket. Ám ez a vizsgálat a három szennyezőforrás – a gyár, a töltőállomás és a festőüzem – közül csupán az egyiket vizsgálta.
– Az 1997-es vizsgálat megállapította, hogy a kármentesítés költségei elérhetik vagy meg is haladhatják a terület valós piaci értékét, így nehéz elhinni, hogy a szennyeződés felderítésében anyagilag ellenérdekelt Agrokomplex által rendelt vizsgálat valós – nyilatkozta lapunknak a Sz-Épülő Velencéért Egyesület alelnöke. Kernya Gábor szerint az önkormányzat tudott a szennyezésről, mégsem tett lépéseket. Az alelnök emlékeztetett arra, hogy a helyhatóság 2009-ben határozott arról, hogy az üzem területét lakóterületté kívánja nyilvánítani és közösségi célra akarja felhasználni. – Miért is állna érdekükben világgá kürtölni a szennyezést, ha azt hasznosítani kívánják? – tette fel a kérdést Kernya Gábor, aki szerint az önkormányzatnak kötelessége lenne utánajárni a szennyezés fokának, ha hallott az esetről.
Oláhné Surányi Ágnes független polgármester szabadságon van, ezért Velence jegyzője nyilatkozott lapunknak: – Hallottunk bizonyos mendemondákat erről, de hivatalosan senki nem értesített minket. Papp Gyula Gábor elmondta, már a kilencvenes évek elején – amikor felmerült a terület privatizációja – is beszéltek a szennyezésről, ám az lokális problémának tűnt. A jegyző nem érzett felelősséget, sőt, azt sem értette, lapunk miért keresi fel az önkormányzatot ezzel a problémával.